Sarah J. Maas: Üvegtrón (Üvegtrón 1.)

Az Üvegtrón… Tipikusan az a könyv, amitől minden visszhangzott, amire ránéztem, és rémlett, hogy ismerős, amiről tudtam, hogy egyszer talán elolvasom, de egyébként nem izgatott túlságosan. Aztán az első Blogprojekt idején, mikor Beatrice posztját olvastam, hirtelen kedvet kaptam hozzá, és a lányok is jó szívvel ajánlották, így a következő könyvtári látogatásom alkalmával, már célegyenesen Sarah J. Maas könyve felé vettem az irányt. És hogy mit történt utána… J

műfaj: fantasy, romantikus,ifjúsági

oldalszám: 544

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

borító: gyönyörű!!!

értékelés a moly.hu-n: 90%

az én értékelésem: 4,5 csillag

karakter, akit imádtam: Chaol, Nehemia

karakter, akire a Rém vicsorogjon: Káin

kedvenc jelenet: Káin és Celaena összecsapása!

Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Elöljáróban annyit, hogy rengeteg mindenre számítottam a regénnyel kapcsolatban, csak erre nem. Az első pár fejezetben még nagyon borzongós, nagyon kihívó, nagyon vad! Egyszóval imádtam! Aztán ahelyett, hogy a cselekmény még inkább beindult volna, néha ötven oldalakon át az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen nem történik semmi. Unatkozni nem unatkoztam, viszont mind a fő, mind a mellékes cselekményszálak elég lassan vánszorogtak el egyről a kettőre, ennél azért egy kicsit lendületesebb eseményfuttatásra számítottam. A próbatételek kaphattak volna nagyobb hangsúlyt – annak ellenére, hogy ez áll a történet középpontjában, a legtöbb részét nemes egyszerűséggel ugrottuk, maga az egész nem volt akkora durranás, amire először számítottam. Mindenesetre az a több mint 500 oldal így sem maradt üresen, a szereplők sokat olvastak, táncoltak, évődtek és beszélgettek egymással, így elég részletesen megismerhettük őket, bár a történet nagyon elhúzott a szerelmi szál felé, ami súlyosan kiszorította a fantasyt és az akciót.

Viszont ez a szerelmi háromszög kifejezetten tetszett! Remekül be volt mutatva, ahogy a rámenős, de érzékeny Dorian és a harcias, de melegszívű Chaol ugyanabban a pillanatban mennyire máshogy látják Celaenát, hogy mindkettejüket más és más fogja meg és nyűgözi le a lányban. Nem tudom, hogy annál az egy jelenetnél, ahol számomra ez különösen érezhetővé vált, direkt lett-e így megírva, vagy csak véletlen volt, mindenesetre akkor és ott nagyon jól jött ki!

Celaenáról amúgy nem igazán tudnám így a könyv alapján elképzelni, hogy orgyilkos. Nem ilyennek képzeltem. Persze mindenkinek több oldala van és Celaena „jobbik énje” tökéletesen meg is mutatkozott, hogy igen, ő ilyen lett volna, ha… Én viszont (a könyv elejének kivételével) hiányoltam egy kicsit több vadságot a részéről. Valamiért nem igazán ragadott meg a főhősnő, sőt, néhol kicsit az idegeimre is ment, mégis szerettem. Ez így most érthető?? :D Mindenesetre annyi biztos, hogy míg Dorian állandóan kacsintgat, Celaena állandóan hány. Különböző izomrángásuk alapján kifejezetten passzolnak egymáshoz.

Két dolog van, amibe egyszerűen zéró hibát sem találni, az pedig a borító, és a végső összecsapás. Mindkettő olyan, hogy szóhoz se jutok, csak ámulok rajtuk, hogy úristen, valami ennyire jó nem lehet. A borítóra csak rá kell nézni, és már érthető miről beszélek. Az a bizonyos jelenet pedig annyira filmszerűre sikeredett, hogy a szavak egyszerűen átalakultak és képként úsztak el a szemem előtt! Nekem még ennyire vizuális élményem könyvnek köszönhetően kevés akadt, és ez a bizonyos egy garantáltan ott van a vezető szériában!

Összességében nagyon élveztem a könyvet (volt egy nap – természetesen a hét közepén, nem ám szombaton vagy vasárnap –, amikor csak úgy hajnalban kipattant a szemem, és szinte gépiesen nyúltam az Üvegtón után, hogy aztán majdnem napfelkeltéig olvassak), nagyon könnyen bele tudtam merülni, s bár tényleg nem volt annyira fordulatokban gazdag, mint ahogy én azt reméltem, mindig belelkesedtem, ha akadt egy kis időm olvasni. Pörgősebbre, izgalmasabbra számítottam, de az, amit helyette kaptam, inkább volt romantikus, lassú, helyenként rejtélyes és mély. Ám hiába éreztem, hogy néha a dolgok nem igazán kívánkoznak semerre se haladni, a sztori egyedi volt, a világ is tetszett, és rögtön két szuper pasiba is beleszerethettem! Alig várom, hogy lássam mi sül még ki ebből az Éjkoronában, mert még rengeteg kérdésemre nem kaptam választ, s bevallom, hiányzik az egésznek ez a fajta sajátos hangulata. Még nem vagyok fan, de még lehetek! J

„- Miért van itt? – kérdezte újra a lány. A herceg csábító mosolyt villantott rá.
- Abban maradtunk, hogy ma éjjel találkozunk, talán ne emlékszel?
- Azt hittem, hogy tréfálkozik!
- Adarlan koronahercege vagyok – mordult fel az ifjú, és leült a tűzhely mellett álló székre. – Sohasem tréfálkozom.
- Szabad egyáltalán itt lennie?
- Mi az, hogy szabad-e? Mondom, herceg vagyok. Azt teszem, amit akarok.
- Ez igaz. Csakhogy én meg Adarlan orgyilkosa vagyok.”

„- Nem vagyok valami furcsa ritkaság, amit csak úgy meg lehet bámulni – lépett közelebb az orgyilkos. – Ne tévesszen össze valami vásári mutatványossal. Eszem ágában sincs eltűrni, hogy velem pótolja az életéből hiányzó kalandot és izgalmat! Biztos vagyok benne, csakis emiatt döntött úgy, hogy én legyek a bajnoka.”

„Bár remekül mozgott a sötétben, annyira azért nem volt ostoba, hogy megbízzon benne.”

„- Szeretem a zenét. Amikor felcsendül a muzsika, én… Teljesen elveszek benne. Érti, hogy miről beszélek? Egyszerre leszek üres és mégis teli. Érzem, ahogy körülöttem elsüllyed a egész világ. Amikor játszom, akkor… Kivételesen nem elpusztítok valamit. Hanem létrehozok.”

„- Függetlenül attól, ami történni fog – szólalt meg halkan -, köszönetet akarok mondani neked.
Chaol félrehajtotta a fejét.
- Mit köszönsz meg.
Az orgyilkos érezte, hogy könnybe lábad a szeme. Ennek kizárólag az erős szél lehetett az oka. Pislogott néhányat.
- Azt, hogy értelmet adtál a szabadságnak.”

A második rész értékelése: Sarah J. Maas: Éjkorona (Üvegtrón 2.)