Blogprojekt#1 - III. Ki a kedvenc pár???

E havi utolsó bejegyzés a Blogprojekt keretében, egyben számomra a legnehezebb döntés: ki a kedvenc könyves szerelmespárod? Na, ha a fiúknál világvége hangulatot éreztem, akkor most nem is tudom, mit szóljak! Hosszas tépelődés volt ez is, először senki se jutott eszembe, aztán hirtelen megrohantak az ötletek, de nem untatlak titeket a részletekkel, hisz a lényeg úgyis az, hogy minduntalan Okváth Annánál lyukadtam ki.

A napokban elfogott a vágy, hogy elmenjek egy könyvesboltba, és megkaparintsak egy könyvet az írónőtől… a probléma mindössze annyi, hogy mind a szám szerint kettő megvan. Így máshogy kellett kiélnem a rajongásomat, itt, ebben a posztban, és közben arra is rájöttem, hogy őnáluk jobbat nem is választhatnék! J

A könyv fülszövegének nyitómondata: Mulatságos véletlenek, izgató irónia egy különös szerelmi kapcsolatban. Tömör, pontos, imádom! Okváth Anna első regényének, a Más állapotok szerelmeseiről lesz szó – NAGYON SPOILERESEN! Aki még esetleg nem olvasta, tegye meg, ez egy eszméletlenül jó könyv.

Loránd és Léna

Léna és Loránd kapcsolata egy könyvesboltban indul, tehát rossz már nem lehet! J A fiatal balerina régi „éppen háromnapos” vágya egy gyermek, ámde egy férj, vagy bármilyen más kapcsolat nélkül. Egy nap a munkahelyéül szolgáló boltban megpillantja régi egyetemi tanárát, Iványi professzort, Lorándot, és az eladóval folytatott beszélgetésének kihallgatása során kiderül, hogy a férfiben is feltámadtak a családnév továbbörökítésének ösztönei. Léna – akkor még Petrovics – ajánlatot tesz neki, miszerint ő megszülné a gyermekét. De nem ám szép felvezetést követően, lassan előkészítve a talajt. Nem. Az ajánlat mind Lorándot, és szerintem a lányt is meglepetésként éri, de még akkor sem hátrál meg, mikor a professzor úr a feleségére hivatkozva kijelenti, hogy szó sem lehet róla. Mulatságos véletlenek? Pipa.

A két főszereplő régebbi, Léna egyetemista évei alatti érintkezéseikről csak később, a történet előre haladtával olvashatunk. Iványi már akkor is kitüntetett figyelmet szentelt Lénának, magasabb elvárásai voltak vele szemben, mint a többi hallgatóval, ami miatt Lénának szent meggyőződése lett, hogy a professzor pikkel rá, s ez a benyomása az évek alatt egy cseppet sem változott. Később kiderül, hogy Loránd valódi célja a lányra terhelt nyomással és az erőltetett haladással, hogy bízott benne, Lénát nevezheti ki majd utódjának az egyetemi tanszéken. De mint mondtam, ez csak később derül ki, s bár Léna őt választotta donorjának, ellenszenve mit sem változott a professzor iránt. Izgató irónia? Pipa.

Lóránd és Léna története tehát egy tanár-diák szerelem pár évvel a tanulás befejezése után, de már akkor is így vagy úgy, de felfigyeltek egymásra. És akkor, abban a könyvesboltban Léna kirohanásszerű ajánlatát követően mindkettejük élete aljától a tetejéig, kívül-belül megváltozik, száznyolcvan fokos fordulatot vesz, tótágast áll, és igen, kicsit őrültekházává változik. Elvégre nem mindennapi kapcsolatkezdés az, ha valaki odaáll egy másik valaki elé, és felajánlja a méhét. Különös szerelmi kapcsolat? Pipa!

„- Miért hagyta ott a vőlegényét? –kérdez vissza. (…)
- Volt egy álmom – érvel.
- És?
- Ennyi.
- Volt egy álma, ezért nem ment férjhez?
- Pontosan.”

Mindkét karakter remekül be lett mutatva a könyvben, annyira élőnek éreztem őket, hogy szinte már keresni kezdtem őket az utcán. Léna egy vidám, nem hétköznapi lány, akiben folyton folyvást viaskodik a balettcipő és a rugdalózó, de eltökél, ha a fejébe vesz valamit, azt végre is hajtja. Hogy átgondolja-e, az már más kérdés, hisz csupán egy sugallat hatására képes faképnél hagyni a vőlegényét az esküvő napján. Loránd, aki jóval idősebb és nyugodtabb nála, sokszor gondolkozik azon, hogy a lány esetleg valami bűbájos boszorkány, aki a bűvkörébe vonta. Mind a ketten gondoskodó szelleműek, olyan féle pár ők, akikről első ránézésre látszik, hogy mindkettejükből remek szülő válna. Ismeretségük különösen indul, először barátsággá, majd lassan szerelemmé mélyül, míg végül erősebb összetartozást már el sem lehet képzelni.

„- Gyere haza, Léna!”

A szerelmük története szerintem egyáltalán nem az a nyálas féle elbeszélés, a cselekmény jóformán csak kettejük beszélgetéseiből és a babavárás különféle állomásairól szól, de látni ezt a szárba szökkenő, és egyre terebélyesedő vonzalmat csodálatos volt. Ők is csodálatosak! Imádtam minden közös jelenetüket! A könyv vége ugyan hagyott bennem némi kérdőjeleket, de az egymás iránti érzéseikben senki sem kételkedhetett. Ugyanis a befejezés: Léna váratlanul eltűnik, Loránd azonnal tudja, hogy valami baj van vele, s végül a korházban talál rá, ahol végleg fény derül arra, milyen fontosak is egymásnak. De a lezárás amilyen szép, éppannyira idegesítő is - mert nem tudjuk meg, hogy mi lesz Lénával, hogy minden rendbe jön-e, vagy a kapcsolatuk talán tragikus irányt vesz? Képzelhetitek, mennyire kiakadtam a levegőben lógó vég miatt. Kénytelen voltam én magam dönteni: Léna meggyógyul és Loránddal meg a kislányukkal, Szofival boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Másképp egyszerűen nem lehet! Vagy összetörik a szívem L!

***

A Blogprojektben, mint tudjátok, nem vagyok egyedül, kukkantsatok be a többiekhez is! J

Könyvespolc

Molybirodalom 

Könyves boldogság 
Never Grow Up
Libellum