Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2020. július 12., vasárnap

I-LAND kibeszélő: ep 3


Ott hagyta el a dolgokat a sorozat múlt héten, hogy hat fő megy, hat fő jön, én pedig ott fejeztem be, hogy kizártnak tartom, hogy tizenkét tagja legyen a végleges bandának. Túl sok, és a debütálás után mínuszpont lesz, ha a rajongók nem tudják megjegyezni a neveket. És van még egy gyanúm. Le fogják csökkenteni az I-LAND-tagokat, mert egyébként nem lesz elég versenyszituáció a műsorban. Illetve lesz, csak nem biztos, hogy jó lesz az úgy.

Gondoljunk bele, a Ground-ban történtek egyáltalán nem befolyásolják a kockában zajló eseményeket, csak fordítva, így lényegében, ha ezt a koncepciót folytatják tovább a készítők, a műsor futamideje alatt a résztvevők egyszer se kerülnek igazi versenyhelyzetbe majd egymással. Az I-LAND-on belül ugye mindenki csapattagnak számít, így ott nem érdeke senkinek, hogy legyőzze bármiben is a társait, hisz ideális esetben velük együtt debütál majd, és a Ground-on sincs versengés, mivel se a többi trainee-t, se a nézőket nem kell meggyőzni semmiről, csak a mentoroknak kell bizonyítani, akik viszont csak a szólóelőadásaikra hagyatkoznak a döntéshozatalnál. Viszont. Ez egy túlélőshow. Kellenek bele konfliktusok, kell bele a verseny, különben senki se nézné rajtam kívül. Különben nem hívnák túlélőshownak. Mivel a Ground-on nem sok minden történik, hisz az ottani trainee-k nem mint csapat, hanem egyénekként működnek, a különböző társas interakciókat nyilván az I-LANDerektől kell várni, mivel ott érdeke mindenkinek az együttműködés, emiatt csak ott alakulhatnak ki nézeteltérések is. Ezzel csupán egy a probléma. Elméletileg nekik ugyebár egy csapatnak kéne lenniük, összetartással meg miegymással, így mindenki, aki miatt széthúzás alakul ki, még ha nem is személyesen ő kezdeményezte a konfliktust, negatív fényben tűnik majd fel. Ott van pl. Ni-Ki. Csak center szeretett volna lenni, de visszaemlékezve nem ő volt az, aki magát ajánlotta Heeseung helyett. Mégis, őt könyveltem el a széthúzás elindítójának, és ezzel nem voltam egyedül.

Elöljáróban csak annyit akartam mondani, hogy nincs semmi rossz abban, ha a trainee-k versengenek egymással. De ha ilyen környezetben teszik, végig mindennek ilyen hátba szúrás-hangulata lesz, ami oda vezet, hogy előbb utóbb lesznek, akiket megutálunk a műsor végére. Mindezek miatt én valószínűsítem azt, hogyha nem is olyan formában, ahogy azt én gondolom, de lesz valamiféle változás.

Szóval mielőtt megnézném a mai epizódot, úgy döntöttem, nyitok többek között Ni-Ki-nek egy tiszta lapot, mert remek táncos, fiatal, és természetes, hogy ki akar tűnni a többiek közül. Nem szeretném, hogy valakiről csak azért legyen rossz véleményem, mert épp egy olyan környezetet építettek a szavai köré, amilyet, szóval kap még egy esélyt.

Na, nézzük!

3. rész – 07.10

Hú! Rengeteg minden történt! Te jó ég, hol kezdjem?

Először is, mindent, amit fent írtam, felejtsük el. A kevés versenyhelyzetet és Ni-Ki-t is. A második feladat ugyanis mind a Ground-on, mind az I-LAND-en Teamwork tesz volt. És voltak konfliktusok. Ebben a részben a Ground viharosabb volt, mint az I-LAND, mindkét helyet egy teljesen új oldaláról ismerhettük meg. És igazából most jutottam el odáig, hogy nyugodt szívvel tudom ajánlani az I-LAND-et. Nem, még mindig nem tartom egészségesnek ekkora stressznek és önállóságnak kitenni a nagyon fiatal versenyzőket (és bocs a kifejezésért, de a szart tényleg a kicsik keverik), de ők elfogadták a sorsukat, és is elfogadtam az enyémet, végig nézem, ahogy küzdenek és szurkolok, hogy debütáljanak. Belegondolva a debüt után is rengeteg stressznek lesznek kitéve a végleges I-LANDerek, szóval… nem tudom, aki nem bírja, legalább kihullik…? Mindegy. „Do you want healthy, or do you want fun?” (DKDK TV). Hát, a fun legalábbis adott.

Szóval megtörtént a csere, megérkezett a hat új tag a kockába. És igen, Ground-on lenni nem csak amiatt hátrányos, mert onnan nem lehetséges debütálni. Azok a résztvevők, akik a Ground-hoz tartoztak, eddig szinte zéró screentime-ot kaptak, így először olyan érzésem volt, amikor a hat újonnan érkező kilépett a tojásból, mintha most látnám őket első alkalommal, és elég sokáig kellett kutatnom az emlékeimben az első részig visszamenőleg, hogy mégis kik ezek a srácok. Mindenesetre örültem, hogy jöttek. Jaebom-ra kíváncsi voltam, Sunoo az első képkockától kezdve egy aegyo-bomba volt, és most is olyan aranyos volt a kamaszos hangulatingadozása, EJ, bár a második részben kiszavazta Danielt, a kettejük közötti barátság valahogy mégis érződik, és ott volt Ta-Ki is. Benne is annyi a természetes cukiság. Taeyong és Yoonwon volt az, aki sehogy se rémlett, de összességében nagyon kíváncsi voltam, hogy fog együttműködni az I-LANDerek második generációja.

A távozók között, ahogy sejtettem, ott volt Ni-Ki és Jay is, Jake-et nagyon sajnáltam, hisz a kikapcsolódott mikrofonnal nem lehetett mit kezdeni, és Nicholast is kiszavazták, aki rapper és akinek a hangját az első stage-nél nagyon szerettem, márpedig az Into the I-LAND-ban egyetlen rap rész sincs, így alig tudta megmutatni magát. Youngbin is ment. És Daniel is. :( Annak ellenére, hogy Jungwoon után az övé volt a zsűrik által megítélt legmagasabb pontszám. Érdekes volt látni, hogyan térnek el a mentorok és a trainee-k prioritásai.

Végre megérkeztek a műsorba a BTS reklámok :D. A teszthez egy, a FIRE alapján összerakott különösen nehéz és csapatorientált koreográfiát kellett megtanulniuk mindössze hat nap alatt, ami a trainee-k közti bizalom nélkül kivitelezhetetlen. Újdonság volt, hogy ez alkalommal nem csak a kockában, de Ground-on lévő trainee-k is színpadon adhatnak elő – kivéve, ha ebben a körben senki se esik ki az I-LANDerek közül. Ha az I-LAND túl jó, a Grounderek hat napi gyakorlása úgymond kuka. Valamint aki a legtöbb pontot kapja, „megmenthet” valakit a kiszavazástól. Vagy magát, vagy mást, az teljesen mindegy. Egy ember túléli.

Tulajdonképpen ez a része tetszik a műsornak, hogy olyan helyzeteket is előidéznek, ahol kiderülnek a résztvevők közti viszonyok. Ha már a signal dal a barátságról szól, jó lenne azt is látni, ahogy a trainee-k szétbarátkozzák egymást a veszekedés helyett.

Ha már itt tartunk… megvolt-e a bizalom a két csapaton belül a tagok között?

Az ex-Grounderek között voltak, akik még nem is jártak a kockán belül, így az ő körbevezetésük természetesen nem maradt el. A friss I-LANDerek is meséltek arról, milyen felszereléseik vannak a Ground-on. Valóban, óriási a különbség a két épület között – szinte nem is volt meglepő az újonnan jött srácokban szép lassan ébredező kisebbségi komplexus. A ruhák színe, az eszközök, az ideiglenesség… a teljes koncepció azt sulykolja bele mindenkibe, hogy a Ground mennyivel kevesebb az I-LANDnél. Átvitt értelemben: a Grounderek mennyivel kevesebbek az I-LANDereknél.

SUNOO: „I think we were all a bit insecure since we were Grounders.”

Sunoo-n és Jaebom-on például végig látszott, hogy inkább érzik vendégnek vagy látogatóknak magukat a kockában, mint oda tartozóknak, így a harmónia sokáig nem volt meg az I-LANDerek csapatában, érezhető volt a feszengés, ellentétben a Ground-dal, ahol - mivel csak egy tablet volt, először csak egy trainee tanulta meg a táncot, majd tanította meg a többieknek – a srácok nem együtt gyakoroltak, így az ex-Grounderek egyre inkább lemaradtak. Sunoo egyenesen mintha vissza akart volna menni a Ground-ra, annyira nem érezte magát elég jónak az I-LAND-hez. Az már más kérdés, hogy a Ground abban a pillantban korántsem volt éppen egy vidámnak vagy összetartónak nevezhető hely. De mielőtt erre kitérnék, nézzük meg a mostani leader-eket!

I-LAND vs. Ground = Heeseung + Seon vs. Jay + Ni-Ki

A második fordulóra a következő helyzet állt elő: mind a Ground, mind az I-LAND kvázi két részre szakadt. A kockában volt 6 régi és 6 új tag, a Ground-on (legközelebb erre is kitalálok már valami nevet) 5 régi és 6 új. Mint mikor több baráti társaság találkozik egymással és elősször mindenki csak a saját klikkjével beszélget.

Akárhogy is, mindkét helyen a megmaradt és az ex-I-LANDerek ragadták magukhoz a vezető szerepet. A kockában a már összeszokott Heeseung-Seon-Geonu-Jungwoon-K-Sunghoon csoportnak, a Ground-on pedig az I-LAND-et már megjárt, több tapasztalattal rendelkező Jay- Ni-Ki -Daniel-Jake-Youngbin-Nicholas hatosnak érthetően nagyobb volt a biztonságérzete (már ami a kapcsolatukat a többi trainee-vel illeti) és ezáltal a magabiztossága is az ezidáig csak egyénenként működő és gyakorló résztvevőkhöz képest. Közülük került ki a center és a leader… a leaderek is.

Egy hét már eltelt a műsorból, a trainee-k már közelebb állnak egymáshoz, mint az első nap. Nyilván. Ez azért jó, mert ha helyszínen belül klikkesedés is van, már legalább klikken belül tudnak támaszkodni egymásra.

A kockában Seon vette fel a leader szerepét, mikor megkezdték a részek felosztását a koreográfiához. Sokkal érzékenyebben és nyugisabban kezelte a helyzetet, próbálta bevonni a döntésekbe a félénk Groundereket is. 
Visszaemlékezve a második részben is ő volt az, aki függetlenül attól, ki épp melyik oldalon állt, vigasztalta azokat, akik nehézségeken mentek keresztül. Seon-t nagyon megszerettem ennek az epizódnak a végére, megbízható, türelmes, segítőkész hyung, olyan, akire szükségük van és lesz ezeknek a gyerekeknek. Heeseung, mondanom se kell, center lett, és ezúttal center is maradt. Ő irányította a gyakorlást. Ez a kettős leadership akaratlanul is eszembe juttatta az olyan non-official pozíciókat egy-egy k-pop bandán belül, amivel a fanok állnak elő, pl. „dad of the group” vagy „mum of the group”. Heeseung a határozottságával és Seon az empátiájával tökéletesen megfeleltek ezeknek a szerepeknek.

A Ground kissé… hát, kevésbé volt ennyire családias. Jay olyan gyorsan lett leader, hogy meglepődni se volt időm. Viszont, nem volt rossz. Mármint idegesnek ideges volt, feszültnek feszült, ami a légkörön is meglátszott, de jól összefogta a bandát, és tudtak haladni. Nem hatott demokratikusnak a részek kiosztása, de legalább gyorsan megvolt, és az, hogy ne veszítsenek időt, nagyon fontos volt.

JAY: „Can I say something as a 1st-round I-LANDer? Even if there would be 12 Heeseung, they would’ve voted you out.”
„I want to show the ambition of the Grounders to the ones in the I-LAND.”
„They will regret to vote me out.”

Megmutatni az I-LANDereknek, hogy hiba volt kiszavazni őt – Jay óriási motivációt kapott ehhez, de mintha a teljes csapatot alárendelte volna ennek a személyes célnak. Túl voltak hajtva a srácok, mindenki fáradt volt, és utánaszámolva… nem vagyok biztos, hogy az alatt a 12 óra alatt, amíg eldőlt, ki megy hova, aludtak-e a trainee-k. Talán valamennyit. A lényeg, hogy minden elképesztően gyorsan történt, nem csoda, hogy mindenki kimerülté vált a végére. De még úgy nyugi volt egy ideig.

A Ground leader-párosának másik fele akkor alakult ki, amikor Jay valamiért egy kis időre elhagyta a próbatermet. Ez alatt Ni-Ki vezette a gyakorlást. A helyzet a következő volt: volt ez a srác, Kyungmin, aki a többieknél is rosszabb állapotban volt, és egy mozdulata többször sem volt a helyén, Ni-Ki folytonos magyarázata és visszajelzései ellenére sem. Egy kis idő elteltével Sungchul közbeszólt, hogy Kyungmin-nak korábban már megvolt ez a rész, de mivel most nincs jól, holnap kéne folytatniuk. Ni-Ki viszont ragaszkodott ahhoz, hogy még ma mindent fejezzenek be, és a hangsúlyán érezhető volt a makacsság. Na, azt ugye tudjuk, hogy a koreaiak mennyire véresen komolyan veszik az életkorkülönbségeket, és Ni-Ki mint legfiatalabb nem igazán beszélhetett volna ilyen hangsúllyal vele idősebbekkel. (Hogy a japánokkal mizu ezzel kapcsolatban, arról fogalmam sincs.) De számomra, mivel international fanként nem a koreai normák azok, amik alapján ítélek, nem ez volt Ni-Kiben az unszimpatikus. Mindenesetre ezzel magyarázható, hogy mielőtt elszabadult volna bármi is, Daniel közbelépett, és komolyan egy angyal ez a srác. Vagy legalábbis egy villámhárító.

DANIEL: „They don’t say that they won’t practice, it’s just…”
NI-Ki: „No, it’s not gonna work. Until the end, everyone has to focus”
DANIEL: „Being focused is good, right, but when their physical condition is not good…”
NI-KI: „It’s not gonna work.”

Kyungmin itt már látta, hogy káosz készülődik, így megkérte Ni-Kit, hogy mutassa meg újra azt a részt, és akkor megpróbálja kijavítani, csak gyakoroljanak tovább vita helyett. Ni-Ki válasza: már megmutatta. Ezután percekig ment azon a vita, hogy Ni-Ki már megmutatta, Kyungmin miért nem tudja megcsinálni, miért nincs ütemben., stb. A végén Daniel már kettejük között állt, a kezeivel Ni-Ki vállán próbálta blokkolni a fiú rálátását a másik trainee-re, hátha sikerül lenyugtatnia, de hiába. Ni-Ki végül dühösen kivonult a teremből.

Kérdem én, mennyibe telt volna, még egyszer megmutatni azt a részt? Ahogy én látom, ugyanannyi időbe, mint lefolytatni ezt a szócsatát. Én személy szerint ezen a hisztin buktam ki.

Érthető, miért volt Ni-Ki és Jay annyira készen. Vissza kell jutniuk a kockába, de ha valaki elbukik, mindenki elbukik. De a többi traniee akkor sem egy ugródeszka a saját sikerükhöz.

Ni-Ki kapott tiszta lapot, mert tehetséges, keményen dolgozik, és a személyisége is változhat még, hisz még nagyon fiatal, 14 éves… De az van, hogy Daniel is csak 14. A különbség mégis mérföldekben mérhető a két srác között. A kor sem ment fel minden alól.

Menjünk vissza Heeseung-hoz. Az kezd egyértelművé válni, hogy a két legkarakteresebb vezető egyéniség a műsorban Jay és Heeseung. Jay-jel (és Ni-Ki-vel) kapcsolatban a probléma egyetlen szóban összefoglalható: rugalmatlanság. Remélem, kinövik. Heeseung-gel viszont az a baj, hogy túl okos. :D Volt az a jelenet, ahol azt ecseteli néhány csapattársnak, hogy a veszélyesebb részeken kívül (a repülő Jungwoon, a piramis, vagy a center össze-vissza dobálása) nem igazán a csapatmunka, de az egyéni skill-ek számítanak, mert az alapján pontoznak. És az a poén, hogy matematikailag igaza van. Mindenesetre fura volt, hogy épp a Teamwork tesztnél tesz egy kijelentést. Viszont Zico-nak volt itt egy mondata, ami nagyon tetszett: Az egyén (/egyéni értékelés) azért létezik, mert a csapat is létezik. Ezt követően pedig Heeseung fel is függeszti egy időre a gyakorlást, hogy legyen idejük simán csak beszélgetni és összekovácsolódni egymással a csapattagoknak. Heeseung fejlődik. Már nem arról van szó, hogy kap egyetlen negatív kritikát, és feladja. Én őt akarom leader-nek a végleges bandában.



Az ex-Grounderek feszengése, a közös helyetti egyéni gyakorlás és minden egyéb ellenére maga a stage elképesztőre sikerült! Sokkal jobb volt, mint a signal dal! Imádtam! A műsör kezdete óta most először jött belőlem úgy igazán a fangirl. Majdnem minden a helyén volt, voltak hibák persze. De a centerünk végig tökéletes volt. Jesszus, azok a szemek a végén. Az az arckifejezés jobban veszélyezteti a sarki jégtömböket, mint a globális felmelegedés.



Nagyon tetszett, és a pontszámok (már amennyit eddig láttunk belőlük) is sokkal magasabbak voltak az előző körnél. Viszont az is kiderült, hogy ennek ellenére valakinek vagy valakiknek biztos megint költöznie vagy költözniük kell. Ennek egyrészt örülök, mert Danielt nagyon szeretném, ha visszahoznák a kockába. Az, hogy vannak kiesők, azt is jelenti, hogy a Grounderek stage-e is meg lesz tartva. Kíváncsi vagyok rá. Hogy a tánc milyen lesz, azt nem tudom, Ni-Ki tény, hogy egy nagy előny, viszont ének szempontjából szinte biztos vagyok benne, hogy jobb lesz, mint az I-LANDereké, hiszen Rain rengeteget foglalkozott velük.

FIRE ending

Per pillanat így néz ki az, kit szeretnék a végleges csapatban:

Heeseung – leader, center
Geonu – main vocal
Jungwoon – lead vocal
Daniel – maknae, visual (bias!)
Sunghoon – visual

Ez már öt tag. Mivel a teóriám szerint csak hatan lesznek a végére, még egy kell.


DANIEL
 (by the way, ennek a srácnak tényleg mindene meg van az arctól kezdve az énekhangig)

Akit per pillanat nem akarok debütálni látni:

Ni-Ki

Tényleg remélem, hogy megváltozik. Mert ha levetkőzi ezt az éretlen, hisztis kamasz szerepet, tökéletes main dancer lehetne. Ha nem, akkor felőlem debütáljon, nem érdekel, de csak majd, pár év múlva, amikor már benő a feje lágya.

Szóval három részig tartott ugyan, de most valahogy elkapott az I-LAND-hangulat. Nem tudom, azért, mert végre láttam egy olyan előadást, amin végig tátva maradt a szám, vagy mert elkezdett érdekelni, hogyan alakul az I-LAND és a Ground története. Mindenesetre nagyon izgatott vagyok a jövő heti rész miatt.


ep. 4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése