Életed legjobb irodalomórája! - Nényei Pál: Az irodalom visszavág 1-2

Egyetlen hosszú, mégis életem legeslegjobb irodalomórája!

műfaj: tankönyv, ifjúsági

kiadja: Tilos Az Á Könyvek

oldalszám: 424 oldal, 470 oldal

értékelés a moly.hu-n: 93%, 88%

az én értékelésem: 5 csillag, 5 csillag

Ez ​a könyv azoknak szól

– akiknek gyöngybetűkkel teleírt füzetében különböző színekkel alá vannak húzva a címek, és kiemelő filccel jelölve a megtanulandó fogalmak
– akik a „kötelező olvasmány” kifejezés elhangzásakor heveny undort éreznek, és azonnal internetes összefoglalások, meg Kötelezők röviden című kiadványok után néznek
– akik nemcsak megtanulják a memoritereket, de hibátlanul is szavalják őket, és közben szépen artikulálnak
- akik a memoriterek magolása közben szitkozódnak, és a költő meg a tanár édesanyját emlegetik 

Nényei Pál középiskolai tanár és drámaíró épp az irodalom történetét írja: kamaszoknak! De nemcsak azoknak, akiknek már eddig is fontosak voltak a regények, versek színművek. Sőt, nem is csak kamaszoknak, hanem bárkinek! A szerző szerint ugyanis az irodalom nem tantárgy, hanem az, amitől, ember az ember. A jó tanulók persze használhatják „segédtankönyvként” is, a többiek viszont csak élvezzék a könyv humorát, és nézzenek menő és életbe vágó dologként az irodalomra!

Hogy én és az irodalom? So so. Életrajzokat és verselemzéseket magolni mindig is utáltam, a memoriterek voltak a halálom – viszont a jegyzeteim mindig kifogástalanok voltak, és hiába igyekeztem titkolni, nekem mindig felcsillant a szemem, ha azt mondták, hogy ekkorra és ekorra ezt és ezt kell elolvasni. Az irodalom érdekelt, de túlzás az, hogy odáig lettem volna érte. És most?

„A klasszikusok közé azok a könyvek tartoznak, amelyekről rendszerint azt halljuk: >>Éppen most olvasom újra…<<, és sohasem azt, hogy >>Éppen most olvasom…<<” – Italo Calvino: Olaszok, olvassatok klasszikusokat!

Mielőtt elhatároztam, hogy belevágok ebbe a sorozatba, csak jókat hallottam róla. Már a címe is egy lehengerlő tartalommal kecsegtetett (remélem, mindenkinek feltűnt benne a Star Wars-os utalás), a borító szerintem nagyon menő, és a fülszöveget illetve az előszót olvasva már biztos lehettem benne, hogy én ezt a könyvet nagyon csípni fogom.

Ahogy azt már mindenki sejtheti, itt nem másról, hanem az irodalomról lesz szó. A kilencedikes irodalomanyaggal, az irodalom születésével, az antikvitással, az ókori görögökkel és rómaiakkal foglalkozik az első rész, és így halad végig időrendben a tananyagon, át a Biblián, a középkoron és Dantén. Csakhogy! Ez a könyv nem egy tanár! És az olvasása nem egy tanóra! Meg sem kísérli azt, hogy a fejedbe verje, beléd sulykolja a sok okosságot az Odüsszeiáról vagy Homéroszról vagy a Pokol kapujáról, hanem csak meg akarja veled értetni. Nem előad – mesél!

Tetszett, hogy egészen máshogy közelíti meg az irodalom tanítását, sőt, amint már írtam, nem is a tanítás, hanem a megértetés az elsődleges célja. Nem alkot újat, de újszerűen értelmezi a régit. Mai példákat hoz az elmúlt korok könnyebb megragadására (valóban elmúltak?), összefüggéseket tár fel, és egyszerűen csak hagyja, hogy az ismeretek észrevétlenül váljanak a tieddé. Rátapint a lényegre, de nem szájba rágja azt, humoros, de nem bagatellizál el semmit. Nényei Pál írásán látszik, hogy érti, szereti és maga is otthon van az irodalomban, épp emiatt tudja ennyire jól és átéléssel továbbadni. Hiába tananyagot dolgoz fel, nem tananyagként tálalja, hiába arról olvasunk a könyvében, mint bármely más tankönyvből, ez az olvasmányos mű szinte beszélget az olvasóval, ahelyett, hogy száraz lexikális tartalmakkal bombázná az agyát. Persze, fontos az is. Bizonyára. De nem elsődleges.

„A művészet nem konzervigazságokkal szolgál, hanem kinyitja az elmét.”

„Ha a görögök sportoltak: az isteneiket ünnepelték. Ha ettek: az isteneiket ünnepelték. Ha ittak: az isteneiket ünnepelték. És a nagy rituális ivászatokkal született meg a görög színház.”

Az irodalom visszavág tényleg minden korosztály számára ajánlott olvasmány. Ha eddig perfekt voltál magyarból? Összegzi a tudást. Ha a magasságos csokiscsiga sem tudott eddig rávenni az irodalomtanulásra? Akkor ez a könyv sem fog… a tanulásra legalábbis nem! Hisz éppen ez a lényeg! Ne úgy gondoljunk az irodalomra, mint valamire, amit be kell magolni. Csak azt kell megtanulni, ami rajtunk kívül áll, ami még nem a miénk. Az irodalom viszont a szerves része az életünknek, része nekünk magunknak is. Az irodalom visszavág pontosan tudja, hogy szóljon a diákokhoz, olyan megvilágításba helyezi ezt az egészet, hogy kortól, nemtől, foglalkozástól, és ízléstől függetlenül imádni élvezni fogod az irodalomtörténet újramesélését!

„De van egy izgalmas tanulsága annak a folyamatnak, amint egy domináns kultúra politikai nagyhatalommá válik: a politikai nagyság kialakulása a kulturális lendület elvesztésével szokott együtt járni. Az igazi nagyság nem a fegyverek erejében, a porfelhőben masírozó gyalogságban és a páncélozott nehézlovasságban, a kőhajító gépekben és az atomfegyverekben, hanem az emberi műveltségben, a művészetben mutatkozik meg. Aki a nagyságát fegyverekre bízza, elindul a lejtőn lefelé.”

„Sok könyv annyira gazdag, és annyira sok mindnet megmozgat bennünk olvasás közben, hogy egy olvasásra esélyünk sincs minden rétegét és finomságát meglátni és végiggondolni. És itt nem arról an szó, hogy ha figyelmesebbek lennénk, észrevennénk abban a műben mindent! A klasszikus művekre hiába figyelünk, akkor sem látjuk meg benne mindazt, ami bennük van. Mert a klasszikus művekben talán nincs is benne minden, hanem gyakran csak lehetőséget adnak arra, hogy beléjük olvassuk, baléjük lássuk azt, ami mi vagyunk.”