Tél vagy nyár? Tél. Még nyáron is, sőt nyáron igazán. A következő könyv ugyanis – bár tény, hogy nyáron nem kell feltétlenül nyári történeteket olvasni, dehogyis! – karácsonyi. Egy olvasási kihíváshoz összeállított listámon volt rajta, amin látszik, hogy csak öt perc alatt dobtam össze, mert az öt regény közül mind ujraolvasás (és ezen a nyáron egyáltalán nem akartam őket olvasni, hisz annyi olvasatlan társuk vár még rám, ráadásul a könyvtártúrás könyvekkel se igazán haladok), valamint az egyik (ez) szöges ellentéte az időjárásnak. Ennek ellenére nekem a Hull a hó mégis egy olyan olvasmány, amit bármikor szívesen veszek kézbe. Ámbár furcsa, hogy ez idáig még egyszer sem olvastam a téli hónapok alatt…
műfaj: ifjúsági, romantikus
kiadja: GABO Könyvkiadó
oldalszám: 314
értékelés a moly.hu-n: 82%
az én értékelésem: 5 csillag
borító: nekem tetszik ez a
hógömbös megoldás, és a piros-kék színösszeállítás borítókon az egyik kedvencem
+ nem lesznek utált
karakterek J
FÜLSZÖVEG:
Akár egy tökéletes
karácsonyi ajándék…
A karácsony varázsát az
utóbbi idők három bestseller-szerzője – JOHN GREEN, MAUREEN JOHNSON és LAUREN
MYRACLE – kelti életre egymáshoz kapcsolódó, kacagtató és elbűvölő
történeteiben, amelyek úgy szólnak szerelemről, romantikáról és csókokról, hogy
az olvasónak a lélegzete is eláll tőle.
„Olyan mulattató komédia,
hogy Shakespeare-hez is méltó lenne.”
– Washington Post Book World
– Washington Post Book World
1. Maureen Johnson: Az ünnepi expressz
karakter, akit imádtam: Jubilee
kedvenc
jelenet: mikor Jubilee „elveszíti” a telefonját
Az első
történetben Jubilee tűkön ülve készülődik az egyéves évfordulójukra a fiújával,
Noah-val - ami történetesen épp karácsony előestéjére esik – mikor Sam, a
család ügyvédje sietve érkezik a hírrel, miszerint a lány szülei egy vásárlási
zavargás közszereplőiként börtönbe kerültek. Jubileenek nincs más választása,
mint vonatra szállni, hogy egy barátnője miatt aggódó idegen és egy rendkívül
élénk pomponlány csapattal való utazás után az ünnepeket Floridában, a
nagyszüleinél tölthesse, távol Noah-tól és az otthonától. Csakhogy mindössze
Gracetownig jut a vihar miatt, amihez foghatót a környék már ötven éve nem tapasztalt.
Ez az indítás szerintem a könyv
legviccesebb harmada, egyben az én kedvencem. Jubilee csípős humora minden
oldalra varázsolt valamit, ami nevetésre késztet, őt és Stuartot egyszerűen
lehetetlen nem szeretni. Sokszor – mint azt ahogy a továbbiakban is láthatjuk
majd – annyira abszurd helyzetekbe keverednek, amik már-már az egész
cselekményt hitelessé teszik. Nekem ez egy tökéletes nyitása volt a regénynek,
ami csak megerősít abban, hogy ez a könyv évszaktól, ünneptől függően bármikor
jöhet!
2. John Green: A pomponisztikus karácsonyi csoda
karakter, akit imádtam: Hercegem,
Tobin
kedvenc
jelenet: mikor Carlával másodjára is megkísérel feljutni a domboldalra
A második
történet sem kevésbé mozgalmas, mint az első, folytatódnak a karácsonyi
komplikációk. Tobin szülei Bostonban ragadnak az ünnepek idejére, így Tobin
barátaival, JP-vel és Hercegemmel James Bond-filmekkel ütik el az időt, amikor
váratlanul befut a hívás egy a Waffle House-ban dolgozó ismerősüktől, Don-Keuntól,
hogy az éttermet elözönlötték a viharban elakadt vonatról menekült pompon lányok.
Csakhogy nem ő az egyetlen alkalmazott, aki telefonált, így ezzel kezdetét
veszi egy versenyfutás Tobinék, a Reston-ikrek és a söröshordós főiskolások
között. Ki ér előbb a Waffle House-ba, ahova csak egyik csapatot engedik be, a „hímneműek
és pompon lányok aránya hígításának” elkerülése érdekében.
Itt következik
a dolgok legfázósabb, egyben legélőbb
része. Illetve nem tudom, használatos-e a legélőbb kifejezés, mindenesetre
számomra a második történet minden részlettől eltekintve a három sztori közül a
legéletszerűbb volt. Ez az első írás, amit John Greentől olvastam, de a
stílusát azonnal megkedveltem! Számos viszontagság mellett, amit három
főszereplőnknek hősiesen át kell vészelniük, itt sem marad el a humor és a
vicces jelenetek sokasága, és kifejezetten tetszett, ahogy egy-egy félmondattal
megtöri a pompon lányokról alkotott sztereotípiát.
3. Lauren Myracle: A malacok védőszentje
karakter, akit imádtam: Addie,
Charlie, Mayzie
kedvenc
jelenet: amikor megtudjuk, hogyan ér össze a három történet
Addie a barátnője miatt
aggódó idegen, Jeb barátnője, és most megtudjuk, miért is aggódik annyira, hogy
még egy hadseregnyi pompon lány se jelent vigasztalást számára. Addie és Jeb
ugyanis szakítottak, de Addie nem bírja ki, és ír Jebnek egy email-t, amelyben
egy találkozóra invitálja. Jeb viszont nem megy el, és Addie-nek, úgy tűnik,
ettől még folytatnia kell az életét - nélküle. Egy szerelmes szív gondolatait viszont
nehéz másfelé terelni, és az események egyszer és mindenkorra szemesítik a
lányt saját hibáival.
Míg az előző kettőn halálra
nevettem magam, itt a poénok száma egy kissé megfogyatkozik. Ám ez egyáltalán
nem rossz, sőt, itt megjelenik egy kicsit az a klasszikus „a karácsony szelleme”-motívum,
de nem egy nyálas, szirupos formában, hanem egy hihető, életszerű szituáción
keresztül, ami szerintem nagyon szívhez szólóvá tette a befejezést. Engem ebben
a harmadik történetben nem igazán a romantikus lezárás, hanem Addie
jellemfejlődése nyűgözött le, ahogy rendezi régi és friss nézeteltéréseit és hibáit,
és ahogy elkezd észrevenni másokat is önmagán kívül.
***
Három író, három hang, három
történet. Másodjára sem volt kisebb élmény, hiába nem terveztem
újraolvasásokat, ezt a könyvet imádtam, és örültem, hogy – ha furán is időzítve
– de ismét elolvastam. Mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik nem igazán
kedvelik a romantikus könyveket, mert egy rendkívül üdítő fiatalos olvasmány
rengeteg poénnal. J
„Már-már olyan érzés
volt, mintha repülőn ülve egyszer csak megszólalna a kapitány a hangosbeszélőn
át: „Hé, emberek, csak most jutott eszembe, hogy landolásban nem vagyok valami
menő. Úgyhogy azt hiszem, addig fogok körözni a levegőben, míg valaki elő nem
áll valami jobb ötlettel.””
„Sam vállat vont, mintha ezzel jelezné, hogy a karácsony problémája
őt már meghaladja, s a jogrendszer sem képes semmit kezdeni a dologgal.”
„Láttam, ahogy felhúzza a szemöldökét az „érintőlegesen” szóra.
Amit én elég sokat használok. Noah egyik kedvence, tőle tanultam el. Jó lenne,
ha nem használnám mások előtt, mert tulajdonképpen a mi szavunk. Emellett az
sem biztos, hogy az „érintőlegesen svéd” kifejezés odavetése sokat segít,
amikor épp egy idegent igyekszünk meggyőzni arról, hogy a négy kerék terén
semmiféle hiányt nem szenvedünk.”
„A házakat mintha riasztóan véletlenszerűen pottyantották volna le
a helyükre – összevissza, egymástól eltérő távolságra, mintha a tervező (bárki
legyen is) így szólt volna: „Kövessük csak ezt a macskát, és ahol leül, ott
majd építünk valamit.””
„- Adeline, egyáltalán nem kellene ennyire megnehezítened a
dolgokat a magad számára – mosolygott rám. – Buta kislány, hiszen sosem az
számít, hogy mit ad nekünk a világ. Hanem az, hogy mim mit adunk a világnak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése