Sarah J. Maas: Éjkorona (Üvegtrón 2.)

„Hogyha Terrasen egyszer újra talpra áll, akkor valódi fenyegetést jelenthet Adarlannak.” Lázadjunk, vagy ne lázadjunk?

műfaj: fantasy, romantikus, ifjúsági

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 494

értékelés a moly.hu-n: 95%

az én értékelésem: 4,5 csillag

borító: ez is szép, de a teljes sorozatot nézve ez tetszik a legkevésbé

karakter, akit imádtam: Chaol, Celaena

kedvenc jelenet: -

Annak ellenére, hogy alapvetően a pörgős, lendületes, elsöprő történetek híve vagyok, még mindig nagyon tetszik az Üvegtrón nyugodt, sehova se rohanós tempója, amibe könnyen bele lehet merülni (igazából egy olyan könyv, hogy elkezded olvasni, és csak sodródsz és sodródsz, majd órákkal később feleszmélsz, hogy hoppá! :D), mégis, bár lassabb a cselekmény, mindig elvarázsol és folyamatosan feszültségben tart. Először csak egy kicsit, majd ahogy haladsz tovább, úgy egyre jobban, míg a végére olyan mértékben felgyülemlik benned, hogy robban! Ha össze kéne hasonlítanom az Éjkoronát az első kötettel, azt mondanám, jobban tetszett, bár még mindig vonakodtam az 5 csillagtól, viszont már valamennyivel egyértelműbben meg tudom fogalmazni, mi is hiányzik még ahhoz a plusz fél ponthoz.



Az első rész értékelése: Sarah J. Maas: Üvegtrón (Üvegtrón1.)
A harmadik rész értékelése: Sarah J. Maas: A tűz örököse (Üvegrón 3.)

Celaena személyisége bennem az első részt olvasva vetett fel némi kérdést, azonban az Éjkoronában teljesen a szívemhez nőtt! Miért, Felhő, változott valami? Szerintem semmi. :D De most kétségtelenül jobban szeretem!

Ami viszont továbbra sem tetszik, az a fantasy világ, pontosabban annak a vázlatossága. Egész jól körvonalazódik, de még nem kidolgozott, ami olyan szempontból előnyös, hogy az olvasó sose marad megválaszolatlan kérdések nélkül, viszont a bővebb információk hiánya miatt, nem is lehetünk teljes egészében a világ részei, kicsit végig olyan érzésem volt, mintha kirekesztettek volna valahonnan, mert nem tudok semmit, amivel a szereplők viszont jobbára tisztában vannak. Tehát több infót! Engem érdekel, mi van a rémjelekkel, miért botlik mindenki mindenhol titkos ajtókba, mi Celaena feladata, mire valók azok a fekete gyűrűk, lesznek majd tündérek a könyvben, Celaena az a bizonyos trónörökös??? Tele vagyok kérdésekkel, és mindeközben a sztori csak ballag, bandukol, ami annak ellenére, hogy egy nagyon sajátos hangulatot ad a könyvnek (ezt jó értelemben mondom – talán a tempó miatt, de az egésznek egy ilyen ködös, rejtélyes atmoszférája van, ami nagyon tetszik), néhol az őrületbe kergetett, ugyanis épp meg akartam halni a kíváncsiságtól! Annyi bújtatott lehetőség rejlik még ebben a sorozatban, hogy nem is merek spekulálni, hogy vajon melyik valósul végül meg, melyik nem, mert szinte száz százalékig biztos vagyok benne, hogy valami újat fogok kapni az Üvegtóntól… csak hát erre várni kell… Én pedig nem épp a türelmemről vagyok híres, főleg akkor nem, amikor valamiért be vagyok lelkesedve! J

Még valami: Celaena, Chaol, Dorian… Nem is tudom, nektek nem ismerős valahonnan ez a felállás?  Mert engem nagyon is emlékeztet Tessára, Willre és Jemre… de ez csak egy futó megjegyzés, egy se nem hideg, se nem meleg észrevétel.

Jaj, fogalmam sincs, mi lesz még itt, mindenesetre egy hajszálnyira vagyok attól, hogy én is Üvegtrón-rajongóvá váljak, de hogy a harmadik részt (amit egyébként mindjárt befejezek, csak elkéstem egy icuripicurit a második könyv értékelésével :/) már az első oldaltól kezdve nem lehetett kivenni  kezemből, az biztos! J Hamarosan róla is írok! ^.^

„Chaol szeme villámlott.
- Csak a gyávák ejtenek úgy foglyul egy férfit, ahogy ti!
- Gyávaság? Vagy inkább pragmatizmus?
(…)
- Nem inkább átkozott idiotizmus? – kérdezte Chaol. – Nem hiszem, hogy tudjátok, kivel van dolgotok.
- Ha tényleg ilyen jó lennél – vágott vissza a férfi gúnyosan -, akkor már nem egy testőrkapitány lennél.
Chaol halkan, köhécselve felnevetett.
- Nem magamról beszéltem.
- Ő csak egy lány.
Bár megfájdult a gyomra arra a gondolatra, hogy a lány idejön ezekhez az emberekhez, bár folyamatosan azon járt az agya, miként juthat ki innen ő és Celaena élve, vigyorogva válaszolt.
- Akkor készüljetek, mert tényleg meglepetés vár rátok.”

„- Abbahagyni! Már agy is elég ellenségünk van! Odakint még rosszabb dolgok vannak, amelyekkel meg kell birkóznunk!
Celaena lassan feléje fordult. Arca össze volt kenve vérrel, szemében lángok lobogtak.
 - Nem, nincsenek – mondta. – Mert most itt vagyok.”