Épp ma landolt egy bejegyzés a blogon a Maximum Ride sorozat első részéről – amit filmre is vittek. Én erről
a mai napig egyébként semmit se tudtam, csak rémlett, hogy mintha hallottam
volna valami ilyesmit. Szóval mikor utánakerestem, és kiderült, hogy tényleg
vászonra vitték, madarat lehetett velem fogatni. Azóta megnéztem… és halálra
csalódtam magam.
A lesújtó véleményhez nem
kellett, csupán tíz perc képernyős élmény. Nem tudom, hogy ronthatták el
ennyire, mikor már a könyv maga a filmnézéshez hasonló élményt nyújt. Mást se kellett volna tenni, csak. Követni.
A. Könyvet!
Ami elsőként feltűnt, az a
zene. Zenészként számomra ez egy érzékeny pötty, egy kiütés. Van egy ilyen
dilim. És ez a pötty, most eléggé sajog.
Az egész történet Max álmával
nyit, ahogy a könyvben is. Nem is tudom, engem a lassított felvételek mindig
zavarnak egy filmben, mert hajlamosak nem oda illő helyeken vagy túl gyakran
használni. Itt, ebben a konkrét filmben szinte végig lassításban voltunk. Hogy
ez miért kellet, fogalmam sincs. Biztos másként nem jött volna ki egy film
átlagos időtartama. Még a jobb jeleneteket is sikerült agyonvágniuk ezzel a filmes
technikával. Mondjuk, ha nem hagytak volna ki annyi mindent az eredeti
sztoriból, mint tették, talán a film is pörgősebb lett volna…
Szóval első öt perc:
borzalmas filmzene és idegtépő lassítás. Nem izgalmassá, hanem idegesítővé
tette a történéseket.
Ezután következik az
ébredés, és a „családi reggeli”. És kábé itt már eldöntöttem, hogy ez nekem nem
tetszik, a maradékot már csak végigunatkoztam/szörnyülködtem. A második
jelenetben nyoma sincs a szárnyas kölykök közti egyetértésnek és
ragaszkodásnak, feszült hangulat uralkodik. A könyvből megismert személyiségek
mintha hopsz, elröppentek volna (értitek…), még a nevek sem egyeznek. Kezdtem
kételkedni egyfelől abban, hogy ez biztos
Maximum Ride filmadaptációja-e, vagy hogy a készítők, illetve a magyar szinkronszerkesztők
olvasták-e a könyvet. Angyalból, a bújós kis szeretetbombából hallgatag morcit,
a szőke humorherold Gázosból okostojás vegyészt, a komor, megközelíthetetlen,
de nyugodt Agyarból egy Max után loholó temperamentumos szépfiút, az édes,
csivitelő tizenegy éves Bökiből durván kamaszodó, követelőző, divatguru
tizenhat körüli Villámot kreáltak. Max szimpatikus személyiségének, ahogy védi
a többieket, és gondoskodik róluk, csak árnyékait fedezhetjük fel, a film többi
részében pedig bennem épp az ellentétes benyomást keltette, mint a könyvben.
Ez a reggeli jelenet
egyébként jól sugározta, hogy igen, Max és családja helyzete kétségbeejtő. De
az ehhez való hozzáállásuk teljesen más, a fordítottja a könyvének. Ott ki volt
alakítva egy bizonyos harmónia, míg itt abszolút semmi, teljesen más hangulat
uralkodik.
Arit és a Radírozókat
teljesen elrontották. Egy: egy Radírozó se változott át. Kettő: ebben a filmben
nincsenek is Radírozók, helyettük Pusztítók vannak. Angolul az Iskola hóhérait
Easer-nek nevezik, ami magyarul radírt jelent. Bizonyára a fordítók nem értették,
hogy jön ide egy effajta íróeszköz, pedig ha a sorozat első részét kinyitották
volna, már a kevesebb, mint két oldalas előszóból is fényt deríthettek volna rá,
hogy ez nem félreolvasás, a Radírozók azok Radírozók, és kész!
Egyébként kínomban rengeteget
röhögtem rajta. Szörnyű volt.
Aki Maximum Ride rajongó,
semmiképp ne nézze meg, mert óriási csalódással szembesül. Aki még nem olvasta
a könyvet… hát, annak sem igazán ajánlatos. Én ugyan ki tudtam pótolni a
hézagokat a könyv segítségével, de anélkül ez a film egy összekuszált valami,
aminek se füle, se farka, se szárnya, stb. Problémám volt a stílussal, a
vizuális effektekkel, a zenével, az átírt és hiányos történettel. Számtalan
negatívum, amit nem egyensúlyoz el semmi pozitív tapasztalat, ami miatt a könyvet
imádni lehet. De a film… Bocs azoktól, akik esetleg szerették. Azoknak üzenem,
hogy olvassák el a könyvet!!
Ha esetleg még ezek után
érdekelne, pár általános infó a filmről:
Kategória: akció, sci-fi, kaland,
fantasy
Megjelenés
dátuma:
2016. szeptember 30. (Egyesült Államok)
Rendező: Jay Martin
Zenéjét
szerezte:
Kelvin Pimont, Bowie Dinkel
Vezető
producerek:
James Patterson, Jenna Marbles, Steven Paul, Leopoldo Gout, Andrew Reyes,
Carrie Morrow, Bill Robinson
Forgatókönyv: Angelique Hanus, Jesse
Spears
Időtartam: 88 perc
Forgalmazza: Paramount Pictures
Értékelés
snitt.hu-n:
33%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése