Douglas Adams: GALAXIS Útikalauz stopposoknak - A világ leghosszabb trilógiája öt részben

A Föld teljes tömegének atomi szinten történő megsemmisítése? Két túlélő teljesen valószínűtlen kalandjai térben és időben? Űrbéli utazás megannyi izgalmas, és látszólag teljesen bugyuta bolygókra? Végső válasz az Élet, a Világmindenség, meg Mindenre? Hát naná, hogy elolvastam másodjára is! :D

műfaj: sci-fi, humoros

kiadja: GABO

borító: baromi jó! (a 2010-es és ’15-ös kiadások)

oldalszám: 694

értékelés a moly.hu-n: 91%

az én értékelésem: 5 csillag

karakter, akit imádtam: Marvin, Ford Prefect, Zaphod Beeblebrox

karakter, akinek a helyére minden lelkiismeret furdalás nélkül felhúztam volna egy hiperűrsztrádát: Prostatikus vogon Jetz, krikketiek

kedvenc jelenet: Bölcs Elme válasza az Élet, a Mindenség, meg Mindenre; Arthur Dent és Fenchurch sztorizgatós jelenete (a kekszekkel) :D

NE ESS PÁNIKBA! 
Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: Galaxis Útikalauz stopposoknak Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla.

Vegyük előre azt a kérdést, miszerint kinek is okozna élvezetet vagy bármely más hasznot, ha végignyálazná az 5in1 kiadvány terjedelmes oldalmennyiségét? Röviden: mindenkinek. Ugyanis, ha te éppen egy kínosan okos, értelmes, logikusan gondolkozó olvasó szerepében tetszelegsz, akkor bátran nyúlj érte a könyvtárban vagy könyvesboltban, mert valószínűleg az elolvasása után elégedetten csukhatod be a könyvet azzal a gondolattal, hogy ezek szerint valamely, a könyv során nem említett előzmény miatt, az egész Univerzum őrült, és milyen nagy szerencse, hogy te még normális vagy. Ellenkező esetben, ha te véletlenül nem egy kákán is csomót kereső könyvmoly hírében állsz, és készpénznek veszel mindent, amit ez a könyv megismertet veled, akkor valószínűleg te már nem is a Földről, hanem az Univerzum egy biztonságosabb pontjáról olvasod most a bejegyzést.

Tudjátok, van az a mondás az arany középútról. Nagyon jó kis mondás. Használható. Példának okáért én épp ebben a pillanatban is, miután sikeresen befejeztem a könyvet, elégedett büszkeséggel gondolok a saját értelmi makulátlanságomra – de azért mégis hajlok arra a meglátásra is, miszerint mindig legyen az ember keze ügyében egy praktikus törülköző is, tudjátok, ha esetleg váratlanul és sürgősen meg kéne pattanni a bolygóról!

Akármit is hiszünk el a leírtakból, és akárhogy is befolyásolják ezek az eljövendő életünket és világképünket, egyvalami biztos – ez a könyv lehengerlő humorával mindenki arcára mosolyt csal majd! A bejegyzés végén, ahogy mindig, most is találni fogtok néhány részletet, amivel ezt az állítást be is bizonyítom.

„Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális. Köszönöm.”

Miről is szól ez a könyv?

Ez a könyv egy könyvről szól. Igen. Aminek címe történetesen GALAXIS Útikalauz stopposoknak. Illetve erről is. De míg ténylegesen is elrugaszkodnánk a ma ismert valóságtól, ennek a regénynek első fejezete is a Földön kezdődik, és egész pontosan a 3. fejezet végéig, a 26. oldalig továbbra is ott játszódik, amíg pontosan ennek az oldalnak a legalján a bolygót meg nem semmisítik. Tehát ez nem egy apokalipszis-történet, ahol az a fő cselekményszál, hogy hogyan is mentsék meg a Földet. Sőt, mindazzal a ténnyel, hogy egy „sehol sem jegyzett sárga nap” körül keringő „tökéletesen jelenéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja (oly) döbbenetesen primitív” egyik pillanatról a másikra eltűnik a MLDKÖ (Minden Létező Dolog Kusza Összevisszasága)-ból, egyetlen egy szerves létformától eltekintve senki sem foglalkozik, ő is csak azért, mert történetesen ő a bolygóról származó egyetlen túlélő.

Természetesen a könyvnek így a későbbiekben majd magyarázattal kell szolgálni arra vonatkozóan, hogy akkor mi hogy a fészkes fotonba tudjuk ezt a történetet itt, a Földön olvasni, ha a bolygó gyakorlatilag már nem is létezik? Szóval otthonunk a továbbiakban még jó néhányszor feltűnik a cselekmény bonyolult szövevényében, a regény pl. többek közt megfogalmazza majd a Föld örökérvényű, közkincsértékű jellemzőit, megragadva az égitest tömör lényegiségét, miszerint az jobbára ártalmatlan, és ennyi. Példát vehetünk majd azokról a végtelenül elhivatott komputerektől is, akiket még a világvége sem tántorít el szent küldetésüktől, főleg, ha az a bizonyos küldetés egy világvégét előidéző szupernovabomba megalkotása, de felemlegethetjük itt a Végső Válasz kiszámítását is. Kicsit lelombozó ugyan, hogy ezek alól kivételt képez a mi szerény kis kék sárgolyónk, aki még azt az egyetlen feladatot sem volt képes rendesen elvégezni, amiért eleve megalkották – ámbátor neki rendelkezésre áll egy kitűnő felmentő körülmény, miszerint a program lefutásának befejezte előtti ötödik percben megsemmisítették a vogonok.

Az olvasás időtartamának túlnyomó százalékában egy olyasféle halvány benyomásom támadt, hogy az író minden bizonnyal az írást megelőző éjszaka alatt valami nagyon felfoghatatlant álmodott, amit aztán az ébredés után leírt, ez a kuszaság viszont zsigerből cáfolja a regény kitűnő megszerkesztettségét. De tény, hogy egyes jelenetek alapján világosan értettem, hogy miért is nincs ennek a könyvnek filmadaptációja – aztán egy gyors keresés után fény derült rá, hogy pedig igen, van. Hát, igazán kíváncsi vagyok rá, amint tudom, megnézem! :D

„Ford intett Prossernek, aki szomorúan, nehézkesen leült a sárba. Úgy érezte, az egész  élete álom, s néha elgondolkozott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.”

Rengeteget lehet rajta nevetni, elmélkedni, bogozni a bonyolultabbnál bonyolultabb szálakat, meg persze nevetni… egyszóval minden adott ahhoz, hogy a GALAXIS Útikalauz stopposoknak rajongói még többre vágyjanak, és azonnal kívánságlistára vegyék Eoin Colfer Ja, és még valami… c. regényét. Ugyanis Douglas Adams terveiben szerepelt egy hatodik rész megírása is, amelynek viszont korai 2001-es halála végleges gátat szabott. Habár, ezek után ki tudja… Így 2008-ban Colfert (akinek a másik nagy kedvencemet, az Artemis Fowl sorozatot is köszönhetjük) kérték fel a befejező rész megírására. Tehát az űrbéli kaland folytatódik!!

***

„A gyorsforgalmi utak olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy egyesek A-ból B-be rohanhassanak, míg mások B-ből A-ba. Azok az emberek, akik az A és B pontok közötti tetszőleges C helyen élnek, gyakran eltűnődnek rajta, hogy mi lehet annyira remek A-ban (…) és hogy mi lehet olyan remek B-ben. (…)
Mr. Possel D-ben szeretett volna lenni. Teljesen mindegy volt számára, hol is van ez a D, feltéve, hogy A-tól, B-től és C-től is igen-igen messze van. Szép kis kunyhót építene oda, fejszékkel az ajtó fölött, s kellemesen eltöltené az időt E-ben, mely nem más, mint a D-hez legközelebb eső kocsma.”

„- Mit gondolsz – kérdezte Athur - , megbánnám, ha megkérdezném, hol a pokolban vagyunk?
Ford felállt.
- Biztonságos helyen – mondta.
- De jó – mondta Arthur.
- A vogon Építész Flotta egyik űrhajójának a konyharészlegében vagyunk, egy kis kabinban – mondta Ford.
- Úgy tűnik – mondta Arthur - , ez a „biztonságos” szónak valami egészen szokatlan értelmezése, amelyről eddig nem volt tudomásom.”

„- Rájöttem valamire – mondta.
- Igen? Megéri, hogy félbeszakíts miatta egy rólam szóló hiradót?
- Eleget hallasz magadról így is.
- Bizonytalan egyéniség vagyok. Mindketten tudjuk.
- Eltekinthetünk egy pillanatra az egódtól? Fontos mondandóm van.
- Ha bármi fontosabb, mint az én egóm, akkor megyek, elkapom és lelövöm!”

„A napszörfözés a létező legegzotikusabb és legizgalmasabb sportok egyike. Azok, akik megengedhetik maguknak, és vállalkozni is mernek rá, a legirigyeltebb hősöknek számítanak a Galaxisban. Természetesen eszméletlenül veszélyes vállalkozás, és azok, akik nem pusztulnak el menet közben, kivétel nélkül szexuális végkimerülés áldozatai lesznek a Daidalosz Klub valamelyik after-flare partiján.”

„- Egy átok – folytatta Szlartibartfaszt - , amely majd tűzbe és pusztulásba borítja a Galaxist, és alighanem előbbre hozza a Világvégét. Komolyan beszélek – tette hozzá.
- Elég keservesen hangzik – ismerte el Ford - , de ha szerencsém van, addigra már olyan részeg leszek, hogy fel se fog tűnni. (…) Az orvosom szerint eltorzult a közszolgálatmirigyem, és kétoldali erkölcssorvadásom van – morogta – és ezért fel vagyok mentve az Univerzum-megmentések alól.”

„Az éttermek határain belül számlákra írott számok teljesen más matematikai törvények szerint viselkednek, mint az Univerzum bármely más területén bármely más papírra írott számok.”

„- Gondolj az Univerzumot fenyegető veszélyre!
- Az Univerzum – mondta Arthur – már elég nagy és öreg ahhoz, hogy egy fél óráig vigyázzon magára.”

„Az egyik probléma a fénysebességben rejlik, és abban hogyan lehetne átlépni. Elárulhatjuk: sehogyan. Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek. Az Arkintoofle Minoron élő hingefrilek ugyan megpróbáltak olyan űrhajókat építeni, amelyeket rossz hírek hajtanak, ám ezek nem működtek különösebben jól, ráadásul annyira ellenségesen fogadták őket, amikor megérkeztek valahová, hogy már nem sok értelme volt az ottlétüknek.”

„Ámbár a legrosszabb az ősz. Kevés rosszabb dolog van a New York-i ősznél. Néhányan a patkányok alsó bélrendszerében élők közül ugyan ellenkeznének ezzel; de az ott élők már csak ilyen ellenkezős fajta, így az ő véleményüket nem szabad és nem fogjuk figyelembe venni. Amikor New Yorkba beköszönt az ősz, a levegő olyan büdös, mintha valaki kecskét sütne, és ha az ember még lélegezni is szeret, a legbölcsebb dolog, amit tehet, hogy kinyitja az ablakot, és bedugja a fejét egy épületbe.”