Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2018. június 30., szombat

#8Blogprojekt - III. Nagy Városok book tag


Utolsó nap, és miután kiderült, hogy Velarist mindenki szereti ;), mára egy Helie által készített book taget fogunk kitölteni, aminek én nagyon örülök, mert imádom a book tageket. Úgyhogy nem is húzom tovább, (1) mert jelenleg semmi fantáziám és (2) mert ez az intro rész úgyse érdekel soha senkit :P.

London: A királynő városa - Melyik az a könyv, ami könyvgyűjteményed éke?
Ha ez a kérdés úgy értendő, hogy melyik a kedvencünk, akkor arra most érthető okokból nem válaszolok :). Úgyhogy felszínes leszek, és a kinézetre fogok rámenni.
A könyv, ami dekoratív értelemben véve a polcom dísze, a keményfedeles Silber 3 példányom Kerstin Giertől. Gyönyörű ez a könyv, néha csak úgy leveszem a polcról, hogy nézegessem.
Budapest: A hidak városa - Melyik az a könyv, aminek a leírása lenyűgözött?
Sarah J. Maas-tól igazából bármi. Mindig lélegzetelállító világokat alkot, és annyira tökéletesen írja le, mintha nem is könyvet olvasnánk, hanem mi is ott lennénk - például Velarisban.
Washington: A Fehér Ház otthona - Melyik az a könyv, ami azonnal rabul ejtett?
Két ilyen is van, mindkettő magyar írótól – fura, de hazai szerzők könyve mindig nagyobb hatást gyakorolnak rám, mintha szóról szóra ugyanaz a regény külföldről származna, vagy jobban tetszik, vagy jobban utálom, vagy jobban vagyok belé szerelmes, vagy jobban dühít, vagy magasabbról teszek rá. Ez van.
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! és On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? viszont totálisan szerelem volt első olvasásra! Korábban már értékeltem őket, ITT és ITT tekinthetitek meg őket. Röviden összefoglalva: mindkét regény zseniális!!
Róma: Az ókori csodák városa - Melyik múltban játszódó könyv a kedvenced?
Ezen gondolkodtam, mert csak alig jutott eszembe múltban játszódó történet az olvasmányaim közül. Beugrott a Pokoli szerkezetek és az Ambrózy is, de az utóbbit még nem olvastam teljesen – szóval Legendás állatok és megfigyelésük, a hivatalos forgagtókönyv :D. Én az a típus vagyok, akinek minden, ami Harry Potter jöhet, és aki olyannyira elfogult, hogy minden hibája ellenére is állítja, hogy ez a világ tökéletes. Mármint persze, ha lennének a Harry Potternek hibái... ;)
Olvastam, hogy sokaknak csalódás volt a Legendás állatok film, de én imádtam. Jól nézett ki a film, remekül voltak meganimálva az állatok, a történet is izgalmas volt, és már nagyon nagyon várom a második részt!!
Tokio: A robotika otthona - Melyik jövőben játszódó könyv a kedvenced?
Disztópiarajongóként itt az előző ponttal ellentétben sokkal több minden eszembe jutott, de jelenleg nálam a Ready Player One viszi a pálmát, mert (1) annak ellenére, hogy disztópia, nincsenek se zombik, se őrült tudósok, se szuperképességű kiválasztottak, se semmi ilyesmi, sőt, a hangsúly egyáltalán nem a világkatasztrófán van. Ennek oka sincs túltolva, a könyv a lehető legegyszerűbb és legvalószínűbb jövőképpel dolgozik: az energiaválsággal, azzal, hogy előbb-utóbb nem lesz miből elég áramot előállítanunk, ami képes ellátni a Föld teljes lakosságát. És akkor kitör az anarchia. És (2) annak ellenére, hogy a regény a jövőben játszódik, nem jellemző rá a „itt minden kis porszem high tech, még a lábtörlő és a vécéülőke is” effektus. Illetve de, igen, de nem olyan dominálóan jelenik meg és nem olyan oldalas tudományos leírások képében, amiket szerintem még maga az író sem ért, nemhogy egy laikus olvasó. Nem, ilyen téren a Ready Player One pont annyit és pont úgy mutat, hogy ne legyen se unalmas, se érthetetlen, viszont kellően fűszerezze a történetet részletességét. Végül pedig (3) bár jövőbeli sztori, tökéletesen hozza a ’80-as évek retro hangulatát.
A könyvről bővebben ITT írtam.
Párizs A romantika otthona: Melyik a kedvenc romantikus könyved?
Mivel az utóbbi időben eléggé ki vagyok ábrándulva a romantikából, ezért ez nem is olyan nehéz :). Bezzeg fél évvel ezelőtt…
Számomra örök kedvenc az Anna és a francia csók (ha már Párizs), mert nem csak aranyos, de hihetetlenül vicces is. Már legalább ötször olvastam ki, nem egyszer egy nap alatt, és máig nem tudom megunni. Plusz meg kell említenem egy másik könyvet a közelmúltból, mert A Court of Mist and Fury, azaz A köd és harag udvaránál szebb könyvet a szerelemről még soha életemben nem olvastam!!
Velence a sóhajok hídjának színhelye: Mondj egy olyan könyvet, ahol megjelenik valamilyen folyó
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. Ott volt folyó.
Hong-Kong- ahol a tömegfőbia tabu: Mondj egy olyan könyvet, ami szerinted tele volt zsúfolva szereplőkkel.
Neil Gaiman: Amerikai istenek és Brent Weeks: Éjangyal-trilógia. Ezeket mind szeretem az akció dús cselekményük, az egyedi stílusuk és igen, a zseniális karakterek miatt, de tény, hogy belőlük túl sok van. Az Amerikai isteneket még kicsit most is emésztgetnem kell, hogy „oké, jó könyv volt ez, na de mi is történt benne?” Az Éjangyal 3-ban pedig, a Túl az árnyakon című kötetben pedig konkrétan valaki olyan lesz az (egyik) ellenség, akivel először talán a második rész epilógusában találkoztunk, addig fel se tűnt, és nem ő volt az egyetlen „helló, én is itt vagyok, nem csinálok semmi különöset, de azért benéztem”-karakter! De, őszintén szólva még így is azt kell mondanom, hogy a lezáró rész volt a kedvencem. Akármekkora tömeg is volt ott.
Rio de Janeiro - ahol bulizni kötelező: Mondj egy könyvet, ahol a szereplők buliztak.
Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel. Annyira aranyos ez a könyv, és annyira nem az én stílusom, de valami megmagyarázhatatlan okból szeretem. A bulis részek pedig kifejezetten tetszettek. Értékeltem ITT.
Kairo - piramisok mindenhol: Mond egy könyvet, ami különleges a számodra.
Sorozatot mondok – Darren Shan: Darren Shan regényes története. Ez a tizenkét részes ifjúsági horror egyike annak a négy sorozatnak, amik engem végérvényesen könyvmollyá tettek és halálig tartó olvasásra kárhoztattak (örök hála nekik!), de egyszerűen eddig senkivel sem sikerült megszerettetnem. Azon kevesek, akik mégiscsak elkezdték olvasni, onnantól kezdve kissé furán néztek rám. Hát, persze, mert nem fejezték be! Egy életre szóló tanács: ha belekezdesz egy Darren Shan-sorozatba, mindenképp fejezd be, mert fix olyan vége lesz, hogy át kell gondolnod utána az egész életedet!! Szívesen.
***
És ezzel véget is ért az ehavi őrületünk a lányokkal, nézzetek be hozzájuk is. :)

Molybirodalom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése