Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2019. november 2., szombat

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen (Hopeless 1.)


Több mint egy évig volt nálam ez a könyv kölcsönben. Hogy miért? Azért, mert nem tudom mi a jó nekem. Buta Felhő.
műfaj: romantikus, new adult
kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
borító: gyönyörű
oldalszám: 406
értékelés a moly.hu-n: 92%
az én értékelésem: 5* csillag
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
Először is: Sky egy elképesztően szerethető főhős. Mégis kinek jutna eszébe felturbózni a szerkényére ragasztott gyűlölködő üzeneteket, mondván, hogy túl unalmasak??? Tetszett, hogy egy nagyon labilis környezetben is képes volt kiegyensúlyozott maradni, hogy őszintén nevet azon, amin mások már sírnának, és hogy kellő humorral és rációval tekint a világra (Megjegyzés: amiből lényegében alig látott valamit. Reális ez? Nem érdekel. :D). És Holder se semmi, meg kell hagyni. Lehet édesen sértegetni valakit? Nem, csak ha Holder vagy J.
Holder, a srác, aki lenyelt egy verseskötetet. Vagy nem tudom. Gyönyörű dolgokat mond, olyan ember, aki mindig maga elé helyez másokat, akire mindig lehet számítani, és akinek mindig Sky az első, akármi is van. Sky, Holder és Less története teljesen új értelmet ad a Hopeless címnek, ami így, ha lehet, még szomorúbb és szebb, mint eredetileg.
Sky, a leglazábban pánikoló csaj a világon és Holder, a Föld legegyenesebb kérdőjele. Azt hiszem új ultimate könyves párost avathatok. Mindkettejüket eszméletlenül szeretem, és mindkettőjükre egyszerre voltam féltékeny, amiért ott van nekik a másik, hogy aztán rájöjjek, mégiscsak együtt szeretem őket a legjobban. J
A cselekményről se lehet (hála istennek elmondani), hogy mindennapi lenne. Nem akarok spoilerezni, de el nem tudom képzelni, hogy lehet képes valaki ilyet tenni kislányokkal. Nem csoda, hogy Sky tudatalattija úgy védekezik a lélekölő gyerekkori emlékek ellen…
A helyzet az, hogy nem tudok olyan olvasót elképzelni, akinek ne tetszene a Reménytelen. Ha megszakad a szívünk, ha csordultig vagyunk érzelmekkel a könyv befejezése után, akkor tudjuk, hogy Colleen Hoover csak hozta a minimumot. Ez az a szint, ami tőle elvárható. Egy könyv, ami romantikus, édes, de nem nyálas, egyszerre megrendítő és szívmelengető. Colleen Hoover az az írónő, akinek ahányszor csak kinyitom egy regényét, tulajdonképpen tudom, mi vár rám, tudom, mire számíthatok. De hiába ez a kiszámíthatóság, az eredményre mégsem készíthet fel semmi.
„Six soha nincs elemében reggelente, de úgy tűnik, délután sem. Sőt, őszintén szólva az éjszaka sem az ő ideje. A kedvenc napszaka mindig éppen az lehet, amelyiket átalussza.”
„- Élek.”
„- Ha isten pokolra küldene, csak azért, mert szeretsz valakit, akkor én sem akarom vele tölteni az egész örökkévalóságot.” (a melegekről)
„Érezd csak, amit érezned kell, hiszen minden érzelem helyénvaló. Csak azt ígérd meg nekem, hogy bűntudatod nem lesz soha.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése