Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2018. február 24., szombat

#6Blogprojekt - II. KÖNYV - Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány 1.)



6. Blogprojekt, 2. nap. Amikor is arról a KÖNYVRŐL írunk, amit az előzetes ajánlások alapján el kellett olvasnunk. Azt hiszem, ez mindenkinek egy kicsit hazai pálya a tegnapi zenés nap után. J Nekem Beatrice adta fel a leckét a Modern boszorkánnyal, amiről tudtam, hogy neki egy óriási kedvenc.
műfaj: romantikus, fantasy
kiadja: Maxim
oldalszám: 364
értékelés a moly.hu-n: 74%
az én értékelésem: 3 csillag
borító: nagyon szép!
kedvenc jelenet: a bolygó „megbüfiztetése”
Mi jut eszébe mindenkinek a boszorkányokról? Seprűnyél, nagy üst és varázsfőzetek. Ám a modern boszorkányok nem ilyenek. Otthonosan mozognak a modern technológia világában, és előszeretettel használják azt. 
Jamie és Nell testvérek, mindketten boszorkányok. Egy programot készítenek, amelynek segítségével boszorkánytársadalmat építhetnek ki a világhálón. A program egy varázslat hatására érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és a weboldalra irányítja a talált boszorkányt. Egy nap Lauren, a 28 esztendős ingatlanügynök böngészés közben a chatszobában találja magát, ahol három nő megpróbálja meggyőzni, hogy ő boszorkány. A nő teljesen átlagos életet él Chicagóban, így elég cinikusan áll a beszélgetéshez, nem hisz a többieknek. A programban van a hiba, vagy ő egy edzetlen boszorkány, ami veszélyes lehet önmagára és a környezetére nézve is? A többi boszorkány dolga, hogy kiderítse az igazságot.
Hát. Mivel a borítóra ránézni már maga egy gyönyörűség, ráadásul az én TBR listámon is ott volt már egy ideje, így lelkesen vetettem bele magam az olvasásba, de aztán… Most tegeződnek vagy magázódnak? Ki ez a sok ember? Miért olyan egyformák? Most ezek ketten komolyan azért kezdtek járni, mert (…), mikor anélkül eszükbe sem jutott volna? Mégis hányszor tervezik még kielemezni ugyanazt!?
Fantasy-nak egyáltalán nem tetszett, bemutatott ugyan egy természetfeletti réteget, de csak felszínesen. Minden világnak két oldala van, a miénknek is és a varázslaténak is. Itt ez utóbbiból csakis csak a vegytiszta rózsaszínt láttuk, zéró rizikó, vagy ha valamiről azt is írta, hogy „figyelem, ez most itt kockázatos lesz, tessék szépen izgulni”, akkor sem éreztem azt, hogy az egekbe szökött volna az adrenalin szintem.
Van az a rész, mikor Laurent először szippantja magával a bevonó bűbáj. Lehet, hogy kukacoskodás, sőt, de nekem mégis meglehetősen fura volt, hogy neten keresztül ismeretlenek árulta el például a foglalkozását, minden olyan szintű gyanakvás nélkül, amivel egy potencionális bűnözőre néznénk, az egészet valami hülyülésnek fogta fel. Szóval ilyen szempontból erősen megbukott a valóság-fantázia kontrasztjának a bemutatása, mert a való életben 10 év felett senki sem lenne ennyire meggondolatlan (illletve… nem, feltételezzük csak a jót az emberek ítélőképességéről, úgy még bele is illünk ennek a könyvnek a szivárvány-feelingjébe). Nekem Laurennel ellentétben még a későbbiekben is kész szektahangulatom lett volna.
Viszont! Ennek a kicsit naiv könyvnek simán el tudnám képzelni a filmváltozatát, mert számomra minden tekintetben olyan volt, mint egy átlag mai amerikai családi vígjáték – egyszer nézhető (/olvasható) helyenként unalmas, helyenként viszont meg annyira bájos sztori, ami bárki szívét meglágyítaná. Az a bizonyos bolygóbüfiztetés, illetve a végén a kanapé különösen aranyos volt, és mindent összevetve a könyv pozitívumai szerintem mind a családi kapcsolatok leírásában voltak, kicsit vájkált az újrakezdés és az újrakezdéstől való félelem, a hovatartozás, a család és a szeretet utáni vágy és a sorssal való megbékélés kérdéseiben is. És bár fantasy-téren elég sok hiányossággal rendelkezik szerintem ez a regény, a másik oldaláról megközelítve egészen magával ragadó volt, ez volt az első olyan könyv, aminek a végén egy olyan már-már gyanúsan tökéletes, minden klappolós happy endet olvastam, amikor mindenki boldog, mint még soha! Hogy folytatom-e a sorozatot? Fogalmam sincs, de ha esetleg mégis tennék egy kísérletet a második résszel, az biztos, hogy nem a közeljövőben lesz, mert alapvetően nem ez az én stílusom. Nagyon cuki meg nagyon baba történet volt, de ez az a dolog, amitől, ha töményben kapom, könnyen a falra tudok mászni. Akinek viszont jól szituálnak a romantikus, szívolvasztó történetek, annak tényleg nagyon ajánlom!
„Nell: (…) Mesélj magadról! Talán tudsz olyan apró-cseprő képességedről, amelyről nem is gondoltad volna, hogy boszorkányság.
Lauren: Egész ügyesen értékesítek ingatlanpkat, és förtelmes spagettimártást tudok kotyvasztani. Azt hiszem, nagyjából eddig terjednek a különleges képességeim.”
„- Fehérjéből épül fel az agyadban mindaz a kis vagyület, ami boldoggá tesz. A szerotoninszinted lezuhant, ettől egyesek depresszióssá válnak. A jelek szerint te csak nyűgösködsz, ami a körben végzett munka meglehetősen gyakori mellékhatása.
- Ez a vízöntőkori hókuszpókusz? – nevetett fel Lauren.
- Nem – rázta a fejét Sophie. -, ez a biokémikus diplomám.”
***
Ebben a körben az én ajánlásom Vhrainak ment, az ő bejegyzését ITT olvashatjátok. A mostani projekt különösen izgalmas, és persze a többiek is kitesznek magukért. Lessétek meg az ő véleményüket is!

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy valamennyire tetszett.
    Nem lepődtem meg, hogy annyira azért nem tetszett elég vegyesek róla a vélemények. Megértem az összes negatívumát, amit felsoroltál és igazad is van ezek tényleg benne vannak, csak engem nem érdekelnek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj az, ha más a véleményünk, sőt az a szép, hogy mindenkit már érint, illetve nem érint meg egy könyvben. :D Számomra nagyon vegyes volt, de nem kizárt az se, hogy folytatom a sorozatot. Csak most kell egy kis szünet.

      Törlés