I-LAND kibeszélő: ep 1

… mert részenként emésztgetni sokkal egyszerűbb az Mnet-sorozatokat.

Harmadik hete megy a BigHit Entertainment és a CJ E&M Entertainment koprodukciójának eredményeként megszületett I-LAND, ahol huszonhárom koreai és nemzetközi trainee küzd egymással a debütálás reményében. A fiúknak a külvilágtól elzártan, az I-LAND falain belül kell teszteken bizonyítaniuk, ahol minden automatizált és ahol csak az idő és a saját döntéseik számítanak, de állandó konfliktusforrás, hogy a méregdrága kocka kapacitása korlátozott, az I-LAND-en belül egyszerre csak 12 versenyző tartózkodhat, míg a többiek a Ground-ra kerülnek, ahonnan nincs lehetőség debütálni. A verseny folyamán az I-LAND-beli trainee-k kiszavazhatják egymást, s az ilyen esetekben az így felszabaduló helyeket egy-egy, a mentorok (Bang Sihyuk, Rain, Zico) által kiválasztott Ground-beli trainee tölti fel, újabb esélyt kapva arra, hogy egyike legyen a végleges csapat tizenkét tagjának. Mint egy koreai Éhezők Viadala. Na, akkor vágjunk bele!

Először is ennek a show-nak mindene megvan. Már ami a neveket illeti. Ott az Mnet, mint stream-platform, amiről tudjuk, hogy vezető szerepet tölt be a koreai popkulturális szórakoztatóiparban, ott a BigHit, aminek a BTS szerzett elképesztő mértékű hírnevet, ott van a műsor signal dalát éneklő IU, a mentorok között pedig olyan legendás alakok, mint a BigHit feje, Rain és Zico, akik a kpop-ipar tapasztalt trendsetterei. És természetesen ott van maga az I-LAND. A kocka. Óriási pénzek és kreativitás van abban az épületben. Szóval még ez első részt se adták le, a hetente sugárzott sorozat sikerét már el lehetett könyvelni, és azt hiszem, a továbbiakban is ez a műsor lesz az, ami a legnagyobb figyelmet fogja élvezni a kpop-fanok körében ezen a nyáron.

Anno a Road to Kingdom menetideje alatt is szükségét éreztem annak, hogy valahol számon tudjam tartani a műsorbeli tapasztalatokat és élményeket, de jelenlegi helyzetben ez még inkább indokolt. Huszonhárom ismeretlen ember, egy ismeretlen szelekciós módszer… Az I-LAND menete annyira kiszámíthatatlan, hogy valamiért úgy érzem, nehéz lesz rá egy egységként visszatekinteni, ezért mindenki jobban jár, ha Felhő heti rendszerességgel minden epizód után kiírja magából, amit ki szeretne, nem pedig egyetlen lendülettel zúdítaná azt a környezete nyakába. És igen, két epizód után bőven lett mondanivalóm. Meggyőződésem például, hogy a BigHit-nél munkálkodó kreatív team a BTS szabadsága alatt túl sok filmet nézett. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy az I-LAND zseniális és merész újító, vagy szimplán csak egy nagyon rossz és ijesztő ötlet. De menjünk sorjában!

1. rész – 06.26

Miután egyesével/kettesével/hármasával az összes résztvevő megérkezett a kockába, és mindenki elámult vagy hatszor mindenen, ami mozog, elkezdődött az első tetsz. És mikor azt mondták, minden csak és csakis csak a trainee-k által hozott döntéseken múlik, nem vicceltek. Ez a huszonhárom tizennégy és huszonkét éves kor közti fiú még csak most találkozott egymással, máris konfliktushelyzetbe kerültek: szabadon választott sorrend alapján minden trainee-nek bizonyítania kell a színpadon, majd az előadás végével a többiek szavazással eldöntik, megérdemli-e, hogy belépést nyerjen az I-LAND-be, vagy ne.

Ez egyfelől jó. Ha már a tagok végig esnek azon a tortúrán, amit általában egy ilyen túlélőshow jelent, hagy döntsék már el ők azt, kivel akarnak mindezek végén közösen színpadra állni. Másfelől viszont durvább megoldás, mint amit a Produce-ban láttunk. Esetenként a tehetségnél és az előadási potenciálnál sokkal nagyobb jelentősége van az elmejátéknak, hisz nem tudhatod, mikor ki lesz az ellenfeled, ki a csapattagod. Akivel ma együtt dolgozol, azt talán holnap más csapatba kerül, akinek segítesz, hogy jól teljesítsen a csapat, talán épp tőled veszi el azt az utolsó fennmaradó helyet. Az úgymond könnyítés, hogy míg a Produce-ban csapaton belül is versengés folyt a rangsorolás miatt, addig az I-LAND-ben csak csapatmunkával érhetik el a trainee-k azt, hogy ne veszítsék el a helyeiket, viszont a helyzet ezzel korántsem válik hirtelen egyszerűvé. A Produce-ban például nem volt érdeked hátráltatni a másik csapatot.

Nincs „felnőtt” kontroll, minden saját döntés alapján működik - hatalmi harcok elkerülhetetlenek. Tiszta Legyek Ura.

Szóval elindult az első teszt, mindenki egyesével/csoportonként a színpadra lépett. Hogy tehetséges versenyzőink vannak-e – erről az első rész után őszintén szólva fogalmam sem volt. Hiába láttuk mindenki produkcióit, olyan… hát, érdekesen vágták össze a végleges felvételt, hogy szinte semmit sem láttam belőlük. Ott voltak a színpadon, addig oké, és csináltak is valamit, de hogy jól-e… Tényleg másodpercenként váltott a kép, így voltaképp gőzöm se volt róla, hogy az adott résztvevő megérdemli-e, hogy I-LANDer legyen-e vagy sem. Ahogy említettem, minden automatikusan működik a kockán belül, így a kamerákat is egy program irányítja, emberek a trainee-ken kívül tényleg nincsenek. Nem tudom, hogy a személyzet hiányának hosszú távon milyen hatásai lesznek, de ha továbbra is ilyen felvételek lesznek, az egy egyértelmű hátrány.

Az első trainee (Seon) természetesen max szavazattal azonnal tovább jutott. Senki sem akart rögtön az elején konfliktusba keveredni. Az is lehet akár, hogy jó volt a srác. Nem tudom, nem láttam :D. Aztán elkezdtem úgy érezni, hogy tulajdonképpen nem is maradtam le sok mindenről, mert ami a „nézőtéren” történt, sokkal érdekesebbnek bizonyult bármelyik produkciónál.

A szavazás során szinte senki szempontjai közé sem tartozott az, hogy az adott előadó jó volt-e vagy sem. Mindenki azt nézi, ki emeli fel a kezét, ki hagyja lent, egy idő után beindult a taktikázás, hogy kit éri meg kiejteni, ahogy fogytak a helyek, úgy fogytak a kezek is a levegőben.

Az első rész alatt három trainee-t kedveltem meg: Heeseung-ot, Danielt és Jay-t. Heeseung volt az, akiről már belépésekor mindenki tudta, hogy kicsoda; a srác, aki mindenben első volt a BighHit-nél, aki a TXT-vel együtt gyakorolt, stb. Engem őszintén szólva a reakciói tették őt szimpatikussá, mind a többi versenyző, mind a mentorok (!!) közül ő volt az egyetlen, aki értelmes kommentárokat fűzött az eseményekhez. Mindenki más csak ú-zott, á-zott, wow-zott és értékelte, ki mennyire jó képű. (Rain, főleg te, drágám, ez nem egy társkereső platform, főleg, hogy ezek GYEREKEK! Kiskorúak! Légyszi, az előadásukat és a technikájukat kommentáld már, ne azt kérdezgesd minden második pillanatban, honnan szedtek össze ennyi helyes srácot.) Szóval Heeseung tehetséges, már van egy alap reputációja, hírneve, és okos. Majdnem biztosra veszem, hogy benne lesz a végleges csapatban.

JAY volt az a srác, aki azonnal próbálta oldani a hangulatot, ő volt az első, aki igyekezett megtörni a jeget a többiek között, és a hatására be is indult a lassú ismerkedő társalgás, amíg a még meg nem jelent csoportokra vártak.

De aki számomra az abszolút kedvenc, az DANIEL. Ő a legfiatalabb trainee a műsorban, tizennégy éves, és ennek ellenére merem állítani, hogy mindenki közül mégis ő gondolkodik a legérettebben. Emellett a színpadon is nagyon jó volt, nála láttam egyedül (bár ez lehet, hogy csak a kamerák hibája), hogy használ arckifejezéseket tánc közben, egyszerűen az ő fellépése volt a legkarizmatikusabb. És a szavazások során, amikor már rég mindenki politizált és taktikázott, ő volt az egyetlen, aki magasról tett a kijelzőn felvillanó számra, ami azt mutatta, mennyi hely maradt még, még akkor is, amikor az már mínuszba fordult. Ha valami tetszett neki, azon nyomban feltette a kezét, és ez számomra nagyon szimpatikus volt. Igen, az I-LAND úgy fogy működni, ahogy, szinte törvényszerű, hogy a trainee-k előbb-utóbb egymás ellen forduljanak. És ha ez a kocka törvénye, akkor Daniel a legnagyobb lázadó.

Amikor véget ért a válogatás, 16-an jutottak be az I-LAND falain belülre, a többiek a Ground-ra kerültek. (És igen, el kell ismernem, az a forgó tojás menő.) Viszont az I-LAND kapacitása csak 12 fő, így nyilvánvalóan 4 embernek mennie kellett. És gondolom mondanom se kell, hogy bár még csak most kezdődött ez az egész, és bár néha nagyon bénán vannak megoldva dolgok, helyenként már most nagyon nagyokat üt ez a sorozat… Az Mnet-nek vajon attól függnek a részvényei, hogy mennyi könny hullik a képernyőn…? Akárhogy is, az első epizód után természetesen érdekelt, mi lesz a folytatás, bár azt a zavaró érzést, ami már anno a trailerek nézése közben is elfogott, nem tudtam levetkőzni. Ez durva lesz, gondoltam. Az is lett.


ep. 2