Bemutatkozás

Egy kicsit rólam és az agybajaimról, és hogy hogyan is kezdődött ez az egész blogolósdi:

Szóval adott a téma (könyvek), az élmény (olvasás) és a lehetőség (internet). És mindehhez adott egy lány, aki mindezt ki akarja maxolni, és a világba kiáltani mindent, ami történt vele. Mert az egész annyira csodálatos. Racionális szemlélő szerint csak ülünk és olvasunk, és a világon nem történik semmi. Szerintem viszont minden ekkor történik. Bármily hihetetlen is, nekem az életet a könyveken át sikerülget megértenem. Az egész univerzumot csak nem tudom majd értő szemmel vizsgálni, de úgy érzem, tizenhat év alatt  (2017) máris akkora szelet az enyém a mindenségből, amiről álmodni sem mertem volna!

A könyvek tényleg átölelik az egész eddig lefutott létezésem. Van egy kiskori, talán másféléves korombeli videó (ebben most nem vagyok biztos, de tény, hogy már beszéltem a felvételen), amin épp apát utasítom rendre, amiért nem tette a helyére a könyvet, és mégis, milyen dolog már az, ha „az embert már „olvasni” se hagyják?” Mindezek mellé pedig olyan durcis és lesújtó fejet vágtam, amilyen csak egy tipegőtől kitelik. Az első osztályból is van egy emlékem, amikor irtóra büszke voltam rá, hogy a nyomtatott nagybetűket már el tudom olvasni. De mikor az uzsonnás zacskókra írt neveket kellett felolvasni (nem tudom, miért), hiába pörögtem az izgalomtól, és jelentkeztem teljes 113 cm magasságommal, nem engem választottak. És persze az is tisztán rémlik, hogy, ahogy anya mondja, „kiolvastam a várost”, minden reklámot, hirdetést, feliratot, utcanevet kibetűztem (ennek ellenére a Tesco, a strand, a könyvtár és a könyvesbolt körzetén kívül a mai napig nagyon semerre se találok el).

Az igazi katarzist okozó, átütő élmény, amikor már IGAZI könyvet olvastam, harmadik osztályban jött el. A kötelező olvasmányokról úgy hírlik, hogy már-már eredendően utálni kell őket. Mi Berg Judit: Rumini című könyvével foglalkoztunk ekkor, s egy pillanatig se felelt meg a rosszhírű sztereotípiának. Igazi rajongóvá váltam, és akkor is tűkön ülve vártam a megjelenéseket, amikor már a többiek rág elfeledkeztek a könyvről, minden szülinapra, névnapra, karácsonyra valami ruminiset kaptam, ha épp nem volt több könyv, akkor a színdarabra mentünk el, vagy elővettük a társasjátékot. Az idei Könyvfesztiválon a sorozat nagy részét dedikáltattam is. Az egyik legtöbbször olvasottba, a Ferrit-szigetbe ezt a szöveget kaptam: A régi, kitartó Rumini olvasónak ajánlom sok szeretettel! Berg Judit  És pontosan! Hiába vagyok gimis, ez a sorozat még mindig a szívem csücske.

Ezután rendszeres könyvtárba járó lettem, valamikor ilyenkor váltak örök kedvenceimmé a Harry Potter könyvek és Darren Shan Vámpírkönyvek sorozata. Hamar ráakadtam a Könyvmolyképző könyveire is. Mindig a maximálisan kölcsönözhető hat példányt vettem ki, amíg általánosba jártam, sose kellett hosszabbítanom, az engedélyezett három hét alatt mindig mindent kiolvastam. Ez sajnos mostanra már változott, már nincs annyi időm, néha energiám se, hogy kinyissak még egy könyvet, mikor most csuktam be egy előzőt, történetesen egy tanulmányaimat segítő vaskos kiadványt, ami (bár nem vagyok iskolaellenes, igenis tanulni kell) sokszor kergetett kis híján az őrületbe.

A következő mérföldkő tizenhárom évesen ért, mikor, szó, ami szó, életemben először kicsit szerelmes lettem. A reményteli ábrándozásaimból összefüggő történet lett, amit papírra vetettem, s valahonnan innen ered az az elképzelésem is, hogy egyszer, talán, a távoli jövőben komolyan is szeretnék foglalkozni az írással. Első, máig befejezetlen, avatatlan és esetlen kis próbálkozásomnak még korábban egy másik blogot szenteltem. Egy fél évre rá úgy döntöttem, egy könyves oldalt is útjára bocsátok Könyvmolyok, gyülekező! néven, de viszonylag hamar ráuntam. Az olvasás óriási élmény volt ugyan, de akkor még nem jelentett számomra hasonló horderejű tapasztalatot az, hogy beszélgessek valakivel a könyvekről.

Mikor bekerültem a gimnáziumba, rögtön két rendes, aranyos, hozzám hasonlóan könyves szeretettől csöpögő barátnőt is találtam, akiknek többet között azt is köszönhetem, hogy rászántam magam a Végzet Ereklyéire vagy a Percy Jacksonra. Cserébe én azóta nyúzom egyiküket a Harry Potterrel, másikukat meg a Vámpír könyvekkel. Mellettük még a húgom, az unokatestvérem (egyben legjobb barátnőm születése óta, az ő nyakán lógva nőttem fel), és anyu az, aki mindig nyitott egy jó, minden témát kimerítő könyves eszmecserére, én pedig rájöttem, mennyire élvezem ezt. Ezt, mikor sokan vagyunk és be nem áll a szánk a legutóbbi könyves élményünkről. Szóval ugyanazon a linken új névvel, új dizájnnal, új tervekkel és új eltökéltséggel újraélesztettem a régi olvasós blogomat, és eddig minden szerkesztéssel, írással és feltöltéssel eltöltött percet élveztem. Itt vagy most Te!

Könyves agybajaim:

·        A sorozatok második részeivel mindig problémáim vannak: vagy azonnal kimennek a fejemből, vagy ki nem állhatom őket. Nem értem az okát, miért, de tuti, hogyha egy többrészes történetbe kezdek bele, nem a második kötet lesz a kedvencem.

·        Csak lássak bármelyik, akár általam is kedvelt könyvön olyan ajánlást, hogy olyan, mint a Harry Potter, és kiakadok. Semmi sem olyan, mint a Harry Potter! Semmi! Talán egy kicsit elfogult vagyok.
·        Sosem tudok eleget olvasni! Mindig van valami a valahogy sosem csökkenő várólistámon.
·        Mindenhova viszek könyvet. Néha még a könyvtárba is. Vagy oda, ahol tudom, hogy könyvet fogok venni. Mindegy, könyv az van nálam.

Szóval a könyvek miatt kezdtem :) . Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Mindennemű visszajelzést szívesen fogadok. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok! :)


Blog nyitása: 2017. 06. 14.