Van egy szokásom. Ha támad
egy ötletem, gondolatom, stb., bárhol legyek is, leírom egy cetlire, vagy a
kezemre. Megyek ki a mosdóba, eszembe jut, hogy mit kell vásárolni, toll,
papír/bőr, leírom. Kimegyek a konyhába egy pohár vízért, eszembe jut egy jó ötlet
a blogra, útban a csap felé felkapok egy cetlit apa asztaláról, és leírom. De
ezek csak random példák, legalábbis nem hiszem, hogy az agyam hatékonyságának
bármiféle köze is lenne a folyóvízhez. Habár ki tudja…
A lényeg az, hogy mielőtt
megszületne egy bejegyzés, egy összetettebb házi feladat, vagy azok a
történetek, amiket egyelőre csak fióknak írok, előző életükben mind cetlik
voltak. És ezek a cetlik mindenhol ott vannak. A nappaliban. A fürdőben.
Egyszer egyet kint felejtettem a kertben, és elázott. Szóval mindenhol. Az évek
során végül sikerült csakis kizárólag a szobám területére korlátozni a cetlik
lelőhelyét… de ránézve a mostani témához összegyűlt anyagra lehet, hogy ki kéne
próbálnom valami más jegyzetelési módszert is.
Tehát ez a bejegyzés nemrég
még így nézett ki J. És amíg tisztába tettem, hogy nézzen is ki
valahogy, eltartott egy darabig.
CSELEKMÉNY nagyon RÖVIDEN: Hae Su a 25 éves lány napjainkból visszakerül a Korjó
dinasztia idejébe, ahol belecsöppen a Wang ház hercegeinek harcába és
konfliktusaiba.
értékelés snitten: 91%
saját értékelés: 10/10***
szereposztás
Hae Su
|
|
Wang So (4. herceg)
|
|
Wang Wook (8. herceg)
|
|
Wang Jung (14. herceg)
|
|
Wang Wook (13. herceg)
|
|
Wang Yo (3. herceg)
|
|
Wang Hyun (10. herceg)
|
|
Wang Mu (koronaherceg)
|
|
Park Soon Deok
|
|
Park Soo Gyeong tábornok
|
|
Wang Won (9. herceg)
|
|
Tae Jo király
|
|
Choi Ji Mong (udvari
csillagász)
|
|
Woo Hee
|
|
Hwang Bo Yeon Hwa hercegnő
(a 8. herceg húga)
|
A sorozat érdekessége
egyrészt, hogy egy kínai regény koreai adaptációja, így az eredetihez képest
nyilván se a nevek, se az évszámok nem stimmelnek. Másrészt pedig, hogy talán
ez volt az egyik legjobban várt sorozat. Rengeteg híres színész és énekes
szerepelt a szereposztásban, ráirányítva az EXO-, IU-, Girl’s GEneration és a Lee
Joon Gi-rajongók figyelmét a sorozatra. Nem is volt kérdés, meg lesz-e a kellő
érdeklődés a profithoz.
Ami először feltűnt, hogy
sok a herceg, amiről azt hittem, probléma lesz. De ahogy haladt előre a
sorozat, annál inkább láttam, hogy bizony kellenek ide mindannyian.
Ennek az egyik oka egy
egyszerű marketingfogás. Mivel ez a blog egyelőre nagyobb százalékban tartalmaz
könyves bejegyzéseket, és nagyobb százalékban vonz könyvmoly beállítottságú
olvasókat, egy könyves példát hozok. Gondoljunk arra, ahogy belépünk egy
könyvesboltba (úgyis csak addig tudunk gondolkodni, utána átveszi az elménk
és a pénztárcánk felett az uralmat a rajongás:D). Minden könyvesbolt,
legyen az online, vagy fizikai valójában is létező, tartalmaz egy top 10-es
könyvlistát. Ennek nyilván az a célja, hogy újraindítsa vagy még inkább növelje
az eladásokat, de akár az is előfordulhat, hogy manipulálják ezt a listát úgy,
hogy az olyan könyvekre irányítsa a figyelmet, amikre egyébként nem lenne, vagy
alacsonyabb a kereslet. Akárhogy is, az ilyen megoldások célja a vásárló
figyelmének irányítása. Kirakhatták volna csak a legjobb könyvet, ami az első
helyen áll a listán, de nagy az esély arra, hogy senkit sem fog érdekelni. Ez a
legjobb, oké, de mihez képest? Ellenben ha csoportban jelennek meg, mindegyik
könyv több figyelmet kap.
Ha több valamit látsz
egyszerre, automatikusan döntéshelyzetbe kerülsz, összehasonlítasz, kedvencet
választasz. Ilyen elven működik a KPOP-ipar is, ezért debütálnak az idolok
inkább csoportokban, nem pedig szólóénekesként, és ez a tendencia jelenik meg a
Moon Lovers-ben és az ugyanúgy
2016-ban megjelenő Hwarang című
sorozatban is. Mindkét drámában közös, hogy rengeteg férfi szereplőt vonultat
fel, és ezek közül sok színésznek más érdekeltségei is vannak, például a
zeneiparban, így például a Hwarangot
is a Moon Lovers-hez hasonlóan óriási
várakozás övezte Park Hyung Shik, Kim Tae Hyung és Choi Min Ho miatt (ZE:A,
BTS, SHINee). Amúgy ezt a sorozatot is ajánlom. J
Szóval a marketing
zseniális. Visszatérve a sorozathoz pedig:
A cselekmény is zseniális.
A szerelmi szál zseniális.
A színészi játék is zseniális.
A látványvilág zseniális.
A zene zseniális…
Elég lesz? Átjött, hogy
mennyire imádom?
Sok emberrel néztem együtt
ezt a sorozatot, amiért elképesztően hálás voltam, főleg ahogy haladt előre a
történet, és egyre többször volt szükségem arra, hogy egy-egy epizód után
valaki összeszedje a darabjaimat, majd a törmelékből valahogy rekonstruáljon
legalábbis annyira, hogy vissza tudjak zökkenni a mindennapokba. Én a
sorozatnézés mellé ajánlom kiegészítőként a zsebkendőt és a stabil
lelkivilágot, mert ez a történet számtalan érzelmi hatást gyakorol a nézőkre.
Leszel közben szomorú, boldog, dühös, csalódott, izgatott. Ó, és fontos tényező
lenne a szabadidő is, mert enyhén szólva addiktív ez az egész. Én legalábbis
ritkán álltam meg egy epizód után.
Ami számomra mindig egy
érzékeny pont, és amire különösen kíváncsi voltam, az a karakterépítés. Ha egy
könyvben vagy egy filmben ez el van rontva, akkor lényegében, legalábbis
számomra minden más is nullázódik. És a Moon
Lovers-ben aztán annyi szereplő van, hogy szinte lehetetlen nem belefutni
valamilyen hibába, kevesebb figyelmet szentelni az egyik karakternek,
hiteltelen személyiséget írni egy másiknak. Na, belefutott a Moon Lovers bármelyikbe is? Naná, hogy
nem. A szereplők rendkívül rugalmasak, bár folyamatosan változnak, fejlődnek,
és történnek velük a dolgok, ez egyáltalán nem összezavaró a nézőre nézve. Rajtuk
keresztül érinti meg a sorozat a leginkább az ember lelkét. A szerelmi szál,
ami rendelkezik egy teljesen önálló bejegyzéssel is, gyönyörű, a befejezés
pedig szerintem a lehető legjobb, amit csak kaphatott ez a sorozat. So
mondogatta mindig, hogy sose engedi el Hae Su-t. Na, ez a sorozat sem fog
engem.
A sorozat végére az összetört
szívek száma=0. Mert az én szívem nincs összetörve. Az én szívem ki lett
facsarva, porrá lett zúzva, és aztán vissza lett gyömöszölve a helyére, hogy
nesze, működj tovább.
Az időutazós szálnak az első
pár epizódban nem sok értelmét láttam, de hamar kiderült, hogy nélkülözhetetlen.
Erről is írtam egy külön bejegyzést is, mert összesen a teljes Moon Lovers ajánló-elemzés-kritika több mint
9 A4-es oldal, így muszáj volt valahogy szétdarabolnom. (…) De összességében ez
a sorozat egy zseniális agytorna. Nem volt epizód, ami után ne kellett volna
egy kis szünetet tartanom, hogy átgondoljam a történteket. Ami szerintem óriási
pozitívum. Ha egy film, sorozat, könyv, bármi elég okosnak tartja a befogadó
közönségét ahhoz, hogy ne féljen ilyen agymunkát adni neki, az dicséretes. Tele
van csavarokkal, váratlan fordulatokkal, és az első pillanattól fogva az
utolsóig fenntartja az érdeklődést.
Mitől jó tehát a Moon
Lovers? Attól, amitől minden más film és alkotás is jó: raktak bele tehetséget,
energiát, és nézők/olvasók iránti tiszteletet. Tudom, hogy a művészetet nem
lehet szabályok közé szorítani, de az igénytelenség sosem engedhető meg semmilyen
szabállyal. Aki rendelkezik a 3 fenti dologgal és mellé még egy kis kreativitással
illetve szerencsével a terjesztés folyamán, az össze tud hozni jó dolgokat.
Én mindenkinek ajánlom ezt a
sorozatot. Szerintem 12 év felett nincs olyan nézőközönség, amelynek ne tudna
újat mutatni, akit ne tudna lekötni, és akit ne tudna magába bolondítani.
Zseniálisan összerakott történet, és ha valaki csak egy koreai történelmi
drámát is megnéz életében, ajánlom, hogy ez legyen az.
Part 2_Gwangjong-teóriák
Part 3_A szerelmi háromszög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése