Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2018. augusztus 22., szerda

Whitney G.: Alapos kétely


Az elmúlt időszakban rengeteg fantasy és trancsír könyveket olvastam, szóval igazán szükségem volt egy olyan regényre, amikor bár olvasok, de közben kikapcsolom az agyam. És ez az, ami nekem nem megy :/. Az Alapos kétely csak részben volt jó választás.
műfaj: romantikus, erotikus, new adult
kiadja: Könyvmolyképző
oldalszám: 384
értékelés a moly.hu-n: 88%
az én értékelésem: 3 csillag
A farkamnak megvan a maga étvágya – ami nagy és igen sajátos étvágy. Olyan nőt akar, aki szőke, formás és lehetőleg nem egy kibaszott hazudozó. (Hogy miért, az egy külön sztori.) 
Menő ügyvédként nincs vesztegetni való időm párkapcsolatra, ezért névtelen csevegéssel és interneten megismert nőkkel elégítem ki az igényeimet. 
A szabályok egyszerűek: egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés. 
Ez csak alkalmi szex. Nem több, nem kevesebb. 
Legalábbis így volt egészen Alyssáig. 
Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit. 
De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden. 

Az év egyik legerotikusabb könyve, amiben a forró jelenetek mögött mély lélektani összefüggések bontakoznak ki a múltbéli drámák felszínre kerülésével. 
Hagyd, hogy elraboljon!
A fülszöveg is egy kicsit árulkodó.
Az alap elemek itt is megvannak, gazdag, domináns és lelki sérült pasi, aki jobb emberré válik egy fiatal, élénk és szex terén kevesebb tapasztalattal rendelkező lánytól. „Mély lélektani összefüggések bontakoznak ki…”, aha, aha. Ott vannak, de hogy kibontakozni nem hagyták szegényeket, az tuti.
Kezdem azokkal a dolgokkal, amikkel problémám volt, jó? Jó. Szóval…. UGYANAZ! Ugyanaz a hiba, amibe a legtöbb írónak sikerül belebuknia, ha Andrewhoz hasonló férfi főszereplőt alkot. Ez itt megint nem irányítási mánia, nem alá-fölérendeltség fétis, nem birtoklási vágy. Mert azokat még lehet szexi környezetbe helyezni. De ez itt irányítás, alá-fölérendeltség és birtoklás.  Andrew még nem is találkozott a lánnyal, de már a sajátjaként tekinti, az, hogy barátok, egy készen kapott fogalom, de hogy mi is az alapja, arról fogalmam sincs. Minden egyes beszélgetésük bűzlik a tesztoszterontól, Andrew arrogáns stílusától, Abubrey beszélhet bármiről, lényegtelen, Andrew úgyis csak annyit érzékel belőle, hogy a csaj biztos nedves, és biztos őmiatta. Nem viccelek, mikor már élőben is találkoztak, van egy rész, amikor még ki is jelenti, hogy nem érdekli, miről beszél Aubrey, inkább megdugná még egyszer!!!
És később is ugyanez történik, Andrew sem mint barátot, aztán később sem mint partnert nem tisztelte a lányt, minden mindig róla szólt, a titkairól és a bizalomról, amit megkövetel a lánytól, de viszonozni nem képes. És ez még önmagában nem is akkora baj, hisz ez csak az expozíció, nyilván a fő fókusz Andrew fejlődésének folyamatán lesz.
Csakhogy ez a fázis indokolatlanul hosszú! Komolyan, olyan sokáig láttuk magunk előtt a változás előtti Andrewt, hogy bőven van időnk megutálni. Majdnem letettem a könyvet. Mert a regény kétharmadáig tényleg csak egy óriási narratív körhintán csücsülünk, minden cselekmény ismétli magát, és rohadtul nem történik semmi. Andrew gazdag, ügyvéd (méghozzá elvileg a profi fajtából, aki mégis zseniális hidegvérrel káromkodja végig az összes ügyet), és szeret szexelni – jó, de még mi? Úgy egyébként miből áll a karakter és miért kéne őt szeretnem? Jó, várjam meg a változás végét, de mikor is lesz az, mert egyelőre annyi a különbség, hogy már nem utálom, hanem gyűlölöm. Nem tudom, Aubrey, te hogy bírtad, de béke-Nobelt neked!
És jézusom, nem hiszem el, hogy az összes nő, aki feltűnik a lapok közt, meglátva Andrewt azon nyomban kivetkőzik magából és ajánlatot tesz neki! Bocs, de ez inkább komikus, mint bizonyíték a férfi dögös kinézetére.
Mi az, ami még fókuszba kerül Andrew személyiségfejlődésén kívül? A szex. És az a helyzet, hogy kezdetben nem is volt olyan rossz, egyértelmű volt, hogy a két főszereplő bukik egymásra, és hogy van köztük kémia bőven – de aztán ezeket sem írták különbözőre, annyira egyformák voltak, hogy… Á, hagyjuk. És te jó ég, ha még egyszer meglátom leírva azt, hogy „megdugni”, könyvet égetek. Oké, egy erotikus műben nyilván lehet számítani nyers beszédre… de istenem, háromszor ugyanaz a szó egy oldalon?? Szóismétlés, stilisztika, komolyan zokogok.
Zokogok, mert az a szörnyű, hogy ez a könyv annyira jó lehetett volna! Andrew múltja, bár spórolták a rá vetülő figyelmet, tényleg elég jól ki volt fejtve, sőt, izgalmas is volt, de se megérteni, se megszeretni nem lehetett tőle a férfit, szóval arra, amire kitalálták, hogy szerepeljen a könyvben, egyáltalán nem volt jó. De mindegy, teltek az oldalak, és egyre közelebb kerülünk a várva várt karakterátalakuláshoz… csakhogy az meg annyira hiteltelen lett, mintha egy hámozott uborka mesélte volna! Emberek, Andrew lehet, hogy Aubrey után megy és lehet, hogy tényleg megvilágosodott, de az ugye tiszta, hogy addig eszébe sem jutott elindulni a lány tán, amíg nem érkezett meg az a bizonyos beidézés? Nem áldozatot hozott, hogy láthassa a szerelmét, hanem amúgy is utaznia kellett a saját ügye miatt, szóval akár még egy menet Aubreyvel is beleférhet… Egyszerűen hihetetlen, egyszer se írta neki azt, hogy „hiányzol”, azt bezzeg ezer meg egyszer, hogy „hiányzik a puncid”. Örülök, hogy visszatértünk az őskorba, és ismét eszközhasználók lettünk, de az legutóbbi ismereteink szerint még mindig csak egy darab kő volt, nem egy nő!
Aubrey olyan Andrewnak, mint egy különösen dekoratív stressz labda. Dühös rá a hazugságai miatt, ezért leordítja, közli, soha többé nem akarja látni, aztán órákkal később mégiscsak ő keresi meg, hogy egy kicsit más, de ugyanolyan önző módon is kitöltse rajta a csalódottságát. Aubrey meg hagyja. Akkor. Ami miatt kivételesen nem vagyok dühös rá, hisz a vágyai vezérlik, és belőle még azt is ki tudnám nézni, hogy szereti Andrewt. De aztán mikor félreteszi a hormonjait és elkezd a fejével gondolkodni, akkor hirtelen átváltozik ennek a műfajnak a legjobban megírt karakterévé.  Annyira jól helyre tudta tenni a pasit, olyan jó volt olvasni, hogy minden eszközzel küzd ellene, jó volt látni, hogy nem bocsát meg könnyen, hogy nem hagyja, hogy Andrew tettei és főleg szavai következmény nélkül maradjanak. Szétrombolta a férfi illúzióját, hogy csak az ágybeli tudományáért mindent el lehet és el fog nézni neki, hogy nem omlott a karjaiba az után, hogy semmibe lett véve, mikor neki lett volna rá szüksége, megmutatta, hogy ő nem egy biodíszlet, amit akkor használhat, amikor épp úgy tartja kedve. Én Aubrey-nak szurkoltam, és miatta háromcsillagos ez a könyv!!
A kérdés: meg lehet-e szeretni Andrewt a könyv végén? Ja. Nem tilos. Megengedett.
Igazából csak így néztem, hogy na ne, itt valószínűleg kihagytak pár oldalt, ami alatt az történt, hogy Aubrey ejtette azt a… és talált magának egy rendes pasit. De nem. Villámcsapásszerűen alakul át Andrew arrogáns seggfejből gondoskodó hősszerelmessé, ami igen, remekül áll neki, és igen, megszerethető a karaktere. Másoknak. Nekem nem annyira sikerült, mert miután túl hosszú ideig volt az arcomba tolva az eredeti Andrew, irreálisnak tartottam az ekkora változást. Állítom, ha ez a könyv feleolyan hosszú lenne, mint amilyen, sokkal jobban élveztem volna.
***
Erotikus könyvek rajongóinak remekül fog szituálni ez a regény, forró jelenetekben bővelkedik, és még egy történetet is lenyomtak a torkán, amit úgy-ahogy sikerült visszaöklendeznie. Aubrey (és majd nagyon nagyon nagyon nagyon később Andrew is) szerethető karakter, és igazság szerint minden szál, amit megpróbáltak kibontani a regényben, oké. Csak ne lett volna Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén ilyen sokáig részletezve… De én azt hiszem, most még egy kicsit visszamegyek a fantasyjaimhoz.
„– Tudod, mit? – mondtam, félresöpörve az ábrándozást. – Sosem tudtam jól körülírni a dolgokat. Te hogy nézel ki? 
– Úgy, mint egy férfi, aki meg akar téged dugni.
(Bocs, ezt a mondatot nem lehet nevetés nélkül kibírni. XD De egyébként erről beszéltem. Andrew agyalapi mirigye túl sokat dolgozik…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése