Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2018. április 2., hétfő

#7Blogprojekt - III. Tavaszi válogatás


Zárjuk a Blogprojektet, illetve a többiek már tegnap meghozták az utolsó bejegyzést, nekem viszont sikerült elkésnem egy napot. Tehát így húsvéthétfőn kitartást a lányoknak a sok spricceléssel. Bevallom, nekem egy kicsit nyűg ez az egész, és valahogy a hagyománytiszteletem elveszik a kedvetlenség köde mögött.
De kanyarodjunk vissza az utolsó naphoz.

A zárónap témája olyan könyvek, amik szerintünk kitűnőek, ha egy tavaszi esős délutánba kell színt vinniük, vagy olyan, ami melegséggel tölt el, szóval olyan olvasmányélményeinkről lesz szó, amiknek sikerült bódító rózsaszín ködbe vonni a fejünket.
Tera Lynn Childs: Forgive My Fins Hableányok kíméljenek
Nem olyan rég olvastam a könyvet, molyon 3 csillagot adtam rá. Igazság szerint nem tetszett annyira, mégis beválogattam ide, mert a borító gyönyörű, alapvetően a történet és a szereplők meg ez a víz alatti világ nagyon aranyos, a könyv rövid, egy délután alatt végig lehet rajta szaladni. Leszámítva azt, hogy főszereplőnk éppen érettségizni készül, és mégis úgy viselkedik, mint egy óvodás, és azt, hogy nem lett tiszta, hogyan is lehet zuhanyozni a víz alatt, ez egy egyszerű, gyorsan átfutható YA, amire – ahogy már párszor írtam – per pillanat nem igazán van igényem. Ennek ellenére, aki valami unaloműzőt keres, annak bátran tudom ajánlani a regényt.
„- És ha nem jó a méret? – kérdezem, miközben belegyömöszölöm a cuccot a táskámba. Újabb arrogáns mosoly.– Kedvesem – duruzsolja Quince –, ma jó tíz percig az ölemben ültél. Nem lesz gond a mérettel."

Neil Gaiman: Csillagpor
Neil Gaimannak kétségtelenül van egyfajta bicskanyitogató stílusa, és emiatt a pimasz egyenesség miatt imádom a könyveit. Elsőként a Csillagport olvastam tőle. Egy szóban? Tündérmese. Bővebben? Egy steampunk hangulatú varázslatos világban játszódó, jellemző mesei elemekkel megtoldott kalandregény, ami segít abban, hogy újra gyerekek legyünk. A lényeg: hess olvasni!
„– Mi is az az ópium? 
– Valami köhögés elleni szer – válaszolt Tristran. – Mint az eukaliptusz.– Nem kifejezetten romantikus – vélte Victoria Forester."
Ööö, mondjuk tény, hogy bár meseszerű, gyerekek kezébe úgy 10 év alatt nem biztos, hogy adnám…
„– Ha nem csókol meg, hozzám jön feleségül?"
„Aztán egy éjjel megérkezett a Halál, s titkait Viharvára nyolcvankettedik urának fülébe suttogta, aki ősz fejével rábólintott, és nem szólt többet."
Kemény Zsófi: Én még sosem
Ha jól emlékszem tavaly került a kezembe ez a könyv, és azonnal belopta magát a szívembe. Nagyon érik már az újraolvasás! ;) Emlegettem már az első és a második napon is. Humoros, klassz, és az a fordulat a végén az egyik kedvencem!!
„Másnap reggelre aztán reggel lett."
„– Kérsz egy hópelyhet? Benne van a világ – na ezt szántam valójában tesztnek. – Nem, kösz. – Nem? 
Rossz válasz, unalmas. – Pont azért, mert benne van a világ, és ha most adsz nekem egy világot, akkor több dolog történik egyszerre. Egyrészt ezt ellőtted már, és soha többet nem tudsz nekem világot adni. Nem tudod emelni a tétet. Másrészt viszonoznom illene, de nem tudnék nagyobbat adni, harmadrészt, ha odaadtad a világot, akkor úgy érzed, hogy már minden lehetségest odaadtál,és hiába adok bármit, nem lesz elég, és kompenzálni fogod,hogy láttalak odaadni egy világot magamnak, és az nyilván gyengeség, és az önérzeted miatt bennem fogod keresni a hibát, és meg is fogod találni, és akkor megutálsz. Szóval nem. Még nem kell a hó."
Egyébként, ha rákerestek Kemény Zsófira a YouTube-on, eszméletlenül jó slam poetry-előadásokat láthattok tőle. J Ennek a műfajnak a könyvben is nagy szerepe van.
Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác
Először: az első rész fényévekkel jobb! Másodszor: de az a nagy harci helyzet, hogy az egy all time és anytime könyv, úgyhogy mivel minden, de tényleg minden bejegyzésemben megemlíthetném, így most őt egy kicsit hátrébb toljuk a rivaldafényből. Fenéket! Tessék elolvasni, a világ egyik legeslegjobb könyve!
A második rész olvasható az első nélkül is de minek?, önmagában is nagyon jól megállja a helyét, 2016-ban ezzel „olvastam át” magam az új évbe. Nagyon könnyed, egyedi, és édes regény, és tényleg érdemes elolvasni. Azt imádom ebben a sorozatban, hogy ott van St. Clair, ott van Cricet, és mindkét srác egy önálló személyiség, nem is tipikus rosszfiú, de nem is az a tipikus én-most-akkor-meghúzom-itt-magam-a-sarokban ember. Ők az aurea mediocritas – minden lány álma!
„Hazug vagyok, hamis vagyok, és… nem vagyok különleges. Nincs bennem semmi különleges. Buta kis fruska vagyok, aki az ágyán bőg. Miért kanyarodik vissza mindig ehhez a mozzanathoz az életem?"
„- Szánalmas látványt nyújtok levetkőzve - folytatja. - Ami azt illeti, felöltözve is. Vagy félig felöltözve. Fél pár zokniban. Csak sapkában. Sapka nélkül. Tudod, bármikor leállíthatsz. Nyugodtan szólhatsz, hogy fogjam be. - Fogd be, Cricket! - mondom."
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

A regény 80%-a a Tavasz udvarában játszódik – hogy lehetne épp ezt a gyöngyszemet kihagyni?? Bár véleményem szerint eddig nem sikerült felülmúlnia az Üvegtrónt, de épp a második részt olvasom, ami még ennél az első résznél is jobb (Rhysand párti vagyok, mit lehet tenni? :D)! Eszméletlen új világot, lényeket és varázslatot alakított megint az írónő. Ha léteznek olyan törvények és szabályok, mint hatás-ellenhatás és tömegmegmaradás törvénye, akkor most én is fogalmazok egyet: A Sarah J. Maas könyvek oldalszáma egyenesen arányos a regény élvezhetőségével. Minél hosszabb, annál jobb!
„Én nem bántam volna egy örökké tartó enyhe tavaszt"
– Mi az a véraláfutás? – Nem kerülgette a forró kását.
A villámmal Tamlinre böktem.
– Őt kérdezd. Ő csinálta.
Lucien Tamlinre nézett, aztán vissza rám.
– Miért van Feyre nyakán egy tőled származó véraláfutás? – kérdezte. Láthatóan mulattatta a helyzet.”
„– Szóval – mondta elgyötörten – most itt vagyunk, és halhatatlan világunk sorsa egy analfabéta emberlény kezében van. – Kellemetlenül felnevetett, fejét kezébe temette, és lehunyta a szemét. – Micsoda felfordulás!"
***
Ismételten köszönöm, hogy velünk tartottatok, csekkoljátok le a többiek tavaszi válogatását is! J



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése