James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok (Maximum Ride 3.)

Emberek, mint a vadlibák! Ismét ülésezik a Maximum Ride Rajongói Klub!

1. Az Angyal-próba

2. Iskolaszünet… örökre

műfaj: ifjúsági, fantasy, sci-fi

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 408

értékelés a moly.hu-n: 87%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: eddig ez a legszebb

karakter, akit imádtam: Max, Agyar, Ari, Jeb, Totál

karakter, aki egy teknős??: Mariam Janssen

kedvenc jelenet: az Iskola felrobbantása, ter Borcht feltűnése, a kínaiak kihallgatása, az epilógus *o*

FÜLSZÖVEG:

Max és a csapat – Agyar, Iggy, Böki, Gázos és Angyal – nagy dolgokra hivatottak. Megfélemlíthetetlenek. Megszelídíthetetlenek. Elválaszthatatlanok. De a hat szárnyas hőst most újfajta ellenség üldözi (vagy inkább vadászik rájuk), ami nem csak szörnyen ijesztő, de ijesztően tökéletes is. És eljön az elkerülhetetlen: elkapják őket. De azért közben remekül szórakoznak!

NEHÉZSÉGEK:

Repkedők: arrogáns, szárnyas cséplőgépek (még a Radírozóknál is erősebbek)

Felező terv: a világ lehető legrémesebb emberi kísérlete

Az Elképzelhetetlen: áruló van közöttük

Románc: a Nagy Probléma – Agyar sohasem veszi a jeleket

A Lehetetlenségi Faktor: meg tudják egyáltalán menteni a világot?

Ez a sorozat egy rakat elismerést zsebelt be, de nem véletlenül. A hangulat leírhatatlanul idegtépő, a végsőkig bizonytalanságban tart, egyszerűen nem tudsz okosabb lenni nála, nem is sejted, mit tartogat számodra a következő oldal. A könyv hat szóban: ÉN AZTÁN JÓL ÁT LETTEM VERVE! De jó alaposan, az első pillanattól fogva.

A sorozat utolsó magyarul is megjelent részében számtalan dologra fény derül. Mit ér el Agyar a blogjával? Ki az Igazgató, aki minden szörnyűség mögött áll? Kik Max szülei? Melyik oldalon áll Jeb? Ki az áruló? Mi a Hang valójában? Mitől is kell megmenteni a világot?

Kezdjük mindjárt a legelején! Mutassatok egy annál felcsigázóbb előszót, mint a Világmegmentés és más extrém sportok másfél oldalas bevezetője! Igen, csupán 1,5 oldal az a mennyiség, amivel engem már az első lapokon teljesen levett a lábamról.

4 fejezet plusz epilógus, 133 kisebb egység. Továbbra is él a „csak még egy fejezetet”-szindróma, aztán bumm! Világ órák hosszán át ki, képzelet be! Az író (ugye, szólíthatom Jamesnek?) stílusa - az előző kötetekéhez hasonlóan – még mindig eszméletlen pörgős és lendületes, mintha máris egy filmen látnánk a szereplőket.

Apropó szereplők… Észrevettétek, hogyan változnak a kedvenc és a gyűlölt karaktereim? Nevezett Ari és Jeb feltűnően nem találja a helyét, nem igaz? És én Angyaltól egy kicsit eddig is féltem… de csak ennyit mondok. Aki már ennyiből is kapizsgál valamit, az jófele kapizsgál – de akár spoiler, akár nem, így is, úgy is meg fogtok lepődni, bizony! Végül, de nem utolsósorban valamit kifelejtettem az előző értékeléseimből: GYŰLÖLÖM AZ ISKOLÁT, AZ INTÉZETET ÉS AZ ITEXET, A TÚDÓSOKAT MEG AZ ÁTKOZOTT TRÜKKJEIKET, TORKIG VAGYOK VELÜK, KAPNAK TŐLEM EGY ÓRIÁSI, GIGANTIKUS, ELMÉLETBELI FENÉKBERÚGÁST, ÉS CSAK PRÓBÁLJÁK MEG MÉG EGYSZER!!! Bocs, ennek ki kellett jönnie.

Újítások a szövegben: az eddig is alkalmazott szemszögváltó elbeszélések mellett most Agyar blogjából is olvashatunk részleteket, bejegyzéseket és kommenteket egyaránt. Tehát a szövegvilág mind formailag, mind a stílusbeli jellemzőit tekintve igen változatos repertoárt csillogtat meg.

 Általánosságban elmondható erről a sorozatról, hogy ahogy halad előre, úgy válik egyre jobbá! Eddig ez a legmeglepőbb, legizgalmasabb, legváratlanabb fordulatokkal kecsegtető rész, a legjobb című, kívül-belül tökéletes könyv, amit… hát, az előző kettőnél is áradoztam már eleget, mit mondhatnék még? Lehetetlen letenni, úgy magával ragadnak az események, az információk egyszerre szinte feldolgozhatatlanok, mégis, inkább őrülsz beléjük, mint hogy letedd. Higgyetek nekem, tapasztalatból beszélek, én kb. két órája terveztem, hogy most végre kimegyek oda, ahová a király is gyalog jár, de csak az Epilógus feliratra eszméltem fel. Egyszóval imádom!

A sorozat ezzel a kötettel akár lezártnak is tekinthető. Ez a három könyv alkotja a Menekülők vagy Szökevények trilógiát (mindkét elnevezést írják), szóval egyfajta sorozat a sorozatban helyzet állt elő. Bátran vágjatok bele, mert a hazai felhozatallal is egy kerek egész történetet kaptok. Bár Nekem azért piszkálja a fantáziámat, hogy miről szólhat az a további öt kötet, tehát így vagy úgy, de valahogy egyszer majd azokat is kiolvasom, de ha eddig bárkit is az tartott vissza, hogy a Maximum Ride Magyarországon még úgymond „befejezetlen”, az ne habozzon, hanem hajrá, így is nagyon élvezni fogja!  :D

KÜLFÖLDI BORÍTÓK:

***

 „És mivel bennünket a változatosság nem gyönyörködtet, szokás szerint most is menekülőben voltunk.”

„Már megint alaposan felhúztam magam. Utáltam veszekedni Agyarral, de azt még jobban utáltam, amikor azt gondolja – biztosan ismeritek ezt az érzést -, hogy egymagam nem vagyok képes megmenteni a világot. Gondolom, sok csajnak ugyanez a problémája, vagy nem?”

„Ismeritek azt a régi mondást, hogy „ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét?” Nos, mi egy várbörtönben sínylődtünk, az anyám egy hatalommániás, pszichopata hűtőgép volt, és a fele csapatom Bevetés Közben Eltűnt.
Ezek mind szép kis citromok voltak, ezért elgondolkoztam a mondáson.”

„- Na, tessék! Évtizedek pszicho-logikáját torpedózta meg három másodperc alatt egy tizenegy éves lány! Ennyit s modern tudományról.”

„- Szia, Max!- köszönt halkan, és az arcomat fürkészte. – Hogy vagy?
Ami a „hülye kérdések” egytől tízes listáján egyből tíz pontot kapott.
- Nagyszerűen köszönöm kérdésed! – feleltem ragyogó arccal. – És neked hogy szolgál a kedves egészséged? (…)
- Nem érzed úgy magad, mintha néhány kemény dolgon lennél túl? – kérdezte.
Rámeredtem.
- Valami olyasmi. De sajnos még nem vagyok rajta túl.”

„- Úgy fogunk hívni téged, hogy Kicsi – mondta a vezetőjük, aki megunta a hülyéskedést a nevekkel.
- Oké – mondta Angyal. – Én meg úgy fogom hívni magát, hogy a Fehér Köpenyeges Ürge.
- Ez lehetne az indián neve – ajánlottam.
Most egy másik szólalt meg:
- Mondanál pár szót az irányérzékelésetekről? Hogyan tájékozódtok?
- Mintha egy beépített GPS lenne a fejemben – magyaráztam. – A beszélő fajtából. Én bemondom a célt, az meg mondani kezdi, hogy „harminc kilométer után forduljon jobbra, és távozzon a 94-es kijáraton”, és így tovább. Őszintén szólva kicsit sokat parancsolgat.
A szemük elkerekedett.
-  Tényleg? – kérdezte az egyik.
- Dehogy, maga hülye! – mondtam undorodva. – Fogalmam sincs, hogy működik. Csak annyit tudok, hogy ha a tökfejek erre mennek, akkor engem csalhatatlan pontossággal az ellenkező irányba vezet!”