Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2017. július 31., hétfő

Nicola Yoon: Minden minden

A csapból is ez a könyv folyik, ki tudja, mióta, s immár személyesen is meggyőződhettem róla, hogy joggal. Eleinte csak úgy „mert miért ne?”-alapon olvastam, de aztán teljesen a hatása alá kerültem, észre sem vettem, már csak öt oldal van hátra, én pedig nem akartam befejezni!


műfaj: ifjúsági, romantikus
kiadja: GABO Könyvkiadó
oldalszám: 336
értékelés a moly.hu-n: 89%
az én értékelésem: 5* csillag
borító: az eredetit preferálom, amivel külföldön jelent meg, de a hazai kék-piros és a hazai filmes borító is hangulatfestő, szép munka
karakter, akit imádtam: Maddy, Olly, Carla
karakter, akinek tényleg négy fal közt volna a helye: Olly apja
kedvenc jelenet: itt bajban leszek, mert nagyon szoros a verseny… lehetne, mondjuk, az első oldaltól az utolsóig?
FÜLSZÖVEG:
Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

A cselekményről bővebben nem is szólnék, hadd lepjen meg titeket is! Egészen addig nem tudtam, hogy is lehetne ezt úgy befejezni, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete, ameddig a könyv nem akarta, hogy tudjam, akkor viszont átmentem kacsába, és percekig csak némán hápogtam, miközben próbáltam feldolgozni, mi is történt.

„Több könyvet olvastam már, mint te. Teljesen mindegy, mennyit olvastál, én még annál is többet, elhiheted. Bőven volt rá időm.”
Hát lehet egy ilyen kezdésnek ellenállni? Na, ugye, hogy nem?
„Hiába igyekszem kizárni a világot, ha az makacsul be akar jönni.”
Ebből a mondatból világosan kiderül, hogy Maddy tisztában van a helyzetével, nem küzd ellene, elfogadja a betegségét. Tudja, ha bármennyit is megtapasztal a külvilágból, nem elégszik meg annyival, többet akar látni belőle. De a vágya, hogy normális, mindennapi életet élhessen, legfeljebb elnyomható, de nem leküzdhető. Bár Maddy élete első látásra (meg az utána következőkre) nem áll, nem is állhat olyan sok mindenből, mint egyébként egy tinédzser napjai, mégis ez a könyv az, amely tökéletesen lefesti, milyen érzés élőnek lenni, élni az életet. A lapok közé van szőve minden lehetőség, vágy, szabadság, minden életérzés. Szól a bizonytalanságról, önmagunk kereséséről, félelemről és aggodalomról, életről és halálról. És szeretetről. Maddy legalább ezt az utóbbit maradéktalanul megkapja, ha a világot kénytelen is kizárni.
„- Köszönöm – Csak ennyit mondok, mert más nem jut eszembe. Szeretném elmondani neki, hogy nem ő tehet arról, hogy én idekint vagyok. A szerelem kinyitja a világ kapuit.
Boldog voltam, amíg nem ismertem őt. De most élek, és a kettő nem ugyanaz.”
Az bonyodalmak természetesen már Maddy és Olly első üzenetváltásakor elkezdődnek, s az első találkozáson, érintésen át végül azzal tetőződnek, hogy Maddy kirohan a házból, és elutazik. A kockázat óriási, és ezzel ő maga is tisztában van, de azt is világosan látja, hogy ez így nem mehet tovább. Bár a cselekmény nem teljes egészében a nyári hónapok alatt játszódik, mégis a könyv egy periódusában él az a tipikus óceános, vizes, napsütéses, nevetős nyári hangulat, ahol egyszer csak arra eszméltem, hogy fájnak az arcizmaim a sok vigyorgástól, és lelki szemeim előtt zöld neonfeliratként villog ez a három szó: AZ ÉLET SZÉP.
forrás: hawaii.com
Ez egy szívhezszóló olvasmány – olyan, ami egyszerre facsarja ki és melengeti is a lelket. Könyvszereplőt még sosem éreztem ilyen közel magamhoz, mint most Maddyt, én is arra vágytam, amire ő, helyette is meg akartam gyógyulni, az ő szemén keresztül láttam a világot, amelyben az autóban utazás vagy a talaj a lábunk alatt is lehet akár óriási élmény. Mire a végére értem, jobban becsültem az életet.
***
Egy gyors összegzés: aki a romantikus műfaj kedvelőjének vallja magát, az biztosan nem fog csalódni, sőt meglepetésként fogja érni az, hogy mi minden pluszt is kapott ettől a könyvtől. Aki szereti az illusztrált könyveket, annak szintén ajánlott a regény behatóbb tanulmányozása, mert a rövid fejezeteket gyakran törik meg rajzok és egyéb kiegészítések. A történet vicces jelenetekben is bővelkedik – igaz, nehéz lesz a döntés: sírj-e rajta vagy nevess?
 Én személy szerint a hazánkban augusztus 3.-án debütáló a regény alapján készült mozifilmre is nagyon kíváncsi vagyok. Ez egy annyira mélyen ható történet, ami olvasmányélményként tökéletesen átjött, remélem, a filmvásznon is hasonló tapasztalatot nyújt majd.
Maddeline betegsége
Utánanéztem a témának, mint laikus érdeklődő. Mivel nem értek a témához, előfordulhat, hogy figyelmetlenségből vagy félreértésből adódóan hibázok, ha valaki helytelenséget észlel, kérem, azonnal szóljon és javítok.
A súlyos kombinált immundefektus (SCID=
Severe Combined Immunodeficiency) a legsúlyosabb az immunrendszer betegségei közül. Ritka, veleszületett, fiúknál háromszor nagyobb eséllyel előforduló betegségről van szó. Tünetei az ismétlődő, vagy elhúzódó lázas állapot, étvágytalanság, szopási, súlygyarapodási nehézség, hasmenés, soványság, gyanúra adhat okot, ha az ismétlődő fertőzések ellenére nem, vagy alig tapinthatók a nyirokcsomók, és ha ezek szövettani szerkezet jelentősen eltér a normálistól.  Már újszülött korban kimutatható az immunhiányos állapot, és következményes fertőzések jellemzik. Tehát ahogy az írónő is írta, Maddy jóformán „az egész világra allergiás”, mert immunsejtjei (pontosabban B- és T-sejtjei) működésképtelenek, amelyek miatt fogékonyabb a különböző betegségekre. A kezelés legbeváltabb módja a kemoterápiát követő csontvelő-átültetés, amely után a csontvelői eredetű sejtek (így az immunsejtek is) újra tudnak képződni a beültetett csontvelői vérképző őssejtek segítségével. A donor megválasztása azonban igen nagy körültekintést igényel, hisz akár végzetes kimenetelű is lehet, ha a donor és a beteg szövetei túlságosan különböznek, mert az átültetéskor akár halálos kilökődési reakció is felléphet.
források, illetve további érdekességek: http://www.drdiag.hu/kereso/diagnosztika.adatlap.php?id=94465
                                                                    https://sciencemeetup.444.hu/2015/03/24/genetikailag-modositott-emberek
                                                                    http://www.erdekesvilag.hu/a-buborekfiu-aki-eletet-egy-steril-muanyag-satorban-elte/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése