Bele lehet szeretni egy könyvbe? - On Sai: Apa randizhatok egy lovaggal?

Feladó: Egy abszolút szerelmes lány

Címzett: Mindenki, aki azt állítja az olvasás uncsi

Tárgy: ITT A TÖKÉLETES KÖNYV!! :O <3

Nyomás olvasni!!

műfaj: ifjúsági, romantikus, fantasy

kiadja: Könyvmolyképző Könyvkiadó

oldalszám: 376

értékelés a moly.hu-n: 91%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: piros, fehér, kék, fekete – nem tudom, ez a kompozíció valahogy mindig bejön, de ezen a könyvön valami elképesztően gyönyörű!

karakter, akit imádtam: Kósza, Amon Dollond, Helmholtz

karakter, akit utáltam: meglepő, de nem volt ilyen, még a főgonosz is a szívemhez nőtt! :O

kedvenc jelenet: az első 50 oldalon még bírtam számolni, aztán elvesztettem a fonalat… J

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt. 

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant. 

Bele lehet zúgni valaki állába? 

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. 

Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni. Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag? Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Na, ilyenkor vagyok gondban. Mikor úgy érzem, milyen kár, hogy a pupillánk nem tud szívecske alakban tágulni, hogy nem elég bő ez a magyar nyelv arra, hogy kifejezzem, mennyire imádom, vagy mikor fogalmam sincs, melyik végén kezdjem el a kimerítő áradozást. Így ha valaki élőszóban véleményt kért tőlem a könyvről, az kb. úgy festett, hogy belesikítottam az arcába, és azt ismételgettem, hogy nagyon, nagyon, nagyon… Mást nem, csak ennyit. És akkor még csodálkozom, mikor anya közölte velem, hogy kezdi zavarni, hogy vigyorgok, pontosabban az, ahogyan…

Mia Anne és Kósza
forrás

Először is szögezzük le, hogy imádom Kószát, szerelmes vagyok belé a lábujjától kezdve a feje búbjáig, már intézkedtem is a házasságkötő ügyében, és ha lányunk lesz, Almának fogják hívni. Köszönöm a figyelmet.

A sztori három szemszögből ismerszik meg, Mia Anne, Kósza és Amon Dollond professzor szemszögéből. Komolyan, még maga az, hogy hogyan osztja fel a történetet a három szereplő szerint, is zseniális! Kósza lovag és Mia Anne két különböző világnak a dolgok menetéről mit sem sejtő képviselője, akikkel csak úgy megtörténnek a dolgok, Amon Dollond, Mia apja pedig velük párhuzamosan magyarázza meg a történtek tudományos hátterét, ami a hangzás ellenére egy cseppet sem unalmas, ugyanis a professzor úr mindig egy kicsit előttünk jár a dolgok felfogásában, mindig előrébb gondolkodik, ráadásul az ő körében is javából zajlanak az események. Amon karaktere különben is nagyon tetszett, a jellemváltozását csodás fokozatossággal vezeti végig, nincsenek hirtelen és érthetetlen személyiségi kanyarok… nem vagyok biztos abban, hogy létezik ilyen kifejezés… hasonlóan Kyle Hamiltonhoz (max. annyi eltéréssel, hogy ez a könyv SOKKAL JOBB), az ő gondolatai és érzései sem egy csapásra változnak meg, úgy alakul át, hogy közben mégis önmaga marad. A legeslegkedvencebb szereplőm!!!

Van egy jelenet, amikor „11:47-kor a laborban elszabadult a pokol”. Ez a rész rám különösen nagy hatással volt, nincsenek szavak arra, amit átéltem, egyszerre volt mind a stílus, mind az események nyersek és szenvedélyesek, kaotikusak és rendezettek. Az egy filmbe illő jelenet…

On Sai ezzel a regénnyel teljesen belopta magát a szívembe. Olyan lezserül fogalmazott meg mély gondolatokat, hogy csak néztem, és nem hittem el, hogy valaki ennyire jól írhat. Kellő mennyiségben rakott bele, humort, izgalmat, mágikus elemeket, rejtélyt és romantikát. Állandóan vigyorogtam rajta és össze-vissza ölelgettem a könyvet, a legváratlanabb időpontokban nevettem fel rajta, (sőt, még egy olyan ismerősömet is letámadtam a lelkesedésemmel, akivel nemhogy jóban nem vagyunk, de khm… á, egy kicsit se ajánlotta, hogy nézessem meg magam…). Így mondja ezután nekem bárki is, hogy kishazánkban nincsen jó fantasy könyv! Mondjuk, ez tényleg nem egy jó könyv volt…. Ugyanis EZ A TÖKÉLETES KÖNYV! Amit az első oldaltól az utolsóig imádsz! Amivel nem bírsz betelni! Ami miatt majdnem elbőgöd magad, hogy vissza kell vinned a könyvtárba (hüpp-hüpp…)! Ami arra ösztönöz, hogy azonnal, hagyd ott azt a „szánalmas és primitív Földet” Bah mester szavaival élve, és nyomban átálmodd magad abba a másik világba!

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, de tényleg, fiúknak, lányoknak, könyvmolyoknak, olvasni nem szeretőknek, analfabétáknak, süketnémáknak, az egész világnak, akár áll diófa a kertetekben, akár nem! Mert nekünk áll… és azóta kicsit félek elaludni! :D

„Igen, Budapest lenyűgöző város, ezek a magyarok úgy sétálnak a műemlékek között, minta a Mekibe ugranának le.”

„- Csak óvatosan – szól rájuk Elán, amikor a férfiak körbefogták. Hatalmas tenyerével akkorát csapott Kósza vállára, hogy majdnem összeesett tőle. – Még elég gyenge, vigyázzatok rá.”

„ – Mi ilyen vicces? – kérdezte bosszúsan a lovag.
- Te.”

„- Nem gyanús egy kis nép, ami megérkezik Európa szívébe, és egyedi harci módszerével rettegésben tartja a fejlettebb országokat? Majd látszólag megnyugszik, de sosem fogadja el sem a kor uralkodóit, sem a pápa fennhatóságát.”

„- … Bonyolultnak hangzik, tudom.
- Nem. Ez logikus, valószínűleg olyan a Fal, mint egy szemipermeábilis hártya a nyomáskülönbség esetén, amin át diffundálnak a legkisebb részecskék, de a nagyokat nem engedi át. – Amon bólogatott. – Világos.
- Ööö… izé…”

„- Csak van valami gondolata. Pont magának ne lenne? – erősködött Moon tábornok.
- Én agyakkal dolgozom. Ha rákos a szövet, kivágom, és nem faggatom a tumort, akarja-e. Nem érdeklenek a jogai. De biztos élni szeretni, hisz mindenki élni akar.”

„Amon végre rájött, miért nem kedveli a fickót: a fiatal nyelvész saját magára emlékeztette. Mindketten úgy tesznek, mintha részei lennének az emberi társadalomnak, de ez egy hazugság. Igazi kívülállók, akiket nem nyomaszt a világvége, sőt izgalmasnak találják. Mások az életükért küzdenek, de ők ketten csak játszanak.
Kérdés, mivel?”

- Ej, tizenhét éves vagy, és még csak egyszer mentetted meg a világot? Pocsék életed van, testvér.”

- Néha azt kívánom, bárcsak értenél, bárcsak tudnád, mi a félelem, Milyen aggódni a szeretteidért, vagy örülni, csak mert látod őket. – Nem nézett rá, az ujjait pucolta, nyugtalan mozdulattal dörzsölve a körömágyakat. – Te vagy a legjobb barátom, de hiába vagy zseni, a világ felét nem ismered, az igazán fontos dolgok rejtve maradnak előtted. ÉS ez rohadt nehéz nekem…”

„- Egy null az evulóciónak.”

„Amon meglepve tapasztalta, hogy él. Ez nem szerepelt a tervei között, így egy pillanatig nem tudott mihez kezdeni a helyzettel.”

„- Mi ez a menekülési mánia mindenkinél? – Az apjának azért rosszul eshettek a szavai, mert nagy levegőt vett, és fegyelmezte magát. Már csak fele hangerővel folytatta a nevelést. - Különben is, attól, hogy világvége van, még nem üvöltözhetsz velem.”

„Minden rendes háborút sült báránnyal kell kezdeni.”

„- Tudja, először csak át akartam törni a Falat, és visszajutni a világomba. Ötezer év után egy felettébb furcsa helyen ébredtem. És senki nem emlékszik rám! Nem vagyok benne a Pantheonban, sőt a Percy Jackson kötetekben sem! Tudja, milyen érzés ez a mellőzöttség?”

„- Nahát, a szavába vághatsz egy varázslónak? – kérdezte ingerülten Mia Anne. – Mi az, kitört nálatok a demokrácia?
- Nem tudom, mi az a demokrácia, de a hangsúlyodból ítélve valamik sértés!”

„- Hiányzott a meztelen mellkasom? Hát, igen, üres az életed.
- Löktek már le tetőről? – érdeklődött vészjóslóan Mia Anne.”