Dan Krokos: Hamis emlékek (Hamis emlékek 1) - villámkritika

Elhanyagoltam ezt a könyvet: egyik nap csak úgy elkezdtem olvasni, majd más könyvek kedvéért félretettem, végül tegnap ismét visszatértem hozzá, hasonlóan csak egy  légből-kapott felindulástól vezérelve. És még mindig nem fogom fel, hogy hagyhattam, hogy egy ilyen könyvet csak ennyi idő elteltével kebelezzek be. Mert azt tettem, csak úgy faltam az oldalakat. Időérzék kikapcs, s annyira magával ragadott, hogy mire észbe kaptam, már alig fél óra választott el attól, hogy a mából holnap legyen.

műfaj: ifjúsági, sci-fi

kiadja: Főnix Könyvműhely

oldalszám: 262

értékelés a moly.hu-n: 86%

az én értékelésem: 5 csillag

borító: a régi valami borzasztó volt, az újfajta kiadás viszont azonnal vonzza a tekinteteket, nem túl hivalkodó, mégis egyedi J

karakter, akit imádtam: Peter, Miranda, Noah,

karakter, akik ugyanolyanok, mint az emlegetettek az előző pontban: Grace, Tobias,  Joshua

kedvenc jelenet: minden rész, ahol Miranda Grace-szel küzd meg. Csak képzeljétek el…

FÜLSZÖVEG:
Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.
Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.
Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…

A Hamis emlékek trilógiáról az áprilisi Könyvfesztiválig még csak nem is hallottam, akkor is csak a végén, mikor a húgom egyszer csak feltűnt egy szignálatlan szatyorral a kezében. Természetesen fogalmam se volt róla, mi az, miről szól, honnan van, de neki se. Sőt, engem olyan szinten lekötöttek a saját szerzeményeim, hogy még a fülszövegét sem olvastam el, nemhogy magába az első részbe belekukkantottam volna. Persze utána mindenhol ez a sorozat köszönt vissza, minden webes felületen beleakadtam… vehetjük ezt univerzum által küldött jeleknek? De térjünk is rá az értékelésre – ami mindenképp rövidebb lesz, mint a többi, mert sok mondanivalóm nincs róla. Nem tudok belekötni. Jó volt!

Az alaphelyzetről nem sokat mondanék, mert nem akarok semmit lelőni arra vonatkozóan, mitől is különlegesek a szereplők. Hagylak titeket is meglepődni. S mivel bennem ez az első rész kicsit az Útvesztő hangulatát idézte, könnyen lehet, hogy az, amit most biztosra veszek, később teljesen a visszájára fordul, szóval ssss!

Mirandáról már rögtön, a harminckét fejezetből az elsőben megmutatkozik, mennyire talpraesett. Persze kétségbe van esve, mégis sugárzik belőle egyfajta céltudatosság, még úgy is, hogy azt sem tudja, van-e célja egyáltalán. A gyorsan pörgő, mozgalmas események közepette pedig ez egyre inkább megmutatkozik, megismerjük a többi karaktert is, akik közül még a negatívak közül sem igazán tudtam kiválasztani senkit, akit utálni lehetett volna. Ami egyfelől a könyv hiányossága, az ellenségek személyiségéből szerintem még jöhetett volna egy icipicivel nagyobb intenzitás, de ez a későbbiekben még változhat, főleg, hogy a vége engem teljesen összezavart, szóval abban se lehetek biztos, ellenség-e az, akit annak gondoltam.

Feltűnik egy romantikus szál is a cselekményben, de nem zavaró, nem jön ki hülyén, s habár azt nem mondanám, hogy mindig odaillő volt, de abszolút rendben van, csak színesítette a könyvet.

Nem érdemes úgy belekezdeni a könyvbe, hogy nincs karnyújtásnyi távolságra a következő rész. Egy-egy kötet nem túl hosszú, és a Hamis emlékek befejezése totálisan függővég, ami hangosan követeli a Hamis valóságot.

„- Mi nem az a lány vagyunk – mondom neki.
- Akkor mondd, kik vagyunk mi?
Rámosolygok, és ez jó érzéssel tölt el. Igazi mosoly ez.
- Hiszen pont ez benne a szép! Hogy épp most jövünk rá.”

a Cleveland-i Key Tower

További bejegyzések: Dan Krokos: Hamis valóság, hamis jövő