Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2019. augusztus 29., csütörtök

달의 연인 / Moon Lovers #2 - Gwangjong-teóriák


Egyetlen egy baj van a sorozattal – van mit mondani róla. Annyi mindent, hogy nem fér bele egy bejegyzésbe. Illetve ez nem az ő baja, csak az enyém. Nem igazán tudtam, hol válasszam el a kritikát a karakterelemzéstől, hol legyen a határ a cselekmény és a spekulációk között… Ki is mondta azt, hogy blogolni könnyű? Dehogy könnyű! Legalábbis nem tűnt annak, amikor konkrétan újraparkettáztam a padlót a jegyzeteimmel, hogy na, akkor találjunk valami rendszert a cetlik között.
Sikerült? Nem.
Mindenesetre ez a bejegyzés teljes mértékben a spekulációknak van szentelve, a saját teóriá(i)mnak arra vonatkozóan, mi történhetett a cselekmény bizonyos pontjain. Legalábbis én ezzel a szándékkal ülök neki a megírásának. Aztán ki tudja, mi lesz belőle a végén…
-----
Az egyik legkomplikáltabb szál a sorozatban, ami többek számára találgatásra ad okot, de amiről csak ritkán születnek azonos ötletek, az Hae Su/Go Ha Jin időutazása, és ezzel összefüggőben a jövőbeni király személye. A történelembe Gwangjong mint véres kezű, testvérgyilkos uralkodó vonul be. A Hae Su testében újjáéledő lány egyszerre csak egy csapat herceg körül találja magát, akik bármelyikéből a rettegett uralkodó válhat a jövőben. Ki lesz az új király? Kik lesznek az áldozatok? De ami a legfontosabb: mi minden változhat Hae Su jelenléte miatt?
Nekem valahol a 9. résznél kezdett gyanús lenni a Gwangjong. Ott sántítania kellett valaminek. Wang So biztos nem öli meg a testvéreit, mert az kiszámítható lenne, és a koreai filmkészítők azért ennél jobbak (jaja, méghozzá annyira, hogy pontosan azt csinálták, amit én nem vártam, hogy fognak, de végül nem úgy csinálták, ahogy én vártam volna, ha egyáltalán vártam volna azt a bizonyos valamit… éééés máskor inkább kirakom a SPOLER!-t és leírom, konkrétan mi történt, mert a fenti mondatnak semmi értelme nem lett).
(SPOILER!)
Mi is történt? Hae Su látott egy látomást a 8. epizód végén Wang So-ról, miszerint ő lesz Korjo következő királya. A látomást követő automatikus kérdés: vajon azért lesz a 4. hercegből uralkodó, mert Hae Su elfedte a sebhelyét? Szerintem igen, ezzel tényleg mindent megváltoztatott - de ez nem szükségszerűen rossz. (Vagy jó. Tulajdonképpen egyik se.) Ugyanis ha a sebhely nem tűnik el, a 4. herceg nem kapja meg a nép bizalmát és támogatását. Mivel az eredeti, jogszerű trónörökösről, Moo koronahercegről messziről látszik, hogy nem jó király-alapanyag, ha So nem tett volna befolyásra szert, akkor a koronaherceget Yo, a 3. herceg félreállítja. Ha Go Ha Jin nem éled újjá Hae Su testében, Gwangjong, Korjo következő király Yo lett volna, a történelemkönyvekben pedig róla írták volna, hogy kivégezte az összes fivérét, ami valljuk be, nem annyira hihetetlen, ha belegondolunk, milyen ember is a 3. herceg (sőt, ezt a tervét valamelyik részben szóban is megerősíti). Ebből az következik, hogy Hae Su talán azért láthatta a látomást, mert valamit tényleg véglegesen megváltoztatott, de ez a valami nem Gwangjong személyisége, hanem Gwangjong személye volt. Az eredeti Gwangjong, azaz Yo tényleg megölte volna a testvéreit. Viszont So, aki Hae Su beavatkozásának következményeképp elég hatalmat szerzett ahhoz, hogy akár a trónra is pályázhasson, egy olyan Gwangjonggá vált volna, aki nem emel kezet a családjára.
Egyértelmű, hogy Hae Su miért fél és menekül a 4. hercegtől, akiről azt hiszi, azzá a Gwangjonggá válik majd, akivé Yo változott volna. A 12. részben szintén vannak a fenti elméletet bizonyító jelek. Itt ugyanis van egy egyéves ugrás a történetben, ami alatt Wang So végig követként teljesítette a ráruházott feladatokat, ez alatt az egy év alatt nem tartózkodott a palotába. És megint csak azt látjuk, hogy ez alatt az idő alatt, míg a 4. herceg távol volt, Yo képes volt ismét megerősödni. Ergo: ha a 4. herceg nincs/ha a 4. hercegnek nincs hatalma (jelen esetben ez a két lehetőség egyenértékű), akkor a 3. herceg esélyes a trónra, és ő lesz a király. Ha Hae Su nem éled fel, nem sminkeli ki a 4. herceget, aki így nem szerez befolyást, akkor a bátyjából, Yo-ból lesz Gwangjong, és Gwangjongként megöli a fivéreit, amit a történetírók szépen lejegyeznek, mindez a későbbiekben bekerül a történelemkönyvekbe is, hogy aztán a jövőben Go Ha Jin tanuljon róla az iskolában, majd visszatérve azt higgye, hogy stb. stb….
Tehát… Ki vette be, hogy So-ból gonosz király lesz? Kezeket fel. Na ugye, hogy senki.
Elméletben távolítsuk el egy kicsit So-t az egyenletből (ezt még párszor eljátszom ebben a bejegyzés-sorozatban). Lehetett-e volna egy harmadik személy is Gwangjong? Akinek So hiányában, akit ugye kipateroltunk, csak Yo-t kell legyőznie ahhoz, hogy trónra léphessen? Teszem azt, mi lett volna, ha Wook lenne Korjo következő királya? Minden eszköze megvan a sikerhez, de Hae Su és So hiányában lett-e volna a 8. herceg elég motivált ahhoz, hogy éljen is velük?
Wook-ot két dologgal sikerült a húgának berántania a trónviszályba. Az egyik ok a család védelme, a másik Hae Su. És van egy harmadik, ugyan kimondatlan, de Wook számára legalább annyira csábító tényező is: a trón egy cél. És itt a cél a lényeg. Wook a sorozat nagyobb részében nem tűnik teljesen boldognak, az ő személyét átlengi valamiféle bizonytalanság. Összességében elégedett az éltével, mindene megvan, amit valaha is kívánt – mégis, a 8. herceg a kiegyensúlyozottsága mögé bújva állandóan kétségbeesetten keresi az élete értelmét, valamilyen célt, amiért küzdhet, valamit, amiért nem hiábavaló élni. „Rám is vár még valahol egy fontos tisztség.” Minden tisztelet Kang Ha Neul-nek, aki úgy tud színészkedni, hogy az embert ettől az egy mondattól kirázza a hideg, ahogy rájön, Wook karaktere korántsem ragad meg a romantikus szerepkörben.
A 8. herceg csak látszólag elégedett az egyik napról a másikra való éléssel, és két esetben látjuk őt nyugodtnak: ha Hae Su-val van, vagy ha a trónért küzd. Vannak emberek, akiknek kell egy cél, és akit a céltalanság érzése képes megőrjíteni. Hülyeség az, hogy a 8. herceg megváltozott. Kezdetektől fogva ilyen volt. Ami nem rossz. Mi lenne rossz abban, ha valaki progresszív módon akar élni?
Ha Hae Su nem lenne, vajon beszállt volna-e a trónért zajló küzdelembe a 8. herceg… Szerintem a fentiek miatt Yeon Hwának előbb-utóbb sikerült volna rábírnia, és Wook simán felül kerekedett volna Yo-n. Az persze már más kérdés, hogy a 8. herceg boldog lett volna királyként, vagy sem.
Tudjátok mit? Yeon Hwának kéne abban a székben ülnie. Olyan jó lenne, és annyira örülne neki! Határozottan elirányítgatná az országot, nem kellenek neki oda férfiak. Én Team YEON HWA vagyok.
----
A XXI. századi Go Ha Jin meghal a jelenben, de a múltban éled újjá. Korjóban találkozik Jimonggal, a királyi csillagásszal, aki kiköpött mása annak a hajléktalannak, akivel Go Ha Jin együtt ivott a halála előtt. Jimongról rövidesen kiderül, hogy szintén a jövőből jött, még kisgyerekként, így csak az álmaiban térnek vissza a felhőkarcolók és a repülőgépek képei.
A hajléktalan a film kezdetén azt mondja Go Ha Jinnak, hogy attól, mert azt szeretné, még nem fog megváltozni az élete. És iszik. És az egész nagyon lehangoló, mert látszik rajta, hogy tapasztalatból beszél. Tehát mi van, ha egy jelenkorbeli kisgyerek, aki talán árva, talán az utcán él stb., halála után a múltban ébred fel, egy másik testben? Egy testben viszont csak egy lélek fér el, szóval a múltbéli kisfiúnak a jövőben kellett felébrednie. Míg az előbbi úgymond kivételes tudással rendelkezett a jövőről, karrierje egészen a királyi csillagász pozíciójáig ívelt fel, addig az utóbbi tekintve, hogy semmit sem tudott arról a világról, amelyikben túlélnie kellett volna, érvényesülni se tudott, így a társadalom peremére szorulva várta, mikor tér vissza minden a rendes kerékvágásba – ha visszatér egyáltalán valaha.
Szóval Jimongnak mindkét alternatívája élt. Mi történt akkor Hae Su-val?
Többször megfogalmazódott bennem a sorozat nézése közben, hogy én arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a múltbeli Hae Su-val mi történhetett vajon a jövőben. Ha arról is lenne egy sorozat, én biztos arra is ráfüggenék. De az ilyenféle folytatásra esély sincs, mert az utolsó epizódban megkapjuk a magyarázatot. Vagy legalábbis valami olyasmit. Olyan magyarázattöredék…szerűségeket.
Tehát Go Ha Jin ugrott egyet a múltba, élt ott közel 5 évet, majd visszaugrott. Addig Hae Su lelke Go Ha Jin testében volt, vagy az a lány teljesen meghalt? Vagy az eredeti Hae Su is ugrált, csak ő egy olyan testbe érkezett, ami akkor már kómában volt, és mikor eljött az idő a visszatérésre, Hae Su szintén visszakerült az eredeti helyére, csakhogy már egy halott testbe? Lehet, hogy Hae Su ennyire peches volt, hogy egyszer egy kómás, egyszer meg egy halott test jutott neki?
És Wook… ő is akkor halt meg, amikor napfogyatkozás volt. Ő akkor most nem ugrál? Mitől függ, hogy ki ugrál és ki nem? Fulladástól? A halál természetességétől?
Vagy nem is időutazásról van szó? Koreában nagy hagyománya van a buddhizmusnak, ami lehetségesnek tartja a lelkek vándorlását és a reinkarnációt. Plusz az is kiderül, hogy a „Go” klánnév régebben „He” volt, tehát lehet, hogy Go Ha Jin mialatt kómában volt, az előző életére emlékezett vissza? De akkor miért befolyásolja az eseményeket az, hogy a lány a jövőre is emlékszik?

Ez a szelete a történetnek totál káosz, de épp annyi magyarázatot azért kapnak a nézők, hogy valahol logikát lehessen benne találni. Véleményem szerint a kezdő lépés az, hogy vallástól függetlenül elfogadjuk a lélekvándorlás tényét, legalábbis addig, amíg ezt a sorozatot nézzük.
Bármilyen nagy kavarodás születik ebből, nem mondhatjuk azt, hogy ez az időugrás-elem felesleges, hogy e nélkül is lehetett volna romantikus történelmi drámát írni és készíteni. Persze, hogy lehetett volna, de nem ezt! Ugyanez a történet nem születhetett volna meg anélkül, hogy Go Ha Jin a múltban Hae Su-ként éled újjá. Az új Hae Su személyiségének ugyanis szerves része a mai életfelfogás és a jelen világ értékrendszere, amelyekben olyan, a múltban még ismeretlen gondolatok bukkannak fel, mint a kapitalizmus, feminizmus, demokrácia, stb. Amiket mond Hae Su és ahogyan mondja, nem lenne hiteles, ha egy átlagos korjói lány szájából hallanánk, aki elvileg tudja, hol a helye. Olyan dolgok jelenhetnek így meg a sorozatban és alakíthatják a többi karakter személyiségét valamint a cselekmény folyását, mint pl. az egyenlőség, a dolgok fekete-fehérségének cáfolata, vagy az, hogy a gyengeség vállalása nem gyengeség. Ha a szereplők nem ugráltak volna múlt és jelen között, ez az egyéni színezet kimaradt volna ebből a drámából, amit szerintem mindannyian sajnálnánk.
És ha már időutazás, akkor foglalkozzunk egy kicsit azzal, hogy történelmileg mennyire van rendben a sorozat. Nagyon. Legalábbis ez a leghitelesebb történelmi dráma, amit eddig láttam. A fő elemek, a nevek, évszámok, az egyes hercegek trónra lépésének körülményei stimmelnek, Gwangjong intézkedése és uralkodási stílusa is egybevág a sorozatban látottakkal és a történelemmel, sőt, még SPOILER!!! Eun halálának pontosabban a kiváltó okának is volt valóságos háttere.
Összességében ez a sorozat egy zseniális agytorna. Nem volt epizód, ami után ne kellett volna egy kis szünetet tartanom, hogy átgondoljam a történteket. Ami szerintem óriási pozitívum. Ha egy film, sorozat, könyv, bármi elég okosnak tartja a befogadó közönségét ahhoz, hogy ne féljen ilyen agymunkát adni neki, az dicséretes. Tele van csavarokkal, váratlan fordulatokkal, és az első pillanattól fogva az utolsóig fenntartja az érdeklődést.
Part 1
Part 3_ A szerelmi háromszög

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése