Egyetlen egy baj van a
sorozattal – van mit mondani róla. Annyi mindent, hogy nem fér bele egy
bejegyzésbe. Illetve ez nem az ő baja, csak az enyém. Nem igazán tudtam, hol
válasszam el a kritikát a karakterelemzéstől, hol legyen a határ a cselekmény
és a spekulációk között… Ki is mondta azt, hogy blogolni könnyű? Dehogy könnyű!
Legalábbis nem tűnt annak, amikor konkrétan újraparkettáztam a padlót a
jegyzeteimmel, hogy na, akkor találjunk valami rendszert a cetlik között.
Sikerült? Nem.
Mindenesetre ez a bejegyzés
teljes mértékben a spekulációknak van szentelve, a saját teóriá(i)mnak arra
vonatkozóan, mi történhetett a cselekmény bizonyos pontjain. Legalábbis én
ezzel a szándékkal ülök neki a megírásának. Aztán ki tudja, mi lesz belőle a
végén…
-----
Az egyik legkomplikáltabb
szál a sorozatban, ami többek számára találgatásra ad okot, de amiről csak
ritkán születnek azonos ötletek, az Hae Su/Go Ha Jin időutazása, és ezzel
összefüggőben a jövőbeni király személye. A történelembe Gwangjong mint véres
kezű, testvérgyilkos uralkodó vonul be. A Hae Su testében újjáéledő lány
egyszerre csak egy csapat herceg körül találja magát, akik bármelyikéből a
rettegett uralkodó válhat a jövőben. Ki lesz az új király? Kik lesznek az
áldozatok? De ami a legfontosabb: mi minden változhat Hae Su jelenléte miatt?
Nekem valahol a 9. résznél
kezdett gyanús lenni a Gwangjong. Ott sántítania kellett valaminek. Wang So
biztos nem öli meg a testvéreit, mert az kiszámítható lenne, és a koreai
filmkészítők azért ennél jobbak (jaja, méghozzá annyira, hogy pontosan azt
csinálták, amit én nem vártam, hogy fognak, de végül nem úgy csinálták, ahogy
én vártam volna, ha egyáltalán vártam volna azt a bizonyos valamit… éééés
máskor inkább kirakom a SPOLER!-t és leírom, konkrétan mi történt, mert a fenti
mondatnak semmi értelme nem lett).
(SPOILER!)

Egyértelmű, hogy Hae Su
miért fél és menekül a 4. hercegtől, akiről azt hiszi, azzá a Gwangjonggá válik
majd, akivé Yo változott volna. A 12. részben szintén vannak a fenti elméletet
bizonyító jelek. Itt ugyanis van egy egyéves ugrás a történetben, ami alatt
Wang So végig követként teljesítette a ráruházott feladatokat, ez alatt az egy
év alatt nem tartózkodott a palotába. És megint csak azt látjuk, hogy ez alatt
az idő alatt, míg a 4. herceg távol volt, Yo képes volt ismét megerősödni.
Ergo: ha a 4. herceg nincs/ha a 4. hercegnek nincs hatalma (jelen esetben ez a
két lehetőség egyenértékű), akkor a 3. herceg esélyes a trónra, és ő lesz a
király. Ha Hae Su nem éled fel, nem sminkeli ki a 4. herceget, aki így nem
szerez befolyást, akkor a bátyjából, Yo-ból lesz Gwangjong, és Gwangjongként
megöli a fivéreit, amit a történetírók szépen lejegyeznek, mindez a
későbbiekben bekerül a történelemkönyvekbe is, hogy aztán a jövőben Go Ha Jin
tanuljon róla az iskolában, majd visszatérve azt higgye, hogy stb. stb….
Tehát… Ki vette be, hogy
So-ból gonosz király lesz? Kezeket fel. Na ugye, hogy senki.
Elméletben távolítsuk el egy
kicsit So-t az egyenletből (ezt még párszor eljátszom ebben a
bejegyzés-sorozatban). Lehetett-e volna egy harmadik személy is Gwangjong?
Akinek So hiányában, akit ugye kipateroltunk, csak Yo-t kell legyőznie ahhoz,
hogy trónra léphessen? Teszem azt, mi lett volna, ha Wook lenne Korjo következő
királya? Minden eszköze megvan a sikerhez, de Hae Su és So hiányában lett-e
volna a 8. herceg elég motivált ahhoz, hogy éljen is velük?
Wook-ot két dologgal
sikerült a húgának berántania a trónviszályba. Az egyik ok a család védelme, a
másik Hae Su. És van egy harmadik, ugyan kimondatlan, de Wook számára legalább
annyira csábító tényező is: a trón egy cél. És itt a cél a lényeg. Wook a
sorozat nagyobb részében nem tűnik teljesen boldognak, az ő személyét átlengi
valamiféle bizonytalanság. Összességében elégedett az éltével, mindene megvan,
amit valaha is kívánt – mégis, a 8. herceg a kiegyensúlyozottsága mögé bújva
állandóan kétségbeesetten keresi az élete értelmét, valamilyen célt, amiért
küzdhet, valamit, amiért nem hiábavaló élni. „Rám is vár még valahol egy fontos
tisztség.” Minden tisztelet Kang Ha Neul-nek, aki úgy tud színészkedni, hogy az
embert ettől az egy mondattól kirázza a hideg, ahogy rájön, Wook karaktere
korántsem ragad meg a romantikus szerepkörben.
A 8. herceg csak látszólag
elégedett az egyik napról a másikra való éléssel, és két esetben látjuk őt
nyugodtnak: ha Hae Su-val van, vagy ha a trónért küzd. Vannak emberek, akiknek
kell egy cél, és akit a céltalanság érzése képes megőrjíteni. Hülyeség az, hogy
a 8. herceg megváltozott. Kezdetektől fogva ilyen volt. Ami nem rossz. Mi lenne
rossz abban, ha valaki progresszív módon akar élni?
Ha Hae Su nem lenne, vajon
beszállt volna-e a trónért zajló küzdelembe a 8. herceg… Szerintem a fentiek
miatt Yeon Hwának előbb-utóbb sikerült volna rábírnia, és Wook simán felül
kerekedett volna Yo-n. Az persze már más kérdés, hogy a 8. herceg boldog lett
volna királyként, vagy sem.
Tudjátok mit? Yeon Hwának
kéne abban a székben ülnie. Olyan jó lenne, és annyira örülne neki!
Határozottan elirányítgatná az országot, nem kellenek neki oda férfiak. Én Team
YEON HWA vagyok.
----
A XXI. századi Go Ha Jin
meghal a jelenben, de a múltban éled újjá. Korjóban találkozik Jimonggal, a
királyi csillagásszal, aki kiköpött mása annak a hajléktalannak, akivel Go Ha
Jin együtt ivott a halála előtt. Jimongról rövidesen kiderül, hogy szintén a
jövőből jött, még kisgyerekként, így csak az álmaiban térnek vissza a felhőkarcolók
és a repülőgépek képei.
A hajléktalan a film
kezdetén azt mondja Go Ha Jinnak, hogy attól, mert azt szeretné, még nem fog
megváltozni az élete. És iszik. És az egész nagyon lehangoló, mert látszik
rajta, hogy tapasztalatból beszél. Tehát mi van, ha egy jelenkorbeli kisgyerek,
aki talán árva, talán az utcán él stb., halála után a múltban ébred fel, egy
másik testben? Egy testben viszont csak egy lélek fér el, szóval a múltbéli
kisfiúnak a jövőben kellett felébrednie. Míg az előbbi úgymond kivételes
tudással rendelkezett a jövőről, karrierje egészen a királyi csillagász
pozíciójáig ívelt fel, addig az utóbbi tekintve, hogy semmit sem tudott arról a
világról, amelyikben túlélnie kellett volna, érvényesülni se tudott, így a társadalom
peremére szorulva várta, mikor tér vissza minden a rendes kerékvágásba – ha
visszatér egyáltalán valaha.
Szóval Jimongnak mindkét
alternatívája élt. Mi történt akkor Hae Su-val?
Többször megfogalmazódott
bennem a sorozat nézése közben, hogy én arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a
múltbeli Hae Su-val mi történhetett vajon a jövőben. Ha arról is lenne egy
sorozat, én biztos arra is ráfüggenék. De az ilyenféle folytatásra esély sincs,
mert az utolsó epizódban megkapjuk a magyarázatot. Vagy legalábbis valami olyasmit.
Olyan magyarázattöredék…szerűségeket.
Tehát Go Ha Jin ugrott egyet
a múltba, élt ott közel 5 évet, majd visszaugrott. Addig Hae Su lelke Go Ha Jin
testében volt, vagy az a lány teljesen meghalt? Vagy az eredeti Hae Su is
ugrált, csak ő egy olyan testbe érkezett, ami akkor már kómában volt, és mikor
eljött az idő a visszatérésre, Hae Su szintén visszakerült az eredeti helyére,
csakhogy már egy halott testbe? Lehet, hogy Hae Su ennyire peches volt, hogy
egyszer egy kómás, egyszer meg egy halott test jutott neki?
És Wook… ő is akkor halt
meg, amikor napfogyatkozás volt. Ő akkor most nem ugrál? Mitől függ, hogy ki
ugrál és ki nem? Fulladástól? A halál természetességétől?
Vagy nem is időutazásról van
szó? Koreában nagy hagyománya van a buddhizmusnak, ami lehetségesnek tartja a
lelkek vándorlását és a reinkarnációt. Plusz az is kiderül, hogy a „Go” klánnév
régebben „He” volt, tehát lehet, hogy Go Ha Jin mialatt kómában volt, az előző
életére emlékezett vissza? De akkor miért befolyásolja az eseményeket az, hogy
a lány a jövőre is emlékszik?
![]() |
Ez a szelete a történetnek
totál káosz, de épp annyi magyarázatot azért kapnak a nézők, hogy valahol
logikát lehessen benne találni. Véleményem szerint a kezdő lépés az, hogy vallástól
függetlenül elfogadjuk a lélekvándorlás tényét, legalábbis addig, amíg ezt a
sorozatot nézzük.
Bármilyen nagy kavarodás
születik ebből, nem mondhatjuk azt, hogy ez az időugrás-elem felesleges, hogy e
nélkül is lehetett volna romantikus történelmi drámát írni és készíteni.
Persze, hogy lehetett volna, de nem ezt! Ugyanez a történet nem születhetett
volna meg anélkül, hogy Go Ha Jin a múltban Hae Su-ként éled újjá. Az új Hae Su
személyiségének ugyanis szerves része a mai életfelfogás és a jelen világ
értékrendszere, amelyekben olyan, a múltban még ismeretlen gondolatok bukkannak
fel, mint a kapitalizmus, feminizmus, demokrácia, stb. Amiket mond Hae Su és
ahogyan mondja, nem lenne hiteles, ha egy átlagos korjói lány szájából
hallanánk, aki elvileg tudja, hol a helye. Olyan dolgok jelenhetnek így meg a
sorozatban és alakíthatják a többi karakter személyiségét valamint a cselekmény
folyását, mint pl. az egyenlőség, a dolgok fekete-fehérségének cáfolata, vagy az,
hogy a gyengeség vállalása nem gyengeség. Ha a szereplők nem ugráltak volna
múlt és jelen között, ez az egyéni színezet kimaradt volna ebből a drámából,
amit szerintem mindannyian sajnálnánk.
És ha már időutazás, akkor
foglalkozzunk egy kicsit azzal, hogy történelmileg mennyire van rendben a
sorozat. Nagyon. Legalábbis ez a leghitelesebb történelmi dráma, amit eddig
láttam. A fő elemek, a nevek, évszámok, az egyes hercegek trónra lépésének
körülményei stimmelnek, Gwangjong intézkedése és uralkodási stílusa is egybevág
a sorozatban látottakkal és a történelemmel, sőt, még SPOILER!!! Eun halálának pontosabban
a kiváltó okának is volt valóságos háttere.
Összességében ez a sorozat
egy zseniális agytorna. Nem volt epizód, ami után ne kellett volna egy kis
szünetet tartanom, hogy átgondoljam a történteket. Ami szerintem óriási
pozitívum. Ha egy film, sorozat, könyv, bármi elég okosnak tartja a befogadó
közönségét ahhoz, hogy ne féljen ilyen agymunkát adni neki, az dicséretes. Tele
van csavarokkal, váratlan fordulatokkal, és az első pillanattól fogva az
utolsóig fenntartja az érdeklődést.
Part 1Part 3_ A szerelmi háromszög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése