Igazából csak
úgy ránéztem, és már sejtettem valamit a saját értékelési terveimről. Hát nem
elképesztő ez a borító?
oldalszám: 812
kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
borító: a legszebb, übereli
még az elsőt is!
értékelés a moly.hu-n: 97%
az én értékelésem: 5 csillag
karakter, akit imádtam: Rowan,
Aelin,
kedvenc jelenet:
Aelin és Manon harca, + az összes Rowan-Aelin jelenet!
Első a bosszú, a többi
várhat…
Celaena
Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis
visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges
királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta,
hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné
trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.
Gondoltam,
innentől kezdve már egyszerű lesz. Aelin visszatér Adarlanba, csatlakozik a
lázadókhoz, mindenkit megölünk, viszlát sötét erők és sötét királyok. Hát, nem.
Itt annyi bonyodalom van, hogy fel sem tudnám sorolni – árulások, szerelmek,
összeesküvés, dráma, gonosz birodalom, varázslat, akció, vér, romantika, gyanú,
csel és ármány… csak hogy párat említsünk! Energetikus, lebilincselő, váratlan,
fordulatos, és olyan dupla, sőt tirpla átverések vannak, hogy egyszerűen a
kezemhez ragadt a könyv, és az alvás opciója szóba se jöhetett addig, míg el
nem olvasok „csak még egy fejezetet”, ami mind tudjuk, általában hogyan szokott
végződni…
forrás |
Emlékszem,
még anno az Üvegtrónnál egy kicsit
hiányoltam Aelinből, illetve akkor még Celaenából azt a gyilkosokra jellemző
harci szenvedélyt – hát, most aztán jól kárpótolva lettem! :D Szerintem néhány
helyen még egy kicsit túlzásba is esett az írónő, de mindegy, mert, ahogy
Celaenát is megkedveltem, úgy Aelint is nagyon hamar a szívembe zártam.
Tetszett a királynő veszélyes, kissé gonosz pimaszsága, az, hogy semmi sem
állhat az útjába, ahogy képes acélkemény páncélba vonni a szívét, ha arról van
szó, de ugyanúgy el is tud lágyulni. És persze újabb legendás küzdelmeket
köszönhetünk neki. Szerintem már majdnem a sorozat összes része kapcsán
elhangzott a filmszerű, epikus harcok kifejezés, illetve annak a szinonimái, és
annak ellenére, hogy se magamat ismételni, se titeket untatni nem szeretnélek,
egyszerűen látványos az egész!
(Volt egy
tervem, hogy megszámolom, csak úgy kíváncsiságból, hogy hányan halnak, meg de
mint kiderült, ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek hangzik.)
Tényleg
bámulatosan volt felépítve, akkora hatással volt rám, hogy igenis függőjévé
váltam. Végig éreztem, hogy itt valami nagyon nagy készül, és nem is okozott
csalódást. Továbbra sincs utált karakterem, mert még az ármánykodó gonoszokat
is bírom. Rengeteg új és régi szereplővel találkozhattunk benne, és az összest
egyből megkedveltem. Arobynn halála volt az egyetlen, amit kihagytam volna
belőle, szerintem egy nagyon nagy egyéniség volt, akkora löketet adott mindig
az eseményeknek, örülök, hogy többet szerepelt ebben a részben.
Új kedvenc,
ez kétségtelen! Pörgős, hatással volt az eszemre és a szívemre is, és hiába 800
oldal, szorgosan hordozgattam magammal mindenhová. Minden pillanatban olvasni
akartam, de hiába éreztem azt, hogy nincs elég időm olvasni, mégis túl hamar
vége lett, egyszer csak arra eszméltem, hogy vészesen közelít a vége, az ötödik
rész pedig még sehol, de mindegy, onnan már nem volt megállás, nem tudtam
tovább húzni, muszáj volt megtudnom a végét! És nekem kell az a gyönyörű
ködszürke kiadás, amiben a folytatás van! Már alig várom! J
„Amikor Lysandra betöltötte a tizenhetet és árverésre bocsátották, akkor
Arobynn nyerte el őt, azért a pénzért, amit Aelin fizetett neki adósságai
törlesztéseképpen. A kurtizán akkor a fejéhez vágta, hogy Arobynn mire
használta fel az ő vérdíját.
Aelin valami mást vágott a fejéhez: egy tőrt. Azóta nem találkoztak.”
Aelin valami mást vágott a fejéhez: egy tőrt. Azóta nem találkoztak.”
„- Ülj le!
Meglepetésére a lány engedelmeskedett, de aztán csak nem hagyta szó nélkül a dolgot:
- Ha nem fogadok szót, akkor majd megint azzal fenyegetőzöl, hogy megölsz?
- Nem szoktam fenyegetőzni, megígérni szoktam dolgokat.”
Meglepetésére a lány engedelmeskedett, de aztán csak nem hagyta szó nélkül a dolgot:
- Ha nem fogadok szót, akkor majd megint azzal fenyegetőzöl, hogy megölsz?
- Nem szoktam fenyegetőzni, megígérni szoktam dolgokat.”
„- Amikor lerázod ennek a világnak a láncait és megteremted a
következőt, ne feledd, hogy a művészet éppen olyan fontos egy királyságban,
mint a mindennapi kenyér. Nélküle egy birodalom semmit sem ér, és idővel
feledésbe merül. Nyomorúságos életem során elég pénzt kapartam, össze, hogy már
nem legyen többre szükségem, szóval meg fogsz érteni, amikor azt mondom, hogy
akárhol kerülsz majd trónra, függetlenül attól, hogy mennyi idő alatt érek majd
oda, én eljövök hozzád, és elhozom magammal a zenét és a táncot.”
„Manon megfordult. A kérdés magától kibukott belőle, még mielőtt magába
tudta volna fojtani.
- De mi lesz ennek a vége? Minek ez az egész, miért kell szövetségre lépni a valgokkal, miért gyűlik a sereg? Miért? – Egyszerűen nem fért a fejébe. A kontinens már az övék volt. Semmi értelme nem volt az egésznek.
- Azért, mert megtehetjük – felelte egyszerűen a herceg. – És mert ez a világ túl sokáig létezett tudatlanságban és ősi hagyományok által vezérelve. Ideje megvizsgálni a fejlődés lehetőségeit.”
- De mi lesz ennek a vége? Minek ez az egész, miért kell szövetségre lépni a valgokkal, miért gyűlik a sereg? Miért? – Egyszerűen nem fért a fejébe. A kontinens már az övék volt. Semmi értelme nem volt az egésznek.
- Azért, mert megtehetjük – felelte egyszerűen a herceg. – És mert ez a világ túl sokáig létezett tudatlanságban és ősi hagyományok által vezérelve. Ideje megvizsgálni a fejlődés lehetőségeit.”
„Aelin valamelyest tétovázott a nagyszerű hangszer előtt állva.
- Kicsit istenkáromlásnak érzeném, ha játszanék rajta – mondta. Szavai visszhangoztak.
- Mióta vagy vallásos? – kérdezte Rowan féloldalasan mosolyogva. – Hová álljak? Hol hallom a legjobban?
- Először is sok fájdalomra készülj fel!
- Öntudatosak vagyunk, mint mindig.
- Ha Lorcan utánunk szaglászik – morogta Aelin. -, akkor nem szeretném, ha azt adná hírül Maeve-nek, hogy pocsékul játszom.”
- Kicsit istenkáromlásnak érzeném, ha játszanék rajta – mondta. Szavai visszhangoztak.
- Mióta vagy vallásos? – kérdezte Rowan féloldalasan mosolyogva. – Hová álljak? Hol hallom a legjobban?
- Először is sok fájdalomra készülj fel!
- Öntudatosak vagyunk, mint mindig.
- Ha Lorcan utánunk szaglászik – morogta Aelin. -, akkor nem szeretném, ha azt adná hírül Maeve-nek, hogy pocsékul játszom.”
„- Hiányzol – mondta. – Mindennap hiányzol. Folyton azon gondolkodom,
hogy te mit csináltál volna. Mi lett volna belőlem, ha együtt maradunk. Azt
hiszem, hogy csodálatos király lett volna belőled, és jobban szerettek volna
téged, mint engem. – Összeszorult a torka. – Soha nem beszéltem neked az
érzéseimről. De szerettelek, és a lelkem egy darabkája, azt hiszem, mindig is
szeretni fog. Talán te voltál az én igazi párom, és akkor nem is tudtam róla. Talán
életem hátralevő részében ezen fogok töprengeni. Lehet, hogy találkozunk a
másvilágon, és akkor kiderül. De addig… addig hiányozni fogsz, és azt fogom
kívánni, hogy bárcsak itt lennél velem.”
„Egy napon majd újra érezni fogja azt a szerelmet. Mély lesz,
megingathatatlan, és váratlanul tör rá, kezdet lesz, vég és maga az
örökkévalóság, olyan, ami képes lenne megváltoztatni a történelmet, a viláot.”
„- Tíz évig sötét volt, de most már elég ebből! Gyújts fényt, királynőm!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése