Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2017. augusztus 21., hétfő

Suzanne Collins: Az éhezők viadala, Futótűz (Az éhezők viadala 1-2)

A következő sorozatot senkinek sem kell bemutatnom – ugye? Hát, igen, szégyen, nem szégyen, én még se nem olvastam, se nem láttam az Éhezők Viadalát. Eddig. Idén nyáron volt pár ilyen szerintem alap mű, amivel végre én is meg akartam ismerkedni, és ez a trilógia előkelő helyet foglalt el a várólistámon, bár még a harmadik részt nem kezdtem el, az első kettőről azért már van néhány gondolatom.


műfaj: ifjúsági, disztópia
kiadja: Agave Könyvek
oldalszám: 390
értékelés a moly.hu-n: 92%
az én értékelésem: 5 csillag
borító: célratörő
karakter, akit imádtam: Katniss, Peeta, Haymitch, Ruta
karakter, akit néha kedvem lett volna bedobni az Arénába: Effie
kedvenc jelenet: Peeta interjúja
FÜLSZÖVEG:
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül.
Igazság szerint nem sok gondolatom támadt ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nem hagyott időt a gondolkodásra. Belemerültem és le sem tudtam állni! Remekül olvastatta magát. Az izgalmak, mozgalmas események és színes látványelemek között sokszor érzékeltette a média és a valóság ellentétét, az embertelen környezetet közönyös hangnemben mutatja be, ami nyomasztóan azt sugallja, hogy most már ez a normális, nincs okunk rá, hogy meglepődjünk. Olyan látszólag apróságoknál, mint hogy Katnisst is egy élelemforrásról nevezték el, nem is kell pontosabb leírás erről a világról és rendszerről. És mielőtt spoilerekbe esnénk (higgyétek el, eszméletlenül nehéz megállni, hogy hallgassak)... haladjunk tovább!

műfaj: ifjúsági, disztópia
kiadja: Agave Könyvek
oldalszám: 404
értékelés a moly.hu-n: 91%
az én értékelésem
borító: célratörő: 4,5 csillag
karakter, akit imádtam: Katniss, Peeta, Haymitch, Cinna, Gale, Joanna, Finnick
karakter, akit MINDIG kedvem lett volna bedobni az Arénába: Show elnök
kedvenc jelenet: Peeta interjúja, Katniss esküvői ruhájának átváltozása

FÜLSZÖVEG:

A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

A második rész helyenként teljesen az első újrajátszása, amiről még nem döntöttem el, hogy most jó-e vagy nem. Mindenesetre rám eddig ez a kötet tett nagyobb benyomást, a vége miatt mégis ez kapott alacsonyabb értékelést. Nem a függővéggel van gondom, nem, az tökéletes és hatásos volt, ami után a pincéből kellett összekaparnom az államat. Az, hogy az utolsó oldalakon csak nagyon nehezen tudtam követni Katniss gondolkodását, egy idő után teljesen elvesztettem a fonalat, és ez egy kicsit rányomta a bélyegét az egészre, de ez nem feltétlenül a könyv rovására írható.
„A Kapitólium elképesztően kreatív tud lenni, ha meg kell ölni valakit.”
Szóval Katniss… Ez a csillogó celeb titulus a legkülönfélébb ruhakölteményekkel és az életben maradásért küzdő űzött vad, majd elszánt lázadó példája egyazon személyiségen belül egy páratlanul különleges, erős egyveleget alkot, mindazonáltal egy szörnyű és bizarr ellentétet is. De pont erre van szükség, hogy igazán érzékeltetni lehessen a kapitóliumi felháborító pazarlást, valamint az irányító hatalom és a nép közti kimondatlan viszonyt. Katniss vívódik, egyszerre él benne a félelem és az igazságérzet, a biztonságvágy és az undor. Bár a könyvben Katnisst a felkelések központi alakjának nevezik, a lány szinte semmiről sem tud, semmi szervezettet nem tesz, és egyelőre nem más, mint egy fellángoló eszme jelképe. Azért remélem, ez a befejező részben majd változik.
A sorozat másik főszereplője, Peeta bennem nem ébresztett valami őrült tinilányos szerelmes-vagyok-beléd-féle rajongást, viszont te srác, minden tiszteletem! Peeta olyan, akár a fiú a szomszédból, rendes, segítőkész művészlélek, első látásra semmi különleges nincs benne a szépérzékén és a festőtehetségén kívül. Az Arénában esetlen, tucatnyi alkalommal került életveszélybe, s egyszer sem önmagának köszönhetően menekült meg. Képtelenség elképzelni róla, hogy akár először, akár másodszor megnyerje a Viadalt. Ellenben ez a srác úgy hazudik, mintha könyvből olvasná, mindkét kötetben a kedvenc jeleneteimmé váltak, ahol Peeta a beszélőkéjét csillogtatja, a szavai szinte kivétel nélkül többet nyomnak a latban, mint bármilyen harcias fellépés. Szóval gratula, Peeta, engem teljesen meggyőztél!
A rajzokat EZEN AZ OLDALON találtam, még rengeteg másik gyönyörű alkotással!
***

Időrabló egy trilógia. Amit nem úgy értek, hogy fölösleges elolvasni, hanem úgy, hogy olvasod, és utána fogalmad sincs, hova szaladt el az óramutató, mert kizárt, hogy öt órát végigolvastál. Hát nem, nem kizárt, sőt fix, hogy az öttel keveset mondtam. Alig várom, hogy kézbe vehessem a harmadikat is (könyvtári volt, és mivel előjegyzés volt rá, nem tudtam hosszabbítani, szóval most várunk), és hogy kiderüljön, hol lyukad ki ez az egész…
egy csodálatos külföldi borító!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése