Féléves Könyves Kiakadás book tag

Beatrice (moly, blog) hívott ki a Mid Year Book Freakout Tag, avagy a Féléves Könyves Kiakadás book tag-re, és hát valóban kiakadtam. Olvastam én idén egyáltalán? Mert végig nézve a kérdéseket kapásból egyre se tudtam volna válaszolni. Ez egy ilyen év volt, úgy tűnik, sok vizsgával, érettségivel, stb-vel és kevés könyvvel. Mivel rengeteg dolgom volt, kikapcsolódásként mindig úgymond a könnyebb és rövidebb utat választva filmeket, sorozatokat néztem, mert egyszerűen ezek kevesebb energiát vettek igénybe, mint elővenni és kinyitni egy könyvet. De azért próbálkozzunk meg ezzel a kihívással.

1. Az idei éved eddigi legjobb könyve

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú. Második olvasásra is nagyon jó volt, szerintem az egyik legjobb karakterekkel megírt regény a műfajban.

2. A legjobb folytatás, amit idén eddig olvastál

Sokkal inkább az egyetlen folytatás, amit idén olvastam. Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean. Nagyon aranyos lezárása volt a sorozatnak.

3. Egy új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete. Még nem adtam fel a reményt, hogy találok egy jó sellős könyvet.

4. Az év második felének legjobban várt kiadása

Rácz-Stefán Tibor idén megjelenő új könyve biztos érdekelni fog. Eddig még csak a cím (Nincs hozzád hasonló) van meg, de az író eddigi könyveiből kiindulva biztos nagyon jó lesz :)

5. A legnagyobb csalódás

Kiera Cass: Az Elit. Csak úgy nosztalgiából újra szerettem volna olvasni a Párválasztót, és megdöbbentett, mennyire nem tudtak megfogni semmivel se ezek a könyvek. Bár másodjára, sőt, az első részt talán már harmadik alkalommal olvastam, úgy éreztem, mintha először találkoztam volna ezekkel a lapokkal. Ez mindig ennyire rossz volt, vagy én változtam ennyit? Valószínűleg az utóbbi, mert ahogy újra és újra elérkeztem egy adott ex-kedvenc jelenetemhez, tisztán emlékeztem, mi is tetszett anno a sorozatban. Tetszett a hercegnős feeling, a romantika, és a tény, hogy a legádázabb és legkomolyabb versengések közepette is születhetnek barátságok. És végül is ez rendben van, ilyen könyvnek írták meg, amitől az emberek ilyen hatást várnak, de hogy a fenébe nem vettem észre eddig pl., hogy America mennyire buta? A lázadók kasztok alapján irtják a népet, megtört az amúgy is gyenge lábakon álló bizalom az eltérő rangú emberek közt, hát hogyan is lehetne jobban kezelni ezt a helyzetet, mint hogy POLGÁRHÁBORÚRA SZÓLÍTANI FEL A LAKOSSÁGOT? Úgy, hogy a lány nem tudhatta maga mögött a palota támogatását, úgy, hogy semmi segítséget és védelmet nem tud felajánlani, arra bíztatja az embereket, hogy álljanak ki egymás ellen. A palotának eddig se volt túl sok ráhatása és kontrollja az események felett, de ezzel csak még inkább elveszítik az ellenőrzést, és ha ez az egész sorozat nem egy csillámporos kislányálom lenne, akkor itt annyi vért folyt volna a káosz közepette, hogy azt bármely más disztópia megirigyelhette volna. És gondoljunk bele: egy Ötös család tagjaként otthon ülve kötelező jelleggel nézed a Híradót, se kajád, se fegyvered, mire egyszer csak megszólal egy talpig kristályba csomagolt tinilány a tévéből, hogy veszélyben az életed, úgyhogy védd meg magad mindenféle segítség nélkül… Igen, felgyulladna benned a harci kedv, de az első, akivel le akarnál számolni, az America lenne. Védjük meg magunkat? Mégis hogyan? America ugyebár az egyetlen olyan lány a Párválasztóban, aki úgymond ismeri az alacsony sorból származók mindennapi életének nehézségeit. Az vajon hogy nem tűnt fel neki, hogy ezeknek az embereknek általában nem áll egy serpenyőnél hatékonyabb védelmi eszköz a szolgálatukra?

De nem America az egyetlen fájdalmas nyögés ebben a sorozatban. A király, aki elméletben a nagy tejhatalmú diktátor, aki közömbös a népével szemben, csak a saját jóléte érdekli, erőszakosan bánik a fiával és feltehetőleg a feleségével is, és lelki terrorban tartja a Párválasztó legproblémásabb versenyzőjét, valójában nem rosszabb, mint egy kiscsoportos óvodás. De komolyan, voltak azok a komoly fenyegető beszélgetéseik Americával, amiket ha röviden össze kéne foglalnom, kb. így hangzanának:

- Megteszed, amit mondtam?

- Nem!

- Mostantól kezdve nem vagy a barátom!

Szóval nem igazán tudtam komolyan venni ezt az egészet. De a lázadókat se. Vannak, meg néha könyveket lopnak, néha titokban találkoznak a herceggel és Americával, megbeszélik, hogy támogatják őket, megbeszélik, hogy a kasztrendszer hülyeség, el kéne törölni, aztán mindenki hazamegy, és mindenki tovább foglalkozik azzal, hogy Aspen vagy Maxon. Annak meg, hogy külön szedték az északi meg déli lázadókat, inkább csak abból a szempontból volt szerepe, mert kellett valaki, aki betölti a főgonosz szerepét. Betöltötte. Vannak déli lázadók. Értelmük nincs, céljaik nincsenek, nem tesznek ellenük semmit, de vannak.

És a kasztrendszernek valóban semmi értelme. Logikus utat legalábbis nem tudok elképzelni, hogy alakulhatott ki egy ilyen társadalom. Az egy dolog, hogy az írónő olyan előítéletekre építette a rangsort, miszerint „egy tanár vagy egy hivatalnok munkája többet ér, mint egy művészé vagy egy takarítóé”, és a könyv témája – gondolom – az lett volna, hogy hogyan kéne lerombolni ezt a kasztrendszert, ergo eltörölni az előítéleteket (de ahogy azt már írtam, ezzel aztán egy oldal erejéig se foglalkozik senki), de tényleg hagynának orvosként munkálkodni valakit, akinek semmi érzéke hozzá, életeket helyeznének egy olyan ember kezébe, akinek teszem azt, idegrángása van, csak azért mert történetesen a mittudoménhányas kasztba született? Ki talál ki ekkora baromságot? És ki akkora hülye, hogy nem szól neki, hé, ez nem fog működni? És ki a bánat lenne hajlandó szikét venni a kezébe, ha még a kanalat se tudja rendesen megfogni? Egyszerűen nem értem. Lehetett háború, lehetnek eltérő erőviszonyok, létezik önzés, a veszély pedig, ami akkor alakul ki, ha az önzés hatalommal párosul, pláne valós... de az emberek nem hülyék, na!

Abba nem kötök bele, hogy ez egy jó romantikus regénysorozat, de hogy a többi elem mit keres benne, arról fogalmam sincs. Még nem adtam fel teljesen, mindenképpen szeretném végig szenvedni magam az ötödik rész végéig, hátha változik a véleményem… de eddig úgy tűnik sajnos, hogy a közel jövőben lesz öt új eladásra szánt könyvem :/.

6. A legnagyobb meglepetés

Az egyik a Párválasztó. Meglepődtem, hogy mekkorát csalódtam benne.

A másik a Death Note. Sokszor próbálkoztam már animékkel és mangákkal, de mindig azt tapasztaltam, hogy ezek egyszerűen nem nekem készültek. Mindig volt valami, ami zavart, az animáció, a japán nyelv, a stílus, amiben az egész meg volt írva, vagy rajzolva (most pl. A Tower of God-ba kezdtünk bele, mert a Stray Kids írta a zenéjét, és úgy nagyjából a sztori is tetszik tulajdonképpen, de miért ilyen csúnya az egész?). Illetve főleg a fantasy témájúaknál általában nagyon kidolgozott a világ… ami jó, de valamiért bennem ez a rengeteg részlet arra emlékeztet, mikor az ember talál egy számítógépes játékot, megtetszik neki a világ, a szabályok, a sztori, aztán valamiért nem játszhat vele, és be kell érnie azzal, hogy gameplay-eket néz. Nem tudom, van-e ennek bármi értelme is. De tény, hogy eddig ez a műfaj valahogy nem jött be.

Aztán elkezdtem a Death Note-ot és ledöbbentett, mennyire zseniális. Még nem értem a végére ugyan, de tervezek rászánni egy külön posztot a történetre, mert szerintem ez az egyik legjobban megírt történet, amit életemben olvastam és láttam!

7. Új kedvenc író (debütálás vagy csak számodra új)

-

8. A legújabb fikciós szerelmed

Nem új, de továbbra is várom a saját Peter Kavinsky-met…

9. A legújabb kedvenc szereplőd

L (Death Note). És tulajdonképpen Light is (szintén Death Note). Bár Light-tól inkább félek. Egyszer nevezte valaki nyilvánosság előtt gonosznak, és nézzétek meg mi lett belőle… Szóval Light, téged írtalak ide, te vagy a legjobb, és nem, egy cseppet se írom rettegés befolyása alatt ezeket a sorokat… Nézd, ki is húztam L-t…

10. Egy könyv, ami megríkatott és 11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép. Annyira boldog voltam, hogy sírtam :). Viszonylag jól bírtam a karantént, de a mélyponton ez a könyv rángatott vissza a valóságba.

12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál

Death Note és a Harry Potter első része. Végre a legkisebb húgom is belépett abba a korba, amikor már megismerheti a HP-világot, bár per pillanat ez a tény úgy tűnik, engem nagyobb izgalommal tölt el, mint őt, de nem baj, majd belelkesül. Nem szoktam egyébként erőltetni dolgokat, de a Harry Potterrel kapcsolatban úgy érzem, nővéri kötelességem kiművelni a témából a család legifjabb tagját is. :D

13. A legszebb könyv, amit vettél (vagy kaptál)

Nem volt ilyen. Szerintem min. másfél éve nem voltam könyvesboltban. Kezdenek is amúgy jelentkezni az elvonási tünetek.

14. Milyen könyveket akarsz mindenképpen elolvasni az év végéig

Az a helyzet, hogy nincs konkrét tervem, nemcsak olvasás, de voltaképp az életem semmilyen más területén sem. Ezekben a napokban csak így vagyok, várok és tépkedem a százszorszépek szirmait, hogy felvettek-e vagy sem… Valószínűleg ez a „létezek bele a világba”-állapot abban a pillanatban, hogy megtudom a végeredményt, meg fog szűnni, de most ezt kell kibírnom nekem is meg a környezetemnek is. Addig is jobb híján valószínűleg folytatom az évek óta tervezett projektet, miszerint kiolvasom már végre az összes olvasatlan könyvet a polcaimról.

____

Az én kihívottam Kamilla (moly, blog), mert róla is régen hallottam már és Liliom (moly), mert tudom ám, hogy te se olvastál olyan sokat az idén. Ha még nem tettétek meg, és van időtök rá, töltsétek ki, kíváncsi vagyok, miket válaszoltok :).