Halleluja! - Nicola Yoon: A Nap is csillag

Nem… nenenene.. Ez nem lehet… Biztos csak egy vicc… Nem… Lehetetlen, hogy Nicola Yoonnak még csak két könyve jelent meg!! Nekem kell még ebből a nőből! A bevásárló cetlije, a naptára, MINDEN, amit valaha is leírt, el akarom olvasni, á, te jó ég, hogy lehet valaki ennyire zseniális??

műfaj: romantikus, young adult (YA) 

kiadja: GABO

borító: gyönyörű, és nagyon egyedi technikával készült

oldalszám: 364

értékelés a moly.hu-n: 89%

az én értékelésem: 5* csillag

Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?

Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.

Oké, oké, visszatérni az őrületből, vissza kéne térni az őrületből… Hm, csak nem lehet olyan nehéz… Mindegy, hagyjuk.

Gyerekek, ennek a kritikának nem lesz semmi értelme, és nagyon-nagyon csapongó lesz, ezt már előre látom. Biztos ti is átéltétek már a halleluja-érzést. Max. nem így nevezitek. Ez az az állapot, amikor befejezel valamit, leülsz, csak vigyorogva meredsz magad elé, mialatt belül zajlik a buli. Mikor egyszerűen túl sok a mondanivaló a fejedben, túl sok mindent kell feldolgoznod, rengeteg a gondolat, amik egymást kergetik benned, és azon csatáznak, hogy melyikük törjön elő belőled legelőször. Mikor próbálod valahogy rendszerezni az egész káoszt önmagadban, majd rájössz, hogy tulajdonképpen így érzed jól magad. Mikor képtelen vagy értelmes és összeszedett véleményt mondani, és ha bárki is kérdezi, milyen volt a könyv, csak ráüvöltesz, hogy „olvasd el és megérted!!” Nos, erre ő megijed, mert látja a tébolyodott rajongást a szemedben, és ezek után mindig a háta mögé néz. És minden egyes alkalommal téged fog látni a Könyvvel a kezedben. Hamarosan ráébred, hogy addig nem szabadul tőled, amíg be nem adja a derekát, így elolvassa a könyvet, aztán összejöttök, hogy megbeszéljétek, ami úgy fog kinézni, hogy ész nélkül vigyorogtok egymásra, és mégis szavak nélkül is tökéletesen értitek egymást. Ó, és a világnak már kettőtöktől kell félnie. :)

Te jó ég, de imádom ezt... Más kérdés, hogy nekem szükségem lenne a normális kritikaírás képességére.

„Van egy japán kifejezés, amit szeretek: koi no yokan. Nem azt jelenti, hogy szerelem első látásra. Közelebb áll ahhoz, hogy szerelem második látásra. Az az érzés, amikor megismerkedsz valakivel, akibe bele fogsz szeretni. Talán nem rögtön, de elkerülhetetlenül.”

Na, ezt éltem át ezzel a könyvvel. Nicola Yoon valami bámulatos módon ötvözi a könnyed és a mély tartalmat a regényeiben, és hát igen, per pillanat képtelen vagyok 100%-osan más könyvre koncentrálni, kell, kell, KELL a következő Yoon-könyv! A Nap is csillagban nemcsak két különböző fiatalt, de számtalan különböző életfelfogást, személyiséget, értékrendszert és életutat is összeollóz, és ahogy mindezt olvassuk, fokozatosan döbbenünk rá arra, hogy ezek nemcsak hogy jól megférnek egymás mellett, de ki is egészítik a másikat, akárcsak a főszereplők, akik kicsit sem tűnnek kompatibilisek az regény kezdetén, de a végén világossá válik, hogy ők egy egész két fele. Ahogy minden más is a világunkban egy nagy Egész részét képezi.

Van itt szó családról, nemzeti öntudatról, a közösség és a hagyomány, illetve az egyén akaratáról, a hitről, a sorsról, a szerelemről,  a tudományról, és az életről. Egyetlen nap alatt irracionálisan sok mindenen mennek keresztül a főszerelők, és az a helyzet, hogy nincs ez máshogy az olvasóval sem. Komolyan, nem számít, ki vagy, honnan jöttél, ez a könyv meg fogja találni hozzád az utat, és az elevenedbe hatol! És te jó ég, nincsenek szavak arra, mennyire szeretem ezt a könyvet! Drasztikusan szívbemarkoló, az enyhe szarkazmussal fűszerezett humorával egyszerűen lehengerlően aranyos, és ahogy Daniel és Natasha fokozatosan felfedezik a másikban a belőlük hiányzó részeket, elképesztően szép. Már-már ijesztő, mekkora hatással képes lenni ez a könyv az olvasóra, és hogy milyen mértékben tudja pozitívan megváltoztatni.

A zseniális szóval hajlamosak vagyunk felelőtlenül dobálózni. Ezt a könyvet viszont minden alaptalanságot mellőzve veszem sortűz alá. :)

A tudomány és a logikátlanság ütközik meg és válik eggyé ebben a regényben, és szerintem ti pontosan tudjátok, hogy el akarjátok-e olvasni. Bőven hozza a Minden minden színvonalát, a stílusa egyedi, a történetvezetése szintúgy, a szerelem olyan, amilyenre szerintem mindannyian vágyunk, a humora egyszerre édes és elgondolkodtató, a családokon belüli szálak pedig minden, csak nem elhanyagolható. Én nagyon-nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, lenyűgöző olvasmány. <3

…Szóval, ja, vége a kritikának, mit ültök még itt, nyomás olvasni! ;)

„– Piros Nyakkendő! – szólítom meg. 

– Daniel – javít ki. 

– Ne szeress belém, Daniel.”

„– Hová megyünk? – kérdezem, amikor megállunk egy zebránál. A hajvágás, amelyet most kellene megejtenem, egyelőre várhat. Egészen biztos, hogy hosszú hajú ifjakat is beengednek az egyetemre. 

– Én a felsővárosba, ahol a megbeszélésem lesz, te meg loholsz utánam. – Így igaz – helyeslek, és figyelmen kívül hagyom a nem túl finom nyomatékot."

„Kinyitja a pénztárgépet, és a nagy címletű bankókat átrakja a pénzeszsákba. Charlie és Daniel azt hiszi, hogy a pénz és a boldogság nem függ össze. Fogalmuk sincs, milyen szegénynek lenni. Nem tudják, hogy a szegénység olyan, mint az éles kés, amelyik beléd vág. Nem tudják, mit tesz 

a testtel. Az elmével."

„– Nem hiszek a szerelemben. – Ez nem vallás – mondja. – Létezik, akár hiszel benne, akár nem. – Ó, valóban? Be tudod bizonyítani? – Szerelmes dalok. Költészet. A házasság intézménye. 
– Ugyan, kérlek! Papírra vetett szavak. Tudományos módszerekkel tudod-e bizonyítani? Megfigyelheted, megmérheted, kísérletezhetsz vele, és megismételheted a kísérletet? Nem. Feldarabolhatod és megfestheted, hogy aztán mikroszkóp alatt tanulmányozhasd? Kitenyésztheted egy Petricsészében, vagy feltérképezheted a génszekvenciáját?"

„Az iskola büféből ma hiányzik a kedvenc sütid? Biztosan azért, mert az univerzum azt akarja, hogy fogyózz. (…) Kösz, Univerzum!"

„Talán az a részünk, amelyik beleszeret a másikba, egyben saját magunkat is megszereti."