Fejest ugrunk az örvénybe! - Michael Punke: A visszatérő

Ez volt az első Hard selection-ös könyvem, de végig csak az járt a fejemben, még, még, még, MÉG! Amikor csak tehettem, olvastam. Ülve, fekve, állva, menet közben, állandóan. És igen, eltelt a nap, s azon kaptam magam, hogy semmi „hasznosat” nem végeztem aznap, csak a történetbe merülve faltam az oldalakat.

műfaj: kalandregény

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 304

értékelés a moly.hu-n: 80%

az én értékelésem: 4 csillag

borító: fogjuk rá, elmegy, nekem igazán a hátoldala tetszik

karakter, akit imádtam: Glass

karakter, akinek szívesen adnék egy nagy medveölelést: Fitzgerald

kedvenc jelenet: -

1823-ban ​a Rocky Mountain Fur Company prémvadászai a határvidék brutális életét élik. Hódokat csapdáznak, és nap mint nap szembe kell nézniük az őket fenyegető indián törzsekkel és a többi ellenséggel a prérin: a könyörtelen tájjal és annak teremtményeivel. Hugh Glass a társaság egyik legjobb embere, jól ismeri a határvidéket és profi nyomolvasó. Amikor azonban az egyik cserkelésen szemtől szembe kerül egy grizzlyvel, az rettenetesen szétmarcangolja, és senki sem számol azzal, hogy Glass túléli a támadást. 
A társaság kapitánya két embert hátrahagy, hogy ápolják Glasst, mielőtt meghal, és gondoskodjanak arról, hogy a férfi tisztességesen el legyen temetve. Amikor a két férfi ehelyett magára hagyja, és elveszik mindenét, amivel megvédhetné magát, köztük értékes fegyverét és baltáját, Glasst már csak egy vágy hajtja előre a túlélés érdekében: a bosszú. 
Glass sokkoló keménységgel és eltökéltséggel, mászva vág neki a több mint háromszáz mérföldes útnak a fel nem térképezett amerikai határvidéken, legyűrve emberi és nem emberi ragadozókat, az éhhalál fenyegetését és a rettenetes sebeivel járó agóniát. Michael Punke kísértetiesen szikár és megragadó prózája, A Visszatérő figyelemre méltó történet a szorongatottságról, az emberi akarat végső határairól, és arról, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a bosszú útján.

Igaz történet alapján. Ez máris adott egy plusz löketet az egyébként is vad történethez. Akit bővebben érdekel, miről van szó, annak ajánlatos elolvasnia a Történelmi jegyzetek rész is, de szigorúan csakis a könyv befejezése után! A történet igazi végét ott fogjátok megtalálni.

A borítóbelsőn ezt olvashatjuk:

Hard Selection

Kinek ajánljuk?

> könyvrajongó férfiaknak

> erős lelkű nőknek

> fiatal vagy fiatalos felnőtteknek

> neked, Kedves Olvasó,

·       ha lebilincsel egy színes, zord, új világ

·       ha kíváncsi vagy a dolgok másik oldalára is

·       ha igényled az eleven karaktereket

·       ha élvezed, hogy szárnyal a képzeleted

·       ha ínyencként vágysz kesernyésre, fanyarra, egyedi ízre

·       ha bírod – mert kemény

Kinek NEM ajánljuk?

> gyerekeknek

> annak, akit bánt a durva beszéd

·       akit megriaszt a nyers valóság

·       aki szereti, ha rózsaszín

·       aki nem értékeli az érdes humort

·       aki nem kíváncsi vétkesekre, bizonytalanokra, esendőkre

·       aki fél a sötéttől

Ha bírod, élmény!

Szívdobogtató, torokszorító, sodró.

De vigyázz… mert ez ÜT!

Engem egyébként már ezzel megvett magának, mikor még ki sem nyitottam a könyvet. J

Kiemelném itt a zord világot, a nyers valóságot és az elven karaktereket. Szerintem tökéletes arányban voltak egymással a leíró és az akciójelenetek, kellő hangsúlyt kapott a természet, a történelmi egyezések és a szereplők belső hangulata is. Ha egy szóban kéne jellemeznem ezt a kb. 300 oldalas regényt, azt mondanám, őszinte. Vannak itt olyan sebek, érzelmek, motivációk, amikről talán nem mindennap beszél az ember, és amikhez ez a könyv néha nem is fűz bővebb magyarázatot, de a helyzet az, hogy az olvasó sem érzi szükségesnek a felesleges bizonygatást, mert az indoklás mindig benne van a szituációban. Igen, nekünk, embereknek vannak hibáink, nem ártana gondolkodnunk és segítenünk egymáson, viszont igen, végül is első az életben maradás és a túlélés.

A szereplők érdekesek voltak, Glass pedig az általam ismert legnagyobb mázlista, ám a szerencséje mit sem ért volna a találékonysága nélkül. De rajta kívül még sokakat megismerünk, minden egyes karakter egyedi és a maga nemében különleges. Tetszett, hogy mindenkinek van valami gyarlósága, senki sem volt tökéletes, sőt, az összes személyiség nagy ívben kerülte az olyan általános embertípusokat, amikkel szinte minden könyvben találkozunk.

Nem lett kedvenc, nem is fogom újraolvasni, de tagadhatatlanul magával ragadott a hangulata, szóval azt hiszem, itt az idő, hogy mélyrehatóbb tanulmányozásnak vessük alá a Könyvmolyképző Kiadó ezen oldalát. J

Filmen is!

„Ha felmerült az igény rá, akkor segítő kezet nyújtottak a barátaiknak, a partnereknek, az idegeneknek. Amikor így tettek, mindannyian tudták, hogy egy napon a saját túlélésük is a másik kinyújtott kezétől függhet.”

„Mégis úgy gondolta, nem hoz szerencsét, ha egy helyben áll. A következő reggelen tovább fog mászni. Ha a szerencséje nem találja meg őt, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ő találja meg a szerencsét.”

„- Én mondom meg az embereknek, hogy mikor lőjenek, mister. Én sosem tettem különbséget a rík és a mendenek között. Amúgy meg most együtt készülődnek. Egy nagy tolvaj törsz az egész. Inkább lelövöm, akit nem kéne, mint hogy megbízzak abban, akiben nem kéne.”

„… egyetlen golyó túlságosan megfoghatatlannak tűnt ahhoz, hogy kifejezze a dühét…”