Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Nem igazán olvasok mostanában olyan könyveket, amikről össze tudnék hozni egy blogbejegyzést. Részben azért, mert ezek önállóan értékelhetetlen sorozatrészek (Darren Shan: Démonvilág), amiről bármit is írnék, úgy meg lesz kavarva a vége, hogy át kell gondolnom az életemet; részben pedig azért, mert egyes regényekről egyszerűen nincs mást mondanom, mint amit molyon leírtam. Viszont elegem van abból, hogy az utolsó két poszt (Raziel, A burok), aminek megírásakor méltóztattam leülni a hátsó felemre és összedobni valamit, elképesztően negatívak, sőt, egyébként annyira ki is égettek, hogy minden kedvem elment a pozitív értékelések írásától. MOSTANÁIG!

műfaj: romantikus, ifjúsági, lélektani, LMBTQ

kiadja: Könyvmolyképző

oldalszám: 304

értékelés a moly.hu-n: 84%

az én értékelésem: 5* csillag

karakter, akit imádtam: Dávid

karakter, akit utáltam: Bálint

kedvenc jelenet: Lavina volt. Megállíthatatlan. Bűn lenne jelenetekre osztani.

Hiszel ​magadban? 
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. 
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. 
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? 
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. 
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább. 
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj. 
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Olyan régóta pislogok a Rácz-Stefán-könyvek felé, hogy el sem tudom mondani, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy el is olvassam őket. De! Tegnap délig egy zenei táborban voltam, ahol hiába szocializálódtuk szét magunkat és próbáltunk egy csomót, számtalanszor ültünk össze mi könyvmolyok, hogy közösen olvassunk egy kicsit – vagy egy kicsit többet. Lényeg a lényeg, nem volt elég olvasnivaló, úgyhogy elkezdtünk könyveket cserélgetni stb., és egyszer csak megint ott volt az egyik könyv az írótól a szemem előtt, és úgy gondoltam, miért ne?

És. Te. Jó. Ég.

Az alapkoncepció az, hogy Petra, a vidéki, szegény sorból érkezett lány ösztöndíjat kap a Szép Remények magángimnáziumában, ahová a magyarországi elit gyermekei járnak. A lány a gimnáziumban kezdettől fogva egy ugrási lehetőséget látott, amivel elkerülheti, hogy a jövőben ő is gyármunkásként végezze. A másik történetszál Dávid iskolakezdése, aki szintén a Szép Reményekben kezdi meg tanulmányait. Csakhogy már a gólyatáborban felfigyel egy srácra, Áronba, aki villámgyorsa leleplezi Dávid vonzódását, és zaklatni kezdi őt.

Én bevallom őszintén, nem arra számítottam, ami ezután következet. Nagyon nem. Pedig már a prológusból sejthettem volna, hogy nem lesz szép vége, de valahogy elhitette velem a könyv, hogy még lehet remény! Azt vártam, hogy a gondok szép lassan, vagy akár egy csapásra megoldódnak, és egy aranyos összeborulós, „mindenki szeret mindenkit”-lezárást fogunk kapni, amivel én tökéletesen ki is egyeztem volna. Hát, nem igazán, ezt a könyvet bizony körüllengi az élet orrfacsaró bűze.

Az iskolai zaklatás, a társadalmi körülmények kihasználása, a hatalom szava, és a „pénz beszél, kutya ugat”-effektus már alapból egy olyan erős kompozíció, egy annyira erős és időtálló alap, amire szerintem bárhol, bármikor lehet könyvet vagy filmet építeni, és csak a ma született bárányok tagadnák ezeknek a problémáknak és ellentéteknek létezését. Hiába mindennaposak, hiába tesznek tönkre világszerte több millió életet, még mindig a tabuk közé soroljuk. Korábban molyon a Simon és a homo sapiens lobbi értékelésemben már leírtam, hogy a tabutémák nem azért lettek tabuk, mert nem szabad, hanem azért, mert nem beszélünk róluk. Mert kínos, mert úgyse érdekel senkit, blablabla, és ezért találom zseniálisnak, hogy a szórakoztatóiparban évszázadok óta megtalálhatjuk azt a mondanivalót, azokat a témákat, amik iskolai vagy családi keretek között max. a falra hányt borsó hatékonyságának szintjét ütnék meg. S mindez ebben a regényben úgy van megírva, hogy esélytelen, hogy letedd, meg kell tudnod a végét, be kell habzsolnod, és igen, meg kell kapnod minden pofont tőle!

Na, de vissza a könyvhöz. Petra kétségbeesetten próbálja titkolni anyagi hátterét, hogy ne legyen cikizések és kiközösítések áldozata, így hazudni kényszerül mindenkinek. Titka persze lelepleződik, és ezzel elindul egy óriási lavina.

És tudjátok, mi a legidegesítőbb, a legborzalmasabb, a legfájdalmasabb és a legzseniálisabb rész az egészben? Hogy nincs senki, akit hibáztathatnál, mert mindenki a körülmények áldozatai.

Innentől spoilerveszély, mert kitárgyaljuk a karaktereket!

Kezdjük a kemény maggal, akik megkeserítik a kevésbé népszerű társaik életét.

Barbara (bocsánat a kifejezésért, de) az apuci pénzén felnövő plázapicsák ünnepelt királynője, akiben az egyetlen hajtóerőként látszólag csak a pénz, a hírnév és a népszerűség dolgozik. Látszólag. Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor pedig egy a gyászban összetört lányt látunk, aki elvesztette azt, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretett. Az álarc, amit a suliban visel, és a jövöbeli tervei közte szereplő színészet számára egy menekülőút, aminek segítségével más emberek szerepébe bújhat, megfeledkezve önmagáról. A Petrával kötött barátságban lehetőséget lát arra, hogy ténylegesen rálépjen erre a menekülőútra, és hogy visszakapja a halott barátnőjét. Mikor Petra hazugságára fény derül, a lány úgy érzi, Petra megalázta az elvesztett barátnő emlékét, és ez bosszúért kiált.

Zoli családi élete az anyja és kuncsaftjai után történő takarításban, és zárt ajtók mögül kiszűrődő zajok figyelmen kívül hagyásában merül ki. Az anyja kénytelen árusítani a testét azért, hogy eltartsa a fiát, és a megalázásokat drogozással és alkohollal igyekszik elfeledni. Zoli egyrészt persze szereti az édesanyját, másrészt viszont, mivel évek óta ez a példa áll előtte, ő is hasonlóképpen kezeli a lányokat, mint azok az ügyfelek az anyját, akiket gyűlöl és megvet. A fiúnak azonnal megtetszik Petra a gólyatáborban, s mikor Petra az ország szégyenévé válik, és elterjed róla az, hogy már mindenkinek megvolt az iskolában, sértve érzi az érzéseit, a büszkeségét. Ha Petra valóban hajlandó mindenre és mindenkivel, miért épp őt hagyja ki? Petrában számára visszatükröződik az az életforma, ami tönkretette az anyját, és emiatt elárulva érzi magát, és szinte sértőnek találja Petra tartózkodását a szakmára nézve. Ez elég bonyolult, mindenesetre Zoli nem nőgyűlölő, csak világéletében egy rossz példa volt előtte a férfi-női alárendeltségről és szerepmegoszlásáról.

Bálint minden hibáját és baklövését megúszta az apja pénztárcája és az anyja befolyása útján, de otthon, négy fal között ő és az anyja a családon belüli erőszak áldozata. Így a lehető legrosszabb értelemben, de igazi túlélővé válik, az őt ért testi fenyítések sem elegek arra, hogy megakadályozzák abban, hogy felbosszantsa azt, akit a legjobban gyűlöl. Ezzel a kiskoráig visszamenően eltorzult személyiséggel az ő gondolkodása teljesen más, a jó és a rossz közötti választóvonal számára láthatatlan.

A három fiatalnak bőven van a rovásán, és nagy szerepet játszanak abban, hogy a végső tragédia bekövetkezzen. De összességében csak lelkileg megtört és magára hagyott fiatalok, akik beleroppannának a szüleik nem odafigyelésébe, tehetetlenségébe, vagy bántalmazásába, és azokba az elvárásokba, amiket a társadalom támaszt az elit felé. Fiatalok, akik lázadnak a rájuk ruházott szerepek ellen, akik a körülmények ugyanolyan áldozatai, akiknek a személyisége és világlátása abnormális és deformálódott.

Bántásaik kereszttüzében áll Petra, akiről már írtam, hogy ki akar szakadni a szegénységből. Nem elég, hogy az anyja a kezdettől fogva demotiválja a lehetőségeit illetően, miután kiderül a hazugsága, majd napvilágot lát a videó, az egész iskola számkivetettként kezeli, s ahol lehet, belérúgnak. Tegyük hozzá, hogy Petra természetesen hozott pár elég rossz és buta döntést, de nem hülye, mindezek egy elkeseredetten megfelelni próbáló tinédzser hibás próbálkozásai, aki nem akarja úgy végezni, mint a családja, s nem akarja úgy végezni, mint a „lúzerek”.  A por, amit a rossz döntései kavartak, viszont alaptalanul nagy, Petra esélyt sem kap, hogy megvédje magát, mert a pénz, úgy látszik, mindenek felett áll. Míg ő Magyarország és a Szép Remények szégyeneként fut be a köztudatba, addig Bálint, mint az ünnepelt szexisten, aki megfektette a tinilányt.
Petra várhatóan belerokkan az őt érő atrocitásokba és megaláztatásokba, sehonnan nem kap támogatást, és drasztikus lépésre szánja el magát. Az iskolai lövöldözése, majd végül az öngyilkossága alatt már nem volt önmaga. Az egykori jó tanuló, álmokkal teli, elfogadásra vágyó lányból csak egy őrült, elkeseredett, az önbecsülését és a mentális egészségét teljes egészében elvesztő lány lesz, akiben már csak a bosszú dolgozik.

Spoiler vége

Tehát mindenki hibás, és senki se hibás. A különféle szituációk egymásból következnek, minden szereplő motivációja érthető, bántottak és bántalmazóké egyaránt. A regény arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire nem lehet elintézni ezt az egészet annyival, hogy majd megunják, vagy hogy „szeresd felebarátodat”. Petra helyzetén keresztül vizsgálja és vonja kritika alá a nemekkel kapcsolatos előítéleteket és a pénz irányító szerepét. A könyv lapjain életek és személyiségek feszülnek egymásnak, akiket tönkretett az oda nem figyelés, az anyagi helyzet, és a megfelelési kényszer.

Ez a könyv késztet a reménykedésre, utasít, hogy gondolkodj rajta, és kér, hogy légy jobb ember. Kötelezővé tenném, mert ugyan kívánom, hogy soha senkinek ne kelljen átélnie mindazt, amit Petra, Barbara, Zoli és Bálint átélt, de átéreznie tudni kéne mindenkinek. Ajánlom, ha fiatal vagy, ajánlom, ha idősebb. Felejthetetlen!

„Mert ezt is megússza majd, hiszen ez a gazdagok privilégiuma."

„Reménnyel telve aludtam el, a vággyal, hogy tényleg meghalok, de a sors minden reggel pofon csapott. Életben voltam, fizikai szempontból egészségesen, a lelkem viszont darabjaira volt szabdalva."

Dávid történetéről nem akarok sok mindent mondani. Ő az egyetlen karakter, aki körül egy ideig minden rendben van – és a bizonyíték arra, hogy hiába szeretnél és tudnál is segíteni, van, hogy még ez sem elég. :’(

„– Miért kell mindig piszkálnod? Nem lehetnénk csak barátok? Vagy ha azok nem is, nem tudnál simán békén hagyni? 
– Egyik opcióra sem vagyok képes – szólt halkan Áron. A falat bámulta. – Nem csak te gyűlölsz engem, hanem én is téged. 
– Miért? – kérdezte meglepve Dávid. – Mit ártottam én neked? 
– Megváltoztattál – mondta Áron.”

„– Ez a baj veletek, európaiakkal. Mindent csak megfontoltok, ahelyett, hogy élnétek. Tényleg ott akarsz maradni? Abban az elmaradott országban? 
– Nem nevezném annak – felelte Dávid. – Az emberek pedig mindenütt emberek. A jók és a rosszak ugyanolyanok, akármelyik földrészen éljenek is.”

„Nem kell kézen fogva járkálnunk, de mutasd meg a világnak azt, hogy tudod, létezem. Szerintem nem kérek sokat."

„– Petra, ugye jól vagy? – tette fel Dávid élete leghülyébb kérdését. – Látom, igen. Figyu, miért nem iszunk meg egy kólát? Ha hiszed, ha nem, szomjas vagyok. – Azelőtt vagy azután, hogy lecsuktak? – Fogalmam sincs, a cellában jó a kiszolgálás? – kérdezte Dávid, amivel még egy mosolyt csalt az arcomra."

Egyéb érdekességek

Ki a sapkás srác? -> http://racz-stefan-tibor.hu/2015/04/20/kiderult-hogy-ki-a-sapkas-srac-a-fogadj-el-boritojan/

Kiegészítő novella -> http://racz-stefan-tibor.hu/2015/06/09/konyvheti-meglepetes-exkluziv-fogadj-el-kiegeszito-novella/