Beatrice (moly, blog) hívott ki a Mid Year Book
Freakout Tag, avagy a Féléves Könyves Kiakadás book tag-re, és hát valóban
kiakadtam. Olvastam én idén egyáltalán? Mert végig nézve a kérdéseket kapásból
egyre se tudtam volna válaszolni. Ez egy ilyen év volt, úgy tűnik, sok
vizsgával, érettségivel, stb-vel és kevés könyvvel. Mivel rengeteg dolgom volt,
kikapcsolódásként mindig úgymond a könnyebb és rövidebb utat választva filmeket,
sorozatokat néztem, mert egyszerűen ezek kevesebb energiát vettek igénybe, mint
elővenni és kinyitni egy könyvet. De azért próbálkozzunk meg ezzel a
kihívással.
1. Az
idei éved eddigi legjobb könyve
Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú. Második
olvasásra is nagyon jó volt, szerintem az egyik legjobb karakterekkel megírt
regény a műfajban.
2. A
legjobb folytatás, amit idén eddig olvastál
Sokkal inkább az
egyetlen folytatás, amit idén olvastam. Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean.
Nagyon aranyos lezárása volt a sorozatnak.
3. Egy
új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél
Alexandra
Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete. Még nem adtam fel a reményt,
hogy találok egy jó sellős könyvet.
4. Az
év második felének legjobban várt kiadása
Rácz-Stefán Tibor idén megjelenő új könyve
biztos érdekelni fog. Eddig még csak a cím (Nincs hozzád hasonló) van meg, de
az író eddigi könyveiből kiindulva biztos nagyon jó lesz :)
5. A
legnagyobb csalódás
Kiera
Cass: Az Elit. Csak úgy nosztalgiából újra szerettem volna olvasni a
Párválasztót, és megdöbbentett, mennyire nem tudtak megfogni semmivel se ezek a
könyvek. Bár másodjára, sőt, az első részt talán már harmadik alkalommal
olvastam, úgy éreztem, mintha először találkoztam volna ezekkel a lapokkal. Ez
mindig ennyire rossz volt, vagy én változtam ennyit? Valószínűleg az utóbbi,
mert ahogy újra és újra elérkeztem egy adott ex-kedvenc jelenetemhez, tisztán
emlékeztem, mi is tetszett anno a sorozatban. Tetszett a hercegnős feeling, a
romantika, és a tény, hogy a legádázabb és legkomolyabb versengések közepette
is születhetnek barátságok. És végül is ez rendben van, ilyen könyvnek írták
meg, amitől az emberek ilyen hatást várnak, de hogy a fenébe nem vettem észre
eddig pl., hogy America mennyire buta? A lázadók kasztok alapján irtják a népet,
megtört az amúgy is gyenge lábakon álló bizalom az eltérő rangú emberek közt,
hát hogyan is lehetne jobban kezelni ezt a helyzetet, mint hogy POLGÁRHÁBORÚRA
SZÓLÍTANI FEL A LAKOSSÁGOT? Úgy, hogy a lány nem tudhatta maga mögött a palota
támogatását, úgy, hogy semmi segítséget és védelmet nem tud felajánlani, arra
bíztatja az embereket, hogy álljanak ki egymás ellen. A palotának eddig se volt
túl sok ráhatása és kontrollja az események felett, de ezzel csak még inkább
elveszítik az ellenőrzést, és ha ez az egész sorozat nem egy csillámporos
kislányálom lenne, akkor itt annyi vért folyt volna a káosz közepette, hogy azt
bármely más disztópia megirigyelhette volna. És gondoljunk bele: egy Ötös
család tagjaként otthon ülve kötelező jelleggel nézed a Híradót, se kajád, se
fegyvered, mire egyszer csak megszólal egy talpig kristályba csomagolt tinilány
a tévéből, hogy veszélyben az életed, úgyhogy védd meg magad mindenféle
segítség nélkül… Igen, felgyulladna benned a harci kedv, de az első, akivel le
akarnál számolni, az America lenne. Védjük meg magunkat? Mégis hogyan? America
ugyebár az egyetlen olyan lány a Párválasztóban, aki úgymond ismeri az alacsony
sorból származók mindennapi életének nehézségeit. Az vajon hogy nem tűnt fel
neki, hogy ezeknek az embereknek általában nem áll egy serpenyőnél hatékonyabb védelmi
eszköz a szolgálatukra?
De nem America
az egyetlen fájdalmas nyögés ebben a sorozatban. A király, aki elméletben a
nagy tejhatalmú diktátor, aki közömbös a népével szemben, csak a saját jóléte
érdekli, erőszakosan bánik a fiával és feltehetőleg a feleségével is, és lelki
terrorban tartja a Párválasztó legproblémásabb versenyzőjét, valójában nem
rosszabb, mint egy kiscsoportos óvodás. De komolyan, voltak azok a komoly fenyegető
beszélgetéseik Americával, amiket ha röviden össze kéne foglalnom, kb. így
hangzanának:
- Megteszed,
amit mondtam?
- Nem!
- Mostantól
kezdve nem vagy a barátom!
Szóval nem
igazán tudtam komolyan venni ezt az egészet. De a lázadókat se. Vannak, meg
néha könyveket lopnak, néha titokban találkoznak a herceggel és Americával,
megbeszélik, hogy támogatják őket, megbeszélik, hogy a kasztrendszer hülyeség,
el kéne törölni, aztán mindenki hazamegy, és mindenki tovább foglalkozik azzal,
hogy Aspen vagy Maxon. Annak meg, hogy külön szedték az északi meg déli lázadókat,
inkább csak abból a szempontból volt szerepe, mert kellett valaki, aki betölti
a főgonosz szerepét. Betöltötte. Vannak déli lázadók. Értelmük nincs, céljaik
nincsenek, nem tesznek ellenük semmit, de vannak.
És a kasztrendszernek
valóban semmi értelme. Logikus utat legalábbis nem tudok elképzelni, hogy
alakulhatott ki egy ilyen társadalom. Az egy dolog, hogy az írónő olyan
előítéletekre építette a rangsort, miszerint „egy tanár vagy egy hivatalnok munkája
többet ér, mint egy művészé vagy egy takarítóé”, és a könyv témája – gondolom –
az lett volna, hogy hogyan kéne lerombolni ezt a kasztrendszert, ergo eltörölni
az előítéleteket (de ahogy azt már írtam, ezzel aztán egy oldal erejéig se foglalkozik
senki), de tényleg hagynának orvosként munkálkodni valakit, akinek semmi érzéke
hozzá, életeket helyeznének egy olyan ember kezébe, akinek teszem azt,
idegrángása van, csak azért mert történetesen a mittudoménhányas kasztba
született? Ki talál ki ekkora baromságot? És ki akkora hülye, hogy nem szól
neki, hé, ez nem fog működni? És ki a bánat lenne hajlandó szikét venni a kezébe,
ha még a kanalat se tudja rendesen megfogni? Egyszerűen nem értem. Lehetett
háború, lehetnek eltérő erőviszonyok, létezik önzés, a veszély pedig, ami akkor
alakul ki, ha az önzés hatalommal párosul, pláne valós... de az emberek nem
hülyék, na!
Abba nem kötök bele, hogy ez egy jó romantikus
regénysorozat, de hogy a többi elem mit keres benne, arról fogalmam sincs. Még
nem adtam fel teljesen, mindenképpen szeretném végig szenvedni magam az ötödik
rész végéig, hátha változik a véleményem… de eddig úgy tűnik sajnos, hogy a
közel jövőben lesz öt új eladásra szánt könyvem :/.
6. A
legnagyobb meglepetés
Az egyik a Párválasztó. Meglepődtem, hogy mekkorát csalódtam
benne.
A másik
a Death Note. Sokszor próbálkoztam már animékkel és mangákkal, de mindig azt
tapasztaltam, hogy ezek egyszerűen nem nekem készültek. Mindig volt valami, ami
zavart, az animáció, a japán nyelv, a stílus, amiben az egész meg volt írva,
vagy rajzolva (most pl. A Tower of God-ba kezdtünk bele, mert a Stray Kids írta
a zenéjét, és úgy nagyjából a sztori is tetszik tulajdonképpen, de miért ilyen
csúnya az egész?). Illetve főleg a fantasy témájúaknál általában nagyon
kidolgozott a világ… ami jó, de valamiért bennem ez a rengeteg részlet arra
emlékeztet, mikor az ember talál egy számítógépes játékot, megtetszik neki a
világ, a szabályok, a sztori, aztán valamiért nem játszhat vele, és be kell
érnie azzal, hogy gameplay-eket néz. Nem tudom, van-e ennek bármi értelme is.
De tény, hogy eddig ez a műfaj valahogy nem jött be.
Aztán elkezdtem
a Death Note-ot és ledöbbentett, mennyire zseniális. Még nem értem a végére ugyan,
de tervezek rászánni egy külön posztot a történetre, mert szerintem ez az egyik
legjobban megírt történet, amit életemben olvastam és láttam!
7. Új
kedvenc író (debütálás vagy csak számodra új)
-
8. A
legújabb fikciós szerelmed
Nem új, de
továbbra is várom a saját Peter Kavinsky-met…
9. A
legújabb kedvenc szereplőd
10. Egy
könyv, ami megríkatott és 11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Rácz-Stefán Tibor: Túl szép. Annyira boldog
voltam, hogy sírtam :). Viszonylag jól bírtam a karantént, de a mélyponton ez a
könyv rángatott vissza a valóságba.
12.
Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál
Death Note és a Harry Potter első része. Végre
a legkisebb húgom is belépett abba a korba, amikor már megismerheti a
HP-világot, bár per pillanat ez a tény úgy tűnik, engem nagyobb izgalommal tölt
el, mint őt, de nem baj, majd belelkesül. Nem szoktam egyébként erőltetni
dolgokat, de a Harry Potterrel kapcsolatban úgy érzem, nővéri kötelességem
kiművelni a témából a család legifjabb tagját is. :D
13. A
legszebb könyv, amit vettél (vagy kaptál)
Nem volt ilyen.
Szerintem min. másfél éve nem voltam könyvesboltban. Kezdenek is amúgy
jelentkezni az elvonási tünetek.
14.
Milyen könyveket akarsz mindenképpen elolvasni az év végéig
Az a helyzet,
hogy nincs konkrét tervem, nemcsak olvasás, de voltaképp az életem semmilyen más
területén sem. Ezekben a napokban csak így vagyok, várok és tépkedem a
százszorszépek szirmait, hogy felvettek-e vagy sem… Valószínűleg ez a „létezek
bele a világba”-állapot abban a pillanatban, hogy megtudom a végeredményt, meg
fog szűnni, de most ezt kell kibírnom nekem is meg a környezetemnek is. Addig
is jobb híján valószínűleg folytatom az évek óta tervezett projektet, miszerint
kiolvasom már végre az összes olvasatlan könyvet a polcaimról.
____
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése