James Dashner: Lázkód (Útvesztő 0,6)

Mi a (…) volt ez, hogy a Siratók szúrják meg! Úristen!!!

műfaj: disztópia

oldalszám: 368

kiadja: Cartaphilus

értékelés a moly.hu-n: 95%

az én értékelésem: 5* csillag, wááá!

borító: klórgáz-színű *.*

karakter, akit imádtam: Newt, Minho

karakter, akit annyira, de annyira megkergettetnék egy Siratóval, csak egyszer, please : dr. Paige, meg úgy kb. mindenkit a VESZETTNÉL

kedvenc jelenet: túúúúúl sok!

Bekövetkezett ​a világvége. Az erdőket tűz pusztította el, a folyók és a tavak kiszáradtak, a tengerek szinte semmivé lettek. 
Aztán jött a gyilkos kór: láz söpört végig a világon. Az emberek egymás ellen fordultak, tombolt az erőszak, melynek családok milliói estek áldozatul. 
Majd megjelent a VESZETT, melynek tagjai válaszokat kerestek. És találtak egy fiút, aki tökéletesen megfelelt a céljaiknak. A fiú, Thomas, pedig épített egy Útvesztőt. 
Thomas nem tudta, mennyi titok, mennyi hazugság veszi körül. Nem tudta, barátai és a VESZETT alkalmazottai közül kiben bízhat meg, és kik azok, akik alantas szándékkal megtévesztik, eszközként használják. Akik igaz barátai, azok a végsőkig hűségesek lesznek hozzá, még akkor is, amikor már emlékük sem marad róla. Amikor majd együtt kutatják az Útvesztő titkát a Tisztáson. Azét az Útvesztőét, melyet csakis Thomas rombolhat le. 
James Dashner, a világszerte immár filmváltozatban is óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat utóbb a rajongók nagy örömére ötkötetesre bővült. Az Útvesztő és folytatásai, a Tűzpróba és a Halálkúra írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy rubrikák töltögetése helyett történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Hát, édes gyermekeim… Mi. A. Franc?! Egyszerűen elképesztő volt, letehetetlen, és fenomenális, kész idegek játéka – röviden: most sem csalódtam James Dashnerben! Pörgős volt, izgalmas, bár helyenként meg tudtam volna fojtani… igazából mindenkit, minimum kétszer! Hát, igen, ebben a kötetben mi is megtapasztalhatjuk a VESZETT híres agymosását. Ilyen szempontból remekül fel vannak építve az előzménykötetek, hisz a Halálparancsban megismerjük az Útvesztőn, Perzseltföldön és a VESZETTen kívüli világot, olyan főszereplők szemszögéből, akik nem kiválasztottak, aki nem tanulmányoznak semmit, és akiket nem tanulmányoznak. Testközelből láthatjuk az egész katasztrófasorozatot, a napkitörésektől a természeti katasztrófákon át a Kitörés elterjedéséig. A Lázkódban újfent visszatérünk Thomas és Teresa történetéhez. Tíz év telik el az első oldaltól az utolsóig. A cselekmény onnan indul, hogy Thomas a VESZETThez kerül, elveszik a nevét, stb. stb. és tart egészen odáig, amikor is leküldik az Útvesztőbe. Aztán kezdődik az első rész.

Nagyon tetszett, hogy ezalatt a tíz év alatt sok olyan szereplővel találkozunk, akiknek még később a váztrilógiában is kisebb-nagyobb szerepük lesz, jó volt látni, hogy már az Útvesztő és a Memóriatolvaj előtt is milyen bensőséges barátságok alakultak ki az alanyok között. És itt mindenkinek felhívnám rá a figyelmét, hogy amennyiben még nem olvasta a trilógiát, nem biztos, hogy az előzménykönyvekkel kezdeni a legjobb választás. Higgyetek nekem, sokkal jobb és sokkal jobban fáj, ha már tudod a szereplők jövőjét.

„Thomast büszkeség töltötte el, valahányszor belépett az Útvesztőbe, és ilyenkor eltöprengett azon, vajon beküldik-e őt is ide valaha. Őrülten kíváncsi volt, vajon milyen lesz az élet bent, és ahogy teltek a napok, egyre türelmetlenebbül várta, hogy elkezdődjenek a próbák. Ráfért az életükre egy kis változás.”

Ezek azok a részek, ahol mindenki előtt (ugyebár Murphy-törvénye, hogy az ilyen jeleneteket mindig akkor kell olvasnom, mikor szemtanúi is vannak a kiakadásomnak, persze) kezdtem el beszélgetni fojtott, de kicsit sem nyugodt hangon a mi drága Thomasunk fejével. Ember, most nem a kedvenc sorozatod újabb évadát várod! A barátaidat meghalnak odabent!!

Amúgy ez egy nagyon kiakasztó könyv. Olyan, hogy kedved lenne felpofozni! Hát, komolyan nem látják, hogy ez a duma csak a VESZETT agymosása?? Hogy az a manipulatív mindenki csak kihasználja őket? És azok ott a VESZETTben komolyan elhiszik, hogy amit csinálnak, az a nagyobb jó érdekében történik? Hogy ezek a beteg, kegyetlen, elvetemült próbák mind az emberiség javát szolgálják??? Ha valakinek ilyen perverziói vannak, akkor otthon, négy fal között, bezárkózva a sötétben SE! És még mindig ki vagyok akadva azon, hogy kiknek is köszönhetjük a Kitörést… hiába tudom már évek óta a harmadik részből, egyszerűen sokkolt az a dolog!

És a vége! Valaki magyarázza el, nem is, nyugtasson meg, hogy nem az történt a végén, amiről gondolom, hogy történt?? Két opció van: Teresa ezek szerint vagy úgy került az Útvesztőbe, hogy neki is elvették az emlékeit, és akkor a jelentését a könyv végén még úgy írta, hogy bízott a VESZETTben… vagy ő nem esett át a Memóriatolvaj műtéten, és akkor később úgymond józanul játszotta ott a hülyét a labirintusban?? Mert ha erről van szó, akkor most nagyon utálom, sokkalsokkal jobban, mint a Tűzpróbában! Teresa valóban mindvégig áruló lett volna?

Röviden? Lehidaltam, és úgy maradtam, ez a nagy harci helyzet. Kész vagyok ettől a könyvtől, és egyszerűen nem tudom, mit kezdjek magammal, nem tudok szabadulni a hatása alól!! Ez a sorozat számomra az örök kedvenc, minden disztópiát söpör, kezdve az Éhezők Viadalától a Párválasztóig!

„- De hát pont erről beszélek – folytatta Thomas. – Azért, mert nekünk túl hamar kellet felnőnünk, megérdemelnénk, hogy úgy kezeljenek bennünket, mint a felnőtteket. És nem mint a kisbabákat, nem mint a ketrecben tartott egereket, és nem mint az idiótákat. Mi itt mindannyian ugyanazt akarjuk. Miért ne kezelhetnének minket partnerként, és nem pedig… kísérleti alanyokként?”

„Thomas nem érezte jól magát. Egyáltalán nem érezte jól magát. Felállt. Gondolatai megkergülve száguldoztak, miközben a megfelelő szavakat kereste. Tisztában volt azzal, hogy úgyis azt fogják tenni, amit dr. Paige elvár tőlük. Most már túl messzire mentek ahhoz, hogy legyen visszaút. Barátai voltak odakint az Útvesztőben, ott volt Chuck, akire gondolnia kellett, ott volt az egész világ, amelyre gondolnia kellett.
El fogja végezni. A Tisztogatást. Meg kell tenni. És neki most valami nagyon okosat és mélyenszántót kell mondani, valami frappánsat, ami majd összekovácsolja, és elindítja őket ezen a szörnyűséges úton.
- Szívás.”

„- Valami újság odakint? – kérdezte Newt, jól érzékelhető szarkazmussal. – Csak nem bújt elő egy francos Sirató, hogy lesmároljon?
Minho a kőfalnak dőlve zihált a futás után.
- Hogy jöttél rá? De mondtam neki, hogy talán majd máskor, tudod, nem igazán volt az esetem.”

„Teresa odament hozzá, és közel hajolva a fülébe súgta.
- Ez rettentően fontos. Ez a legfontosabb dolog most az egész világon.
- Ja – lehelte Thomas. – Mert a VESZETT jó.”

@#+?*/!