És itt is vagyunk a második
nappal, ami nekem még jobban tetszik, mint az első. Fantasy!!!
Tagadhatatlan, hogy egy
könyvben mennyire fontos a világépítés, mind megismerés, mind pedig a vizuális
hatás szempontjából. Az adott környezetben játszódó regényekben fontos, hogy
bepillantást nyerjünk a világ legmélyébe, a társadalmi szerkezetébe, a
művészetébe és egyéb jellegzetességeibe. És szerintem itt nemcsak hogy
hanyagolható, de hanyagolni is kell az olvasó szabad fantáziáját, jónak kell
lennie a hangsúlyelhelyezésnek a látványvilágban, a különösen jellegzetes és
fontos vizuális elemekre jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni, míg máshol elég
csak egy-egy jelzésértékű melléknév. A könyvbeli helyszíneknek a hangulat
megteremtésében is nagy szerepük van, előrevetíthetik a cselekmény egy részét,
illetve kizárhatnak esetleges történésnek. Nem állítom, hogy nincs ilyen
(biztos van), de kisebb a valószínűsége annak, hogy egy szellemjárta temetőben
csattan el egy első csók – és most, hogy ezt leírtam, mibe fogadunk, hogy a
következő könyvben, ami szembejön, pont ez fog történni? Na mindegy, kezdjük
is, és nézzünk is meg pár lenyűgöző fiktív várost!
Alicante
Avagy az Üvegváros. Ez az
összetett szó pedig tökéletesen lefedi Idris fővárosának karakterét, ötvözi azt
a két esetet, amit fentebb írtam: nagy hangsúly, de csak egy melléknév, egy
jelző! Alicante fénye, a csillogó és fenséges látványa egyben utal egy kicsit
az árnyvadászok felsőbbrendűségére is – mert valljuk be, azért az árnyvadászuk
inkább az egójukról, és nem az önbizalomhiányukról híresek, és ezt nem is
titkolják. Alicante nem csak a fajuk erejének, de az öntudatuknak is a jelképe.
Egyszerű, de összetett – ezért szeretem A végzet ereklyéit, hisz maga az
alapkoncepció ott sem valami nagy durranás: démonok vs. démonvadászok. A
kivitelezése, na az viszont 2000 IQ-s!
Velaris
Velaris szép. Komolyan,
egyszerűen öröm olvasni róla a leírásokat olvasni. Sarah J. Maas különben is
nagyon jó eszközöket használ a látványvilág bemutatására. De Velaris egyben egy
egész szimbólumrendszer, a béke, a szépség, és az önmegvalósítás városa. Meg is
értjük, Rysand miért akarta annyira eltitkolni és megvédeni a háborútól…
 |
| a Suramar City a World of Warcraftból |
Cenaria
Ez a város talán egy kicsit
kevésbé ismert, mint az előző kettő. Cenaria egy vele azonos nevű birodalom
fővárosa Brent Weeks Éjangyal-trilógiájából,
amit én egyébként egyszerűen imádok! Ezt a sorozatot én az Üvegtrónnal egyetemben előszeretettel emlegetem, mint a Trónok harca mutációját, Az árnyak útján című résszel startoló
sorozat rengeteg szereplőt vonultat fel, nagyon akció dús – és elképesztően
részletes a világ. Cenaria Velaris szöges ellentéte, három arca van: a gazdag,
jómódú elit, a nyílt titokként működő befolyásos, mindent lefedő bűnszervezet,
a Sa’kagé, és az ennek szolgálatában álló lecsúszott emberek, utcagyerekek,
tolvajok, prostituáltak, orgyilkosok. A gazdagság és nyomor ellentéte
befolyásolja a város infrastruktúráját, így a város két felét összekötő híd
egyik oldalán terül el a – egy birodalom fővárosához méltó – gazdag, míg a
másikon a törvénytelen, nyomorgó terület.Az alvilág és a korrupció uralta város állandóan a birodalmak közti háború központjában áll, és minduntalan felmerül a kérdés: érdemes-e megmenteni a bűnben lubickoló Cenariát? Meg bizony. Mert bármily sötét és undorító is egy világ, létezik még olyan, hogy hazaszeretet!
***
Ezek lettek volna az általam
legkarakteresebbnek talált városok, nézzetek be a többiekhez is! Holnap
visszatérünk az utolsó nappal. :)
A Blogprojekt további
résztvevői:
Molybirodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése