Vissza oda, amit Nem Nevezünk Nevén - I. Én és a suli

Ah, a suli… Mindenki máshogy viszonyul hozzá, annak ellenére, hogy a globális reakció az oktatási intézményekre a NEEEEEEEEEEEEEEEEEE! Pontosan így – beletörődő elhalással a végén. A végzete elől senki se menekülhet, muha-ha…

De azért valljuk be, nem olyan nagy katasztrófa ez. A mi kis humanoid, kétlábú és minden tekintetben mulandó társadalmunk tagjai leginkább a hangyákhoz hasonlíthatók. Ha belegondoltok, az ember folyamatosan csinál valamit, még nyáron/szabadság alatt is dolgozik, csak épp akkor a hobbijai kötik le, nem pedig a házi/munkahelyi feladatok. Ahogy a mondás tartja: az aktív pihenés a legjobb!

Ám mindenre rá lehet unni. Különböző, hogy kinek, miből, mikor lesz elege, de egyszer még az „aktív semmittevők” is rádöbbennek, hogy hé, nem kéne már valami mást csinálni? Ja, a sulivárás legfelismerhetőbb tünete, hogy a kis humanoid, kétlábú és minden tekintetben mulandó egyén minden mást is mulandónak kezd el látni maga körül, nem találja a helyét, egyszerűen már nem kötik le azok, amik eddig majd három hónapig hű társai voltak a hirtelen meghétszereződött szabadidőben. Aggodalomra semmi ok, ez csak azt jelenti, hogy itt az ideje a szeptembernek!

#1 Back to school TAG

A Vissza oda, amit Nem Nevezünk Nevén-bejegyzéssorozat 1. részében azt kísérlem meg fevázolni előttetek (meg amúgy magam előtt is), hogyan is viszonyulok a nyár véget értéhez. Kész vagytok? MEHET!

1. Szereted az iskolát?

Bármily kiábrándítóan hangzik is – eddig, gondolom, azt hittétek, hogy normális vagyok – igen. Van egy feelingje. Bár a válasz inkább úgy hangzik, hogy szeretem az iskolába járást, magáról a mostani épületről meg az iskoláról inkább nem nyilatkoznék – nem titok, hogy én sokkal jobban éreztem magam a volt sulimban. L

2. Mi az, ami miatt izgatott/ideges vagy?

Ki lesz az új rajztanárunk? Rajta kívül még hány pedagógus fog leadni minket, amiért kiakasztottuk? Ki fog ismételten – egy gyönyörű éves kihagyás után – rémisztgetni a biológiával? Tényleg lesz osztálytársunk, vagy ez az üzenet is csak annyi információértéket hordoz magában, mint az eddigi összes másik az osztálycsoportunkban?

Ok, nem leszek ilyen negatív, hisz a bejegyzés lényege az lenne, hogy éljen az ősz, vagy mi! Lesz egy történelmi kirándulás Szlovéniában és Olaszországban, amit già aspetto molto! Végre beszélhetek olaszul! J

3. Milyen tantárgyaid lesznek?

Idén? MINDENFÉLE! Tavaly még nem, de idén vége lesz a szép bioszmentes szabadságnak, de miéééért?

4. Mi a kedvenc tantárgyad?

Sosem, legalábbis pár éve még nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de a tesi. A gimi előtt a matek volt, de most már ott tartok, hogy a számok tudományának óráin egyfajta világvégepánik vesz rajtam erőt, mivel azon kevesek közé tartozok, akit a tanárunk szeret. Kérdezhetnétek, hol itt a baj? Hát, akkor a tanárnő még nem mosolygott rátok… Meg hát elég kellemetlen, ha 1 kilométeres körzetben érződik, hogy kivételeznek veled.

5. Mi a legkevésbé kedvelt tantárgyad?

Hé, ez a teszt tök logikus! Mármint ahogy követik egymást a kérdések.

A biosz és a földrajz. Ez az a kettő, amit csak órákon át tartó küzdelem árán vagyok képes beleverni a buksimba. Ó, és ti is biztosan tanultatok már embertant. Hát, én is! Mikor a szemről volt szó, akkor könnyeztem, mikor az idegrendszerről, kis híján lebénultam a fáradtságtól, ha az emésztő szervekről, erősen kellett volna egy zacskó… Igen, azt hiszem, mindenem, amiről tanultunk, hasonlóképpen, fokozottan figyelt az órán…

6. Tippek, hogyan élj túl egy unalmas órát:

·        Tanulj dolgozatra, készítsd el a leckéd, hogy ne maradjon otthonra.

·        Olvass a pad alatt! J

·        Firkálj tele MINDENT, hidd el, akár még jól is jöhet az otthoni ismétlésnél, meg a számonkérésnél, ha pl. egy évszám mellé odabiggyesztesz egy kiskacsát – garantáltan megjegyzed.

7. Hányadik osztályos voltál, amikor először használtál sminket?

Öööö… miért van itt szükségszerűen ez a kérdés?? (jól látjátok, nem olvastam végig a kérdéssort, csak úgy nekiestem).

Először 11 évesen voltam kisminkelve egy táncfellépés alkalmából (tehát elég korán), ami akkor persze nekem is nagyon izginek tűnt, de így utólag nem sok értelmét láttam, mert még a legelső sorban ülők se láttak belőle semmit. Azóta egyébként már nem táncolok, hétköznapokon pedig sosem viselek sminket, leszámítva a különleges alkalmakat, mint például hegedűfellépés vagy színház, de ez is kb. úgy néz ki, hogy a kezembe veszem azokat az izéket, amik nagyjának a nevét se ismerem, és elkezdek kísérletezni, aztán az egészet lemosom, annyira béna lett, belemosolygok a tükörbe, és ennyi. Az összes, amit be merek vállalni, egy nagyjából 4-5 milliméteres fekete csík az orrtól távolabbi szemsarkaimtól kiindulva (nem húzok teljes csíkot a szemhéjam mentén, mert hála a sűrű szempilláknak, ez szükségtelen… mondjuk leszokhatnának arról, hogy mindig a legrosszabb pillanatokban mennek bele a szemembe, mármint a szempillák), viszont ez is csak akkor, ha nagyon bal lábbal kelek fel, olyan hangulatban, hogy bármikor robbanhatok, mert ez a szöszmötölés elképesztően le tud nyugtatni, de ez is ritkaszámba megy, és sokszor ennek is a gyors eltávolítás a sorsa.

Viszont akkor se vágom a kérdés e keretek közé való behelyezésének miértjét. Ez is elvárás lenne a korosztályunkkal szemben…?

8. Hol szereted megvásárolni a sulis cuccokat?

Tesco, vagy bármilyen más nagyobb üzletház. A kis mezei papír-írószer kereskedések nem a szívem csücskei, mert mindent sokkal drágábban kapni, mikor az iskolakezdés egyébként is egy gigantikus kiadás.

9. Mi az a 3 nem sminkcucc, amit magadnál kell tartani a hátizsákodban?

Nem tud leszállni erről a sminkelésről… Lehet, hogy ez a tag kifejezetten az iskoláskorú divat- és sminktanácsadó lányokat hivatott megcélozni, akkor viszont elég rossz helyen jár… Én az ilyenekhez nem értek, sőt, szerintem ehhez valami született tehetség kell, ami vetekszik a lehetetlenségfaktorral!

Egyébként pedig toll, víz, és KÖNYV *.*! Ezek nélkül nem megyek sehova J.

10. Hogyan tudsz egyensúlyt tartani a barátok, a család, az iskola és az internetes életed között?

Na, ez már egy olyan dolog, ami tényleg megérdemli az odafigyelést. Iskola alatt a fent nevezettek közül leginkább a családot hajlamosabbak elhanyagolni, vagy ne adj isten, magát az iskolát. Hát, én meg pont a másik kettőt. Nincs túl nagy társasági igényem, sőt, szükségem van naponta kábé egy órára, amikor egyedül lehetek. Mivel a barátaimmal nem egy városban élünk, hét közben sulin kívül nem találkozunk, a szünetekben – meg néha órák alatt – szoktunk beszélgetni, illetve otthon csetelni. De mivel a tanulás plusz egyéb programok elég sok szabadidőt felemésztenek, azzal az eggyel, akivel nemcsak egy városban, de egy utcában lakunk, sőt a családfánknak is van egy közös ága, sem igazán tudok közös programokat szervezni a reggeli és a délutáni kómás vonatzötykölődésen kívül L. Ezen idén változtatni szeretnék.

***

Hát, azt leszámítva, hogy kicsit zabos lettem a sminkelésnél, voltak itt hasznos kérdések. És igaz, vár rám egy-két negatív dolog (wáá, biológia!), de összességében én mégiscsak várom, hogy beinduljon a tanítás, arról nem is beszélve, hogy hamarosan lehullanak a levelek, minden gyönyörű lesz, és végre nem fogunk megsülni! Szeretem az őszt, csakúgy, mint a telet, ez a két kedvenc évszakom. J
Ti hogy érzitek magatokat, így egy nappal elseje előtt? Várakozás, iszonyodás, vagy egy vállvonással elintézitek, hogy mindent túl lehet élni?