Mi van a Felhőben? - Sarah J. Maas: A tűz örököse (Üvegrón 3.)

Zöld borító (kedvenc színem), már sokkal, de sokkal részletesebb világkép, új szereplők és cselekményszálak –úgy érzem, hogy az Üvegtrón és az Éjkorona a Tűz örökösében teljesedett ki!!! És ezzel a kedvencemmé lépett elő! De hogy is nézett ez ki?

Mivel úgy érzem, elég sokat gépeltem már az Üvegtrónról, és csak ismételni tudnám magam, ezért a harmadik rész véleményezése egy kicsit rendhagyó lesz: belenézünk a fejembe! Mondjuk ez elég morbidul hangzik (főleg azok után, hogy tegnap volt szerencsém megnézni A galaxis őrzőit, ahol egy részben szó szerint valaminek az agyát bányásszák, te jó ég! :O), de ezt fogjuk csinálni. Hét napba telt, amíg kiolvastam A tűz örökösét, és ezalatt szinte állandóan, néha minden egyes fejezet után lecsaptam egy időre a könyvet, és elkezdtem magam elé motyogni. Elég hangosan, szóval szerintem mindenki hallotta, aki épp a közelembe keveredett. Inkább nem is akarom tudni, hogy az ő fejükön mi futhatott át ilyenkor velem kapcsolatban… :D

Tehát leírtam ezeket a motyogásokat, amik néhol értelmesek, néhol keszekuszák, de így, ahogy vannak, ebben a sorrendben, az olvasással párhuzamosan futottak át a fejemen, míg végül eljutottam addig a pontig, hogy imádom A tűz örökösét! *.*  Nagyjából úgy kell elképzelni ezt a posztot, mint a könyv olvasása alatti gondolataim visszhangját.

műfaj: romantikus, fantasy, ifjúsági

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 664

értékelés a moly.hu-n: 95%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: zöld, bár ezt gondolom, látjátok :D *.*

karakter, akit imádtam: Aedion, Celaena, Rowan, Sorscha

karakter, akinek csak azért nem akarom kitekerni a nyakát, mert akkor nem lesz következő rész: a király, Maeve

kedvenc jelenet: számtalan, de főleg a V-VII. napon olvasottak

I. nap

Oké. Celaenán az első részben meglepődtem, a másodikban megszerettem – a harmadikban megutálom? Mert nagyon úgy indította ezt a könyvet, hogy legszívesebben ráordítanék volna, hogy szedje már össze magát! Akár még – kizárólag a nyomatékosítás kedvéért – az is előfordulhat, hogy a pofonvágást választom az észhez térítés eszközeként, de mivel még élni szeretnék, azt hiszem, ezt inkább gyorsan el is felejtem, de… Mi lett veled, Celaena?

II. nap

(Aedion felbukkanásakor) Most akkor… ez itt ki? És miért? És végül mi lett Rolanddal? Mert mintha egy kicsit hasonlíta… de nem, ilyen nincs!

Ez most az első rész újrajátszása? Még egy próba? Még egy kiképző? Még egy herceg? Egy kiképző, aki herceg… Chaol + Dorian = Rowan! Húha. Tetszik...

:D

III. nap

A duplájára emelkedett a cselekményszálak, s ezáltal az izgalmak száma is. Eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy már megint ki ez az új szereplő, mit csinált ez itt, menjen innen… Szóval volt egy kis káosz. Viszont most már alig várom, hogy összeérjenek a szálak! Egyszerűen nem tudom letenni!

Nem! Nem akarom kiolvasni! A 4. rész nincs meg a könyvtárban, nem fogom tudni folytatni, most mi lesz, a további részek még ki se jöttek magyarul, hogy a Rém vinné el, most mégis mi a fenét csináljak???

IV. nap

(Befejeztem az első részt) Amúgy… miért volt odaírva, hogy Az orgyilkos és a kalózok fejedelme?
15 oldallal később
Á, értem!

V. nap

Ők most flörtölnek??
Miért van az, hogy akárhányszor feltűnik egy új hímnemű ember… vagy tündér…. szóval ja, miért szeretnek egymásba? És ez nekem miért tetszik, mikor más könyvekben idegesíteni szokott!

Egyébként az is érdekes, hogy adott egy 660 oldalas könyv, mégis jóformán minden az utolsó 200 oldalon történik.

Az Üvegtrón végére azt mondtam, filmszerű. Akkor erre itt nincs megfelelő szó. Látom a képet, hallom a zenét, de érzek szagokat is. Az egész több mint vizuális, nemcsak érzékelem, de szinte át is élem!

Ahogy haladok előre, egyre jobb! Ezek a valgok egyébként kínosan emlékeztetnek engem a dementorokra…

forrás

VI. nap

Hát, én most sírok, nevetek, kikészülök, szétesek, és csak amolyan nemes egyszerűséggel nem találok szavakat!

VII. nap

Neneneneneneneneneeeee! Ennek nem lehet így vége! Itt és most? De…de… de ne már! De ennyi? De…

***

Hát, igen. Valahogy így nézett ki a szürkeállományomon belül ez a könyv. Nagyon szerettem, nagyon élveztem, nagyon tetszett, ez a rész egyszerűen egy ilyen nagyon-nagyon! J Aztán, mint később kiderült, megvan az a bizonyos következő rész is a könyvtárunkban, és elégedetten konstatáltam, hogy ez bizony megvan 800 oldal, tehát az biztos, hogy el leszek még látva egy ideig kellő mennyiségű Celaenával!

Olvassatok Üvegtrónt!

 „Rowan közelebb lépett, szemfogai előtűntek.
- Íme az első lecke, lányka: ne beszélj állatságokat! Semmi kedvem most ilyesmivel foglalkozni, és talán én vagyok az egyedüli, aki fütyül rá, hogy milyen bosszús, gonosz és borzalmas vagy valójában.
- Nem hinném, hogy különösebben látni akarod, hogy milyen bosszús, gonosz és borzalmas vagyok igazából.”

„- Mostanában hálás vagyok azért, hogy halandó lehetek, és csak egyszer kell kibírnom ezt az életet.”

„És ő sem fogja erre kérni, mert megértette, hogy amikor Rowant nézi, akkor csak a tükörképét látja benne. Nem csoda, hogy korábban ki nem állhatta a tündért.”

„Celaena nézte a sebhelyes bőrkeményedéses tenyeret, aztán a tetovált arcot, amit átjárt valami zord remény. Valaki talán, valaki talán megértette, milyen az, amikor a lelked mélye sérült, valaki, aki szintén csak lépésről lépésre tud felkapaszkodni a szakadékból. Hogy talán soha nem jutnak ki belőle, talán soha nem lesznek újra épek, de…
- Együtt – mondta, és elfogadta a feléje nyújtott kezet. És valahol, a lelke mélyén, felizzott egy darabka parázs.”

„Csak most Sorcha miatt értette meg azt, amiről beszélt.
- Nem tudod kiválogatni belőle, hogy mi szeress benne, és mit ne – rájött, hogy sajnálja Chaolt. A szíve fájt a barátjáért, azért, amire Chaol is biztosan rájött az elmúlt hónapokban. – Mint ahogy belőlem sem tudod kiválogatni, hogy mit fogadsz el bennem, és mit nem.
- Nem…
- De. Ami történt, megtörtént, Chaol. És nincs már visszaút, függetlenül attól, hogy mennyire meg akarod változtatni a dolgokat. Tetszik, vagy nem tetszik, de szereped volt abban, hogy idáig jutottunk. TE indítottad el az úton, aminek során kiderült, hogy ki ő valójában, akárhogy is dönt most.”

„- Legalább h a pokolba mész – szólt Rowan, közben a lány érezte a mellkasának a remegését. -, akkor együtt leszünk.”