Kelly Oram: Sz mint szűz (Sz mit szűz 1.)

Hogy viszonyulok a LOL-könyvekhez? A nagyrészüket olvastam, és eddig még egyik sem okozott csalódást, mindegyik egy kellemes élmény volt, elvoltam velük úgy két-három napig. Jók, de csak pár darab vált olyan kedvencemmé, amit nem tudok megunni, a többi nem lopta be magát annyira a szívembe. Az Sz mint szűztől se vártam túl sokat, arra számítottam, hogy néhány nap alatt kivégzem, aztán feleennyi idő alatt elfelejtem. Nos, az első sejtésem bevált, a második meg…

műfaj: ifjúsági, romantikus

kiadja: Móra Könyvkiadó

oldalszám: 312

értékelés a moly.hu-n: 75%

az én értékelésem: 5 csillag

borító: amint megláttam, beleszerettem J

karakter, akit imádtam: Valerie, Isaac, Kyle

karakter, akit sehogy sem tudtam megszeretni:  Cara

kedvenc jelenet: a Connie Parker Show-interjú

Szűznek lenni szívás. Valerie-t eddig is sokan hülyének nézték, amiért a házasságig várni akar a szexszel, az viszont már nagyon gáz, hogy emiatt a pasija szakít vele, Val nyilvános kiborulása pedig felkerül a YouTube-ra. De a lány kitart az elvei mellett, és ha már úgyis milliók röhögnek rajta, elindítja a „V mint vigyázz a szüzességedre!”-kampányt, ami pillanatok alatt országos méretűre nő. A szívdöglesztő rocksztár, Kyle Hamilton is hall Valerie fogadalmáról, és mindent elkövet, hogy a lány khm… meggondolja magát. Ellenállni „Az év legszexibb pasijá"-nak, amikor hódító üzemmódba kapcsol? Sok sikert, Szűz Val!

A LOL-os kedvenceimben az a közös, hogy nem a történetük, hanem a poénok miatt szerettem meg őket. A Rocksztárt kaptam karácsonyra és a Kivédhetetlen szerelem nem ír le valami világrengetően újfajta történetet, a cselekmény nem nagy szám, viszont negyedik, ötödik olvasásra is ugyanúgy szakadtam rajtuk a nevetéstől, mint először. Az Sz mint szűz ilyen tekintetben kiemelkedő szerepet foglal el, mert itt tényleg a történet fogott meg, a karakterek személyisége pedig még nagyobb benyomást tett rám.

Az alapszituáció és Valerie híressé válása némileg hasonlít Marni Bates Mackenzie-jére, csak valahogy kevésbé… bugyuta. Félreértés ne essék, azzal a könyvvel sincs semmi bajom, sőt, kétszeri olvasás után is tervezem, hogy újra nekiállok. Csak tény, hogy míg a Youtube-szárban nem sok mélységet találtam a mulatságos, szórakoztató felszín alatt, az Sz mint szűzben viszont számtalan üzenet fellelhető ugyanolyan könnyed hangulatban tálalva, mint bármelyik másik LOL-könyv. Szóval nem kell megijedni a mélység emlegetésétől.

A bonyodalmak ott kezdődik, amikor Valerie-vel azért szakít a barátja, mert a lány a házasságig akar várni a szexszel. Különválásuk az iskolában is nagy port kavar, ami egy étkezői veszekedésbe torkollik. Ezt, ahogyan lenni szokott, ezt valaki rögzíti telefonon, és legközelebb már a Youtube-on találkozunk a jelenettel. Valerie viszont a kommenteket olvasva egy merész lépésre szánja el magát, amivel nemcsak a saját, de nagyon sok más fiatal hasznára fordíthatja a helyzetet. A kialakult kínos szituációból, ami csak a véletlen műve volt, önmaga felvállalásán keresztül egy életbevágóan fontos érdekeket képviselő országos méretű kampányt indít, amivel erősen megosztja a közvéleményt, de mégsem hátrál meg. Nyomon követhetjük Valerie sikereit, amit teljesen önerőből és a saját kreativitásának köszönhetően ért el. Egyszóval nagyon tetszett, ahogy Val kezelte ezt az egészet, hogy nem hagyta magát és létrehozott valami hasznosat. Nem a szex ellen beszél, hanem a józanság mellett, gondolkodjunk, gondoljuk végig, készen állunk-e rá, ha igen, akkor rajta, ha viszont nem, akkor ne féljünk ezt kimondani, hisz senkinek sincs joga kényszeríteni. Még egy elképesztően dögös rocksztárnak sem! Ez - hogy a fiatalok túl korán hajszolják bele magukat a mélyebb testi kapcsolatokba, mert tartanak az esetleges megjegyzésektől, az el nem fogadástól, vagy attól, hogy magukra maradnak - manapság, amikor szinte mindent a szex és a zene irányít, egy valós komoly probléma, amivel foglalkozni kell, és sokan foglalkoznak is, sokakat érint. Valerie kampányának a lényege, hogy a szüzesség nem probléma, nem egy teher, amitől minél előbb meg kell szabadulni, ha még nem akarod, akkor ne tedd, ez a saját döntésed!

„Értem én a világ működését, csak arra számítottam, hogy esetleg cserébe a világ is megért engem. Tévedtem.”

Valerie eddig magasan kiemelkedik az összes többi LOL-főhős közül. Igazi forradalmár, nem száll el az új keletű népszerűségétől, kiáll magáért, határozott és nem fél felvállalni az érzéseit. Engem teljesen lenyűgözött a lelki ereje és a személyisége, nem egy tipikus LOL-lány, az biztos!Nem az, aki azon nyomban elájul a szemtelenül dögös pasitól, az egész könyv nem egy nagy pink színben csöpögő tinis ömlengés volt.

És akkor térjünk is rá a többi szereplőre, akiken még sokat agyalgattam. Valerie és legjobb barátnője, Cara barátságát erősen próbára teszi a „V mint vigyázz a szüzességedre”-kampány, valamint Cara új pasija. Cara a „V mint vigyázz”-zal kapcsolatos véleményén nem nagyon változtathat, a vélemény az vélemény, mindenkinek van, és mindenkinek más. De azt azért megérthette volna, hogy a barátnőjének milyen fontos ez az ügy, valamint azt is tiszteletben tarthatta volna, hogy Val nem jön ki jól Kyle-lal, akiről majd még szintén beszélni fogok. Természetesen Valnak is vannak hibái, esetenként túlontúl szenvedélyes és szókimondó, de ő legalább elfogadta, hogy Carának barátja van, és számára most minden körülötte forog. A kampány és az új fiú mind-mind egy olyan tényező, ami óhatatlanul is eltávolítja egymástól a barátokat, ez egy elágazás az életükben, két különböző utat járnak. A barátságuk viszont nem feltétlenül kell, hogy a kevesebb együtt töltött idő miatt meggyengüljön. Val és Cara is nagyon igyekezett, hogy bevonja új életébe a másikat – nos, ez nem feltétlenül volt jó ötlet.

Végül, de nem utolsó sorban térjünk rá Kyle Hamiltonra! Kezdetben azt gondoltam róla, hogy bunkó, de később… hát később is. Kíváncsi voltam, hogy az írónő a könyv végére eléri-e, hogy én is beleszeressek Kyle-ba. Akkor ez még elképzelhetetlenek tűnt. Majd aztán még később… akkor már voltak pillanatai, amikor elkerülhetetlenül kiszaladt a számon, hogy „aw, ez milyen cuki”, ahogy töri magát, hogy lenyűgözze Valt. De még mindig nem voltam teljesen meggyőzve…

Végül sikerült? Sikerült beleesnem? Igen. Szerintem ő a legjobban kidolgozott karakter az egész könyvben. Képes a változásra, amire, valljuk be, nagyon is szüksége volt, de az átformálás nem egyik pillanatról a másikra történik, megőrzi azt az énjét is, amit először megismertünk. Így lesz egy ismerős, de mégis teljesen más ember, aki nem tökéletes, de hát senki sem az! Felesleges is ilyet kitalálni, akár könyvben, akár filmen, mert agyonvágja a történetet, ami így elveszti az életszerűségét. Szóval Kyle egész személyisége úgy van kitalálva, hogy a kezdetek kezdetén nem lehet nem utálni, de a végén már nem lehet nem szeretni.

***

Számomra ez egy kellemes csalódás volt: egyedi történet, iszonyat erős karakterek, komoly témák, de nem nyomasztóan, hanem egy laza, olvasmányos, kikapcsoló köntösben tálalva. Szeresd önmagadat, ne félj kimondani az érzéseidet, állj ki magadért, küzdj a céljaidért! – számtalan üzenete van. LOL-rajongóknak kihagyhatatlan könyv!

A magyar fordítás alapjaként szolgáló könyv (V is for Virgin) egy , a címmel megegyező nevű sorozat első része. Kezeket fel, ki várja még a folytatást?

Summer Book Tag... így utólag

Tegnap még nyaraltunk, ma már be is vásároltunk a sulira. Kegyetlen az élet, nem igaz? Mindenesetre én még nem állok készen elengedni a hőguta évszakját, ezzel a taggel búcsúztatom vagy (ha úgy tetszik) marasztalom még egy kicsit a nyarat.

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször? 

Idén nyáron nem olvastam őket, de ezt a két könyvet rendszeresen újra kézbe szoktam venni. Berg Judit Rumini Ferrit-szigeten dráma formában megírt műve nem igényel egy délutánnál hosszabb időt, garantált kikapcsolódás, szerintem ez a sorozat legviccesebb kötete, színpadon pedig még teljesebb az élmény! Leiner Laura Bábelje pedig annak ellenére, hogy ízig-vérig, lapig-tintáig tökéletes nyári olvasmány bármikor jöhet! Illetve bármikor, csak ne tanóra alatt – jártam már úgy, hogy képtelen voltam visszatartani a nevetést, és bár irodalom órán ültem, még itt sem díjazzák maradéktalanul, ha olvasok.

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!

Kötelező semmiképp, és a nyári könyvek sem biztosak. Idén júliusban minden teketóriázás nélkül újraolvastam a Hull a hót John Green, Maureen Johnson és Lauren Myracle tollából, ami három karácsonyi történetet mesél el. Valljuk be, nem megy nekem ez a szezonális olvasás…

3. Szerinted tipikusan nyári olvasmány:

Leiner Laura: Bábel. Ebben minden benne van – humor, szerelem, barátság, buli, víz és dögmeleg.

4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod?

Ez egy kegyetlen kérdés, hm… Percy és Annabeth (Percy Jackson és az olimposziak) vagy Anna és St. Clair (Anna és a francia csók)! J

5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?

A Roxfortba vagy a Félvér Táborba. Á, egy kicsit se tettem magasra a lécet… De komolyan, ezekre a helyekre ki ne akarna eljutni??

6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél:

Darren Shan: Démonmester. Minden Darren Shan-regénynek van egy bizonyos vérfagyasztó hangulata, viszont ennek a könyven a záró poénja annyira beteg, hogy… nem is mondom el, mi az… (imádom!)

7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!

Eddig – bármily hihetetlen – ez a legnehezebb. Sok ilyet olvastam… Legyen A mansfieldi kastély Jane Austentől. Talán ez a regény vonultatja fel a legszínesebb és legkülönfélébb jellemeket a joggal elismert írónő könyvei közt.

8. Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala, Futótűz, A Kiválasztott

Kelly Oram: Sz mint szűz

Illetve ezeket vittem. Egyetlen könyvvel elindulni? Kizárt. J

Legyen további szép nyaratok, pihenjetek sokat, és használjátok ki még a szünet/szabadság utolsó két hetét! SUMMER 4EVER! Csak ez a hőség…

Amúgy! Melyiket szeretitek jobban, a nyarat vagy a telet? Őszt, tavaszt? (Én menthetetlenül téli típus és nyári nyavalygó vagyok.) Írjátok meg lent kommentben, hogy miért, és az is érdekelne, ti hogyan válaszoltatok volna a Summer Book Tag kérdéseire.

James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok (Maximum Ride 3.)

Emberek, mint a vadlibák! Ismét ülésezik a Maximum Ride Rajongói Klub!

1. Az Angyal-próba

2. Iskolaszünet… örökre

műfaj: ifjúsági, fantasy, sci-fi

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 408

értékelés a moly.hu-n: 87%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: eddig ez a legszebb

karakter, akit imádtam: Max, Agyar, Ari, Jeb, Totál

karakter, aki egy teknős??: Mariam Janssen

kedvenc jelenet: az Iskola felrobbantása, ter Borcht feltűnése, a kínaiak kihallgatása, az epilógus *o*

FÜLSZÖVEG:

Max és a csapat – Agyar, Iggy, Böki, Gázos és Angyal – nagy dolgokra hivatottak. Megfélemlíthetetlenek. Megszelídíthetetlenek. Elválaszthatatlanok. De a hat szárnyas hőst most újfajta ellenség üldözi (vagy inkább vadászik rájuk), ami nem csak szörnyen ijesztő, de ijesztően tökéletes is. És eljön az elkerülhetetlen: elkapják őket. De azért közben remekül szórakoznak!

NEHÉZSÉGEK:

Repkedők: arrogáns, szárnyas cséplőgépek (még a Radírozóknál is erősebbek)

Felező terv: a világ lehető legrémesebb emberi kísérlete

Az Elképzelhetetlen: áruló van közöttük

Románc: a Nagy Probléma – Agyar sohasem veszi a jeleket

A Lehetetlenségi Faktor: meg tudják egyáltalán menteni a világot?

Ez a sorozat egy rakat elismerést zsebelt be, de nem véletlenül. A hangulat leírhatatlanul idegtépő, a végsőkig bizonytalanságban tart, egyszerűen nem tudsz okosabb lenni nála, nem is sejted, mit tartogat számodra a következő oldal. A könyv hat szóban: ÉN AZTÁN JÓL ÁT LETTEM VERVE! De jó alaposan, az első pillanattól fogva.

A sorozat utolsó magyarul is megjelent részében számtalan dologra fény derül. Mit ér el Agyar a blogjával? Ki az Igazgató, aki minden szörnyűség mögött áll? Kik Max szülei? Melyik oldalon áll Jeb? Ki az áruló? Mi a Hang valójában? Mitől is kell megmenteni a világot?

Kezdjük mindjárt a legelején! Mutassatok egy annál felcsigázóbb előszót, mint a Világmegmentés és más extrém sportok másfél oldalas bevezetője! Igen, csupán 1,5 oldal az a mennyiség, amivel engem már az első lapokon teljesen levett a lábamról.

4 fejezet plusz epilógus, 133 kisebb egység. Továbbra is él a „csak még egy fejezetet”-szindróma, aztán bumm! Világ órák hosszán át ki, képzelet be! Az író (ugye, szólíthatom Jamesnek?) stílusa - az előző kötetekéhez hasonlóan – még mindig eszméletlen pörgős és lendületes, mintha máris egy filmen látnánk a szereplőket.

Apropó szereplők… Észrevettétek, hogyan változnak a kedvenc és a gyűlölt karaktereim? Nevezett Ari és Jeb feltűnően nem találja a helyét, nem igaz? És én Angyaltól egy kicsit eddig is féltem… de csak ennyit mondok. Aki már ennyiből is kapizsgál valamit, az jófele kapizsgál – de akár spoiler, akár nem, így is, úgy is meg fogtok lepődni, bizony! Végül, de nem utolsósorban valamit kifelejtettem az előző értékeléseimből: GYŰLÖLÖM AZ ISKOLÁT, AZ INTÉZETET ÉS AZ ITEXET, A TÚDÓSOKAT MEG AZ ÁTKOZOTT TRÜKKJEIKET, TORKIG VAGYOK VELÜK, KAPNAK TŐLEM EGY ÓRIÁSI, GIGANTIKUS, ELMÉLETBELI FENÉKBERÚGÁST, ÉS CSAK PRÓBÁLJÁK MEG MÉG EGYSZER!!! Bocs, ennek ki kellett jönnie.

Újítások a szövegben: az eddig is alkalmazott szemszögváltó elbeszélések mellett most Agyar blogjából is olvashatunk részleteket, bejegyzéseket és kommenteket egyaránt. Tehát a szövegvilág mind formailag, mind a stílusbeli jellemzőit tekintve igen változatos repertoárt csillogtat meg.

 Általánosságban elmondható erről a sorozatról, hogy ahogy halad előre, úgy válik egyre jobbá! Eddig ez a legmeglepőbb, legizgalmasabb, legváratlanabb fordulatokkal kecsegtető rész, a legjobb című, kívül-belül tökéletes könyv, amit… hát, az előző kettőnél is áradoztam már eleget, mit mondhatnék még? Lehetetlen letenni, úgy magával ragadnak az események, az információk egyszerre szinte feldolgozhatatlanok, mégis, inkább őrülsz beléjük, mint hogy letedd. Higgyetek nekem, tapasztalatból beszélek, én kb. két órája terveztem, hogy most végre kimegyek oda, ahová a király is gyalog jár, de csak az Epilógus feliratra eszméltem fel. Egyszóval imádom!

A sorozat ezzel a kötettel akár lezártnak is tekinthető. Ez a három könyv alkotja a Menekülők vagy Szökevények trilógiát (mindkét elnevezést írják), szóval egyfajta sorozat a sorozatban helyzet állt elő. Bátran vágjatok bele, mert a hazai felhozatallal is egy kerek egész történetet kaptok. Bár Nekem azért piszkálja a fantáziámat, hogy miről szólhat az a további öt kötet, tehát így vagy úgy, de valahogy egyszer majd azokat is kiolvasom, de ha eddig bárkit is az tartott vissza, hogy a Maximum Ride Magyarországon még úgymond „befejezetlen”, az ne habozzon, hanem hajrá, így is nagyon élvezni fogja!  :D

KÜLFÖLDI BORÍTÓK:

***

 „És mivel bennünket a változatosság nem gyönyörködtet, szokás szerint most is menekülőben voltunk.”

„Már megint alaposan felhúztam magam. Utáltam veszekedni Agyarral, de azt még jobban utáltam, amikor azt gondolja – biztosan ismeritek ezt az érzést -, hogy egymagam nem vagyok képes megmenteni a világot. Gondolom, sok csajnak ugyanez a problémája, vagy nem?”

„Ismeritek azt a régi mondást, hogy „ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét?” Nos, mi egy várbörtönben sínylődtünk, az anyám egy hatalommániás, pszichopata hűtőgép volt, és a fele csapatom Bevetés Közben Eltűnt.
Ezek mind szép kis citromok voltak, ezért elgondolkoztam a mondáson.”

„- Na, tessék! Évtizedek pszicho-logikáját torpedózta meg három másodperc alatt egy tizenegy éves lány! Ennyit s modern tudományról.”

„- Szia, Max!- köszönt halkan, és az arcomat fürkészte. – Hogy vagy?
Ami a „hülye kérdések” egytől tízes listáján egyből tíz pontot kapott.
- Nagyszerűen köszönöm kérdésed! – feleltem ragyogó arccal. – És neked hogy szolgál a kedves egészséged? (…)
- Nem érzed úgy magad, mintha néhány kemény dolgon lennél túl? – kérdezte.
Rámeredtem.
- Valami olyasmi. De sajnos még nem vagyok rajta túl.”

„- Úgy fogunk hívni téged, hogy Kicsi – mondta a vezetőjük, aki megunta a hülyéskedést a nevekkel.
- Oké – mondta Angyal. – Én meg úgy fogom hívni magát, hogy a Fehér Köpenyeges Ürge.
- Ez lehetne az indián neve – ajánlottam.
Most egy másik szólalt meg:
- Mondanál pár szót az irányérzékelésetekről? Hogyan tájékozódtok?
- Mintha egy beépített GPS lenne a fejemben – magyaráztam. – A beszélő fajtából. Én bemondom a célt, az meg mondani kezdi, hogy „harminc kilométer után forduljon jobbra, és távozzon a 94-es kijáraton”, és így tovább. Őszintén szólva kicsit sokat parancsolgat.
A szemük elkerekedett.
-  Tényleg? – kérdezte az egyik.
- Dehogy, maga hülye! – mondtam undorodva. – Fogalmam sincs, hogy működik. Csak annyit tudok, hogy ha a tökfejek erre mennek, akkor engem csalhatatlan pontossággal az ellenkező irányba vezet!”

James Patterson: Iskolaszünet... örökre (Maximum Ride 2.)

Folytatódik az áradozás! Immár hivatalosan is Maximum Ride-rajongónak nyilvánítom magamat!
Az első részről ITT!

műfaj: ifjúsági, fantasy, sci-fi

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 424

értékelés a moly.hu-n: 89%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: Agyar van rajta… ;)

karakter, akit imádtam: Max, Agyar, Gázos, Ari

karakter, aki megérdemli a bűzbombát: Mr. Pruitt, Anne, Jeb

kedvenc jelenet: az FBI kihallgatás, Max&Agyar összes, 89-90. oldal, 44. oldal, 406. oldal

FÜLSZÖVEG:

Mentsetek ki ebből a rémálomból, mielőtt késő lenne! 
Agyar, Iggy, Böki, Gázos, Angyal és Maximum Ride: hat elképesztő kölyök, szabadok, mint a madarak, és úgy is repkednek… amíg Maxre és csapatára rá nem talál egy FBI-ügynök, és nem kényszeríti őket, hogy nézzenek szembe a legrosszabb rémálmukkal. Talán már ki is találtad: az Iskolával. Azzal a szörnyű hellyel, ahol mindent megtanítottak nekik, csak azt nem, hogyan maradjanak életben, amikor folyamatosan gyilkosok elől kell menekülniük…

A csapat bizonyítványa:

Számítógépes ismeretek:5-ös. Pillanatok alatt képesek bármelyik számítógépet feltörni – hasznos képesség, ha az ember az eltűnt szüleit keresi

Tudományos Kutatás:4-es. Pluszpont jár azért, hogy képesek megtalálni a gonoszság gyökerét, de sajnos csőbe lehet őket húzni hasonló klónokkal vagy csalókkal

Randevúzás:3-as. Fejlődést mutatnak a nem-szárnyas-társaikkal való kapcsolatok terén. De jobban meg kellene válogatniuk a hozzájuk illő társakat.

Magatartás:2-es. Bombák gyártása, titkos dokumentumok lopása, vagy a tanári kar zaklatása tilos! Még akko is, ha az igazgató maga a gonosz.

Világmegmentés: Nincs jegy. Ez egy átmész/megbuksz vizsga…

A végső osztályzaton a zsűri még gondolkodik!

A minap megfordult a fejemben, hogy a húgomnak vékony madárcsontjai vannak, gyors anyagcseréje (sokat eszik, mégis egy pálcika), és tökéletesen utánozza a galambok hangját. Hm.

Szóval… Mit is mondtam az első részre? Hogy zseniális? Hogy imádom? Hogy letehetetlen? Ez esetben jelentem, nem maradt szavam a második kötetre!

Még több bonyodalom, még több feszültség, még nagyobb kiszámíthatatlanság, még nagyobb poénok, még gyorsabb tempó! Még az 50. oldalig sem jutottam, már részem lehetett néhány izgalmas küzdelemben, felvetődtek újabb kérdések, nevettem, átélhettem az életveszélyt, lelepleződtem a könyvszereplőkkel, szóval kalandokban itt sincs hiány, szinte semennyit se kell várni az akcióra. És természetesen mindez James Patterson egyedi, laza és vagány stílusával körítve egy újabb letehetetlen olvasmányt eredményez olyan feszültséggel átitatva, amitől megfeledkezel a világról, és csak a könyv érdekel. Veszélyesen rá lehet függeni. Az unalom felülmúlhatatlan ellenszere!

Az Iskolaszünet… örökre 5 fejezetet és ezek felosztásait, 142 darab kisebb egységet számol. A leghosszabb 8, a legrövidebb fél oldalas.

A szereplők szavai, cselekedetei – ahogy az első rész kritikájában is írtam – mindig, kivétel nélkül magukban foglalják a leírt karakterük jellemzőit. Ez teszi őket annyira valóságossá. Az Anygyal-próbában is becsúszott néhány váltott szemszögű elbeszélés, itt viszont jóval több van belőlük. Különböző karakterek, különböző életkorok, különböző életek, különböző világnézetek – még változatosabb és szélesebb körű betekintés Max világába. Nem mindig szeretem az ilyen típusú leírásokat, de – mint minden egyebet – Pattersonnak sikerült ezt is királysirályul megalkotnia.

A felvonultatott személyiségek igen változatos elegyet alkotnak. Van itt határozott vezető, akit az élet, pontosabban a túlélés edzett cinikussá, hallgatag keménylegény, akinek helyén van a szíve, kétségbeesett kamasz, csacsogó tini, életvidám, csintalan nyolcéves, tündéri kislány, aki még nem látja a különbséget jó és rossz között, valamint féltékeny hétéves, akit az elhanyagoltság reménytelensége, és a kezében lévő rossz eszközök kegyetlen szadistává torzítottak.

Agyarba sikerült teljesen beleszeretnem. Csak mondom, de nem igazán ez vagy ő a lényeg, mert számomra a könyv leghatásosabb és legjobb karaktere mégis Ari volt. Igen, Ari, a Radírozó, a félelmetes rosszfiú, akitől rendesen lehet parázni, én mégis őt éreztem a legvalóságosabbnak, talán azért, mert a legbonyolultabb egyéniség a sorozatban, Ari torz érzéseit és lelkivilágát hosszasan lehetne boncolgatni. Szóval Arit nem utálom – az egyik legösszetettebb gonosztevő, akivel csak könyv lapjain valaha találkoztam. Az ő szemszögéből bemutatott események, a leírások, amelyek az ő érzéseit tükrözik, a legvitatottabbak a könyvben, olyan vegyes gondolatokat ébreszt az olvasóban, amin lehetetlen csak úgy túllépni és figyelmen kívül hagyni. Valahogy beeszi magát a bőröd alá, muszáj töprengened rajta.

Összességében a második kötetet kétszer, háromszor jobban élveztem, mint az elsőt, mindazt, amit már elmondtam az Angyal-próbáról, elmondhatom az Iskolaszünetről is, csak súlyozva. Egyszerűen nincs semmi, amit felhozhatnék a sorozat ellen, szóval tessék minél hamarabb elolvasni, mert a csalódás kizárt!

Még egy fontos dolog: csakúgy, mint az előző könyvben, ebben is találhatunk egy kis beleolvasót a következő részbe. Nos, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE, mert egy világ törhet össze benned. A magyarázatért James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok.

KÜLFÖLDI BORÍTÓK:

„- Maguk kik? – kérdeztem meglepően nyugodt és semleges hangon. Egy pont ide.
- A Szövetségi Nyomozóirodától jöttünk – mondta az egyik férfi, és felém nyújtotta a névjegyét. Volt rajta egy FBI-pecsét meg minden, ami kell. Persze ez még nem jelentett semmit. – A ti oldalatokon állunk. Megtudtuk, hogy bajban vagytok, és eljöttünk, hogy segítsünk.
Annyira őszintén hangzott.
- Milyen kedves maguktól – rogytam le a székbe, nehogy elájuljak. – De az emberek nagy része azért jön kórházba, mert bajban van, és kétlem, hogy mindenkihez kivonulna az FBI. Szóval árulják el, mit akarnak tőlünk.”

„- Figyelj, Max, mindketten tudjuk, hogy a szüleid nem misszionáriusok.
Rámeredtem.
- Nem? És ezt ők is tudják? Nehogy elmondja nekik! Összetörnének. Annyi munkát végeztek az Úr nevében, meg minden.”

„Lehet, hogy Jeb szöktetett ki a ketreceinkből, de te voltál az, aki kint tartott bennünket.”

„- Tudom. Én Sam vagyok. – Kedvesen rám mosolygott, én meg pislogtam egyet, mert akkor vettem észre, mennyire jóképű. Nem mintha megengedhettem volna magamnak azt a luxust, hogy a srácokat a helyesség alapján rangsoroljam. Eddig ugyanis két kategóriában gondolkoztam: Radírozó vagy nem Radírozó.”

„- Ugye igent mondtál?! – kérdezte Böki
- Te jó ég! – kapott a homlokához Iggy. – Max meg a randi! Eddig azt hittem, kerülni akarjuk a könnyeket, az erőszakot és a csonkítást!
Ilyenkor bántam, hogy Iggynél semmire sem megyek a gyilkos pillantással.”

„- Majd gondolkozunk rajta. Szerintem megoldható. Florida ideális hely arra, hogy kirepüljünk az óceán fölé, és keressünk egy lakatlan szigetet. Kutatni fogunk. – Minél többet gondoltam rá, annál jobb ötletnek tűnt. Biztonság, pihenés. Napozás a parton, kókuszdió-zabálás, és Angyal megkérhetne pár halat, hogy nyiffanjanak ki az ebédhez. Maga lenne a mennyország.”

„A régi Max leszállt rólam. Köhögtem, és a kezemmel a torkomat tapogattam.
- Én vagyok az erősebb – kiáltotta a tudósoknak. - Erősebb vagyok még maguknál is! Mert nem fogom megölni ezt a lányt a kedvükért! Nem süllyedek le a maguk szánalmas szintjére!”

Szárnyra kapva (2016) - a Maximum Ride-film

Épp ma landolt egy bejegyzés a blogon a Maximum Ride sorozat első részéről – amit filmre is vittek. Én erről a mai napig egyébként semmit se tudtam, csak rémlett, hogy mintha hallottam volna valami ilyesmit. Szóval mikor utánakerestem, és kiderült, hogy tényleg vászonra vitték, madarat lehetett velem fogatni. Azóta megnéztem… és halálra csalódtam magam.

A lesújtó véleményhez nem kellett, csupán tíz perc képernyős élmény. Nem tudom, hogy ronthatták el ennyire, mikor már a könyv maga a filmnézéshez hasonló élményt nyújt.  Mást se kellett volna tenni, csak. Követni. A. Könyvet!

Ami elsőként feltűnt, az a zene. Zenészként számomra ez egy érzékeny pötty, egy kiütés. Van egy ilyen dilim. És ez a pötty, most eléggé sajog.

Az egész történet Max álmával nyit, ahogy a könyvben is. Nem is tudom, engem a lassított felvételek mindig zavarnak egy filmben, mert hajlamosak nem oda illő helyeken vagy túl gyakran használni. Itt, ebben a konkrét filmben szinte végig lassításban voltunk. Hogy ez miért kellet, fogalmam sincs. Biztos másként nem jött volna ki egy film átlagos időtartama. Még a jobb jeleneteket is sikerült agyonvágniuk ezzel a filmes technikával. Mondjuk, ha nem hagytak volna ki annyi mindent az eredeti sztoriból, mint tették, talán a film is pörgősebb lett volna…

Szóval első öt perc: borzalmas filmzene és idegtépő lassítás. Nem izgalmassá, hanem idegesítővé tette a történéseket.

Ezután következik az ébredés, és a „családi reggeli”. És kábé itt már eldöntöttem, hogy ez nekem nem tetszik, a maradékot már csak végigunatkoztam/szörnyülködtem. A második jelenetben nyoma sincs a szárnyas kölykök közti egyetértésnek és ragaszkodásnak, feszült hangulat uralkodik. A könyvből megismert személyiségek mintha hopsz, elröppentek volna (értitek…), még a nevek sem egyeznek. Kezdtem kételkedni egyfelől abban, hogy ez biztos  Maximum Ride filmadaptációja-e, vagy hogy a készítők, illetve a magyar szinkronszerkesztők olvasták-e a könyvet. Angyalból, a bújós kis szeretetbombából hallgatag morcit, a szőke humorherold Gázosból okostojás vegyészt, a komor, megközelíthetetlen, de nyugodt Agyarból egy Max után loholó temperamentumos szépfiút, az édes, csivitelő tizenegy éves Bökiből durván kamaszodó, követelőző, divatguru tizenhat körüli Villámot kreáltak. Max szimpatikus személyiségének, ahogy védi a többieket, és gondoskodik róluk, csak árnyékait fedezhetjük fel, a film többi részében pedig bennem épp az ellentétes benyomást keltette, mint a könyvben.

Ez a reggeli jelenet egyébként jól sugározta, hogy igen, Max és családja helyzete kétségbeejtő. De az ehhez való hozzáállásuk teljesen más, a fordítottja a könyvének. Ott ki volt alakítva egy bizonyos harmónia, míg itt abszolút semmi, teljesen más hangulat uralkodik.

Arit és a Radírozókat teljesen elrontották. Egy: egy Radírozó se változott át. Kettő: ebben a filmben nincsenek is Radírozók, helyettük Pusztítók vannak. Angolul az Iskola hóhérait Easer-nek nevezik, ami magyarul radírt jelent. Bizonyára a fordítók nem értették, hogy jön ide egy effajta íróeszköz, pedig ha a sorozat első részét kinyitották volna, már a kevesebb, mint két oldalas előszóból is fényt deríthettek volna rá, hogy ez nem félreolvasás, a Radírozók azok Radírozók, és kész!

Egyébként kínomban rengeteget röhögtem rajta. Szörnyű volt.

Aki Maximum Ride rajongó, semmiképp ne nézze meg, mert óriási csalódással szembesül. Aki még nem olvasta a könyvet… hát, annak sem igazán ajánlatos. Én ugyan ki tudtam pótolni a hézagokat a könyv segítségével, de anélkül ez a film egy összekuszált valami, aminek se füle, se farka, se szárnya, stb. Problémám volt a stílussal, a vizuális effektekkel, a zenével, az átírt és hiányos történettel. Számtalan negatívum, amit nem egyensúlyoz el semmi pozitív tapasztalat, ami miatt a könyvet imádni lehet. De a film… Bocs azoktól, akik esetleg szerették. Azoknak üzenem, hogy olvassák el a könyvet!!

Ha esetleg még ezek után érdekelne, pár általános infó a filmről:

Kategória: akció, sci-fi, kaland, fantasy 

Megjelenés dátuma: 2016. szeptember 30. (Egyesült Államok)

Rendező: Jay Martin

Zenéjét szerezte: Kelvin Pimont, Bowie Dinkel

Vezető producerek: James Patterson, Jenna Marbles, Steven Paul, Leopoldo Gout, Andrew Reyes, Carrie Morrow, Bill Robinson

Forgatókönyv: Angelique Hanus, Jesse Spears

Időtartam: 88 perc

Forgalmazza: Paramount Pictures

Értékelés snitt.hu-n: 33%

 

James Patterson: Az Angyal-próba (Maximum Ride 1.)

Nyár = az idő végtelenje, amit tetszőleges semmittevésre fordíthatsz, hogy kipihend mindazt a szennyet, ami az év más időszakaiban zúdul rád (ha meg épp nem ért semmi ilyesmi, szerencsés vagy). Ebbe az idilli lelassult állapotba már-már annyira bele lehet süllyedni, hogy akár unalmassá is válhat. Hiábavaló tagadni, az ember egy cselekvésre alkotott szerves létforma, amelyik – személytől függő időkorlátokon belül – nehezen tűri a hosszas tett-hiányt. Ha eleged van a napok lassú vánszorgásából, akkor ez a sorozat neked lett kitalálva. Nézz ide, itt repül a kismadár!

műfaj: ifjúsági, fantasy, sci-fi

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 436

értékelés a moly.hu-n: 77%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: külföldön többféle borítóval is megjelent, itthon sikerült ezek közül a legjobbat kiválasztani J

karakter, akit imádtam: Max, Agyar, Gázos

karakter, akitől már most félek, hát még majd a következő részekben…: Jeb, Ari

kedvenc jelenet: a Hang felbukkanása

FÜLSZÖVEG:

Hat felejthetetlen kölyök – család és otthon nélkül – az életéért fut. Maximum Ride és a legjobb barátai egy kísérlet eredményei: repülésre tervezték őket. De ezzel még nem ér véget csodálatos képességeik listája. Most megléptek, és tudniuk kell, ki hozta létre őket, ki vadászik rájuk, és miért tervezték úgy őket, hogy az emberek felett álljanak. 
James Patterson ezt írja regényéről: „A kedvenc könyvem, és talán a legjobb alkotásom.”

Ez volt az első Cool Selection-ös sorozatom, és ennél jobb első benyomást nem is tehetett volna rám a Kaméleon könyvek válogatása. Nem túlzok. A Maximum Ride azonnali kedvencemmé vált, és a babérjait még azóta se aratták le, legfeljebb osztoznia kellett ebben a címben.

Maximum Ride és csapata – Agyar, Iggy, Böki, Gázos és Angyal – mutánsok, csak 98%-ban emberek. Madárgéneket ültettek beléjük, aminek következtében gyorsabb az anyagcseréjük, magasabba a testhőmérsékletük, gyorsabban ver a szívük. Ó, és el en felejtsem: szárnyuk van. Két éve sikerült megszökniük az Iskolából, abból a laboratóriumból, ahol létrehozták őket. Most viszont ismét rájuk találtak, s a Radírozók (az Iskola farkasemberszerű őrei és végrehajtói) elrabolták és magukkal vitték a csupán hatéves Angyalt. Max és társai szemében egy pillanatig sem kétséges, hogy ki kell szabadítaniuk.

„Gratulálok. A tény, hogy most ezt olvasod, egy óriási lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy megéld a következő születésnapodat.”

Nem kérdés, engem ezzel a kezdéssel már rögtön az előszóban levett a lábamról, három évvel ezelőtt is és most is, és a zseniális indítást csak még zseniálisabb folytatás követi. Egyszerűen tapad a kezedhez, lehetetlen letenni. Kimondottan olvasmányosságát laza és vagány stílusa mellett annak is köszönheti, hogy a könyv hat fejezete összesen 134 kisebb egységre van osztva, amelyek fél és öt oldal közötti terjedelemmel rendelkeznek. Tehát hiába mondogatod, hogy „csak még egy fejezetet”, garantált többórás képszakadás, mert ránézel ezekre a kisebb részekre, látod, hogy csak egy, kettő, három oldalasak, és már olvasol is tovább abban a biztos hitben, hogy hamarosan leteszed, csak még ezt az egyet…

Ahhoz, hogy egy regény szereplői igazán élőek legyenek, elengedhetetlen, hogy karakterhűen viselkedjenek. Hiába írja az író egy szereplőről, hogy pl. segítőkész, ha egy olyan szituáció sem adódik a könyv folyamán, amelyben ezt bizonyítani is tudja. A Maximum Ride karakterei ilyen tekintetben nem szenvedtek el semmilyen hibát (bár ez majd jobban szerintem a második részben mutatkozik meg). Max a legidősebb a szárnyas kölykök közül, a csapat vezére, egyben a többiek példaképe. Kicsit anyáskodó jelleme erős kontrasztot alkot a nyers harciasságával, szóval igazi anyatigris, bár még csak tizennégy éves. A hat gyerek egymásra van utalva, csak egymásra számíthatnak. El sem tudjuk képzelni, mekkora kísértést jelentenek nekik normális gyerekkor híján az olyan hétköznapi dolgok, mint a gofri reggelire vagy a szülői szigor, és bár sokszor viccelődnek azzal, hogy egy keltetőgép volt az anyjuk, leghőbb vágyuk az, hogy megtalálják a gyökereiket.

A szöveg elképesztően vizuális hatást eredményez, a cselekmény képei beúsznak a koponyánkba, teljesen olyan, mintha egy film képkockái peregnének a szemünk előtt. Lenyűgözően gyors, vicces és mozgalmas jeleneteivel biztosítja, hogy teljesen belemerülj, mert a történet csak halad és halad, s a legutolsó pillanatig kiszámíthatatlan. Sőt, nem, mivel függővéges, még az utolsó oldal se nyújt válaszokat. Kell a következő!

***

Mindenkinek ajánlott, főleg azoknak, akik még csak ismerkednek a műfajjal, mert azoknak ez egy remek kezdőlökés ahhoz, hogy mélyebben is belemerüljenek a fantasy és a science ficiton világába, garantáltan nem fognak csalódni. Ó, imádni fogják! J

A KÜLFÖLDI BORÍTÓK:

 

A sorozatnak külföldön nyolc része jelent meg, itthon csak három ( L!), a Menekülők trilógia kötetei. A regényből 2016-ban film is készült Jay Martin rendezésével. A trailert itt nézhetitek meg -> https://www.youtube.com/watch?v=5GGnTqIT9aU
A filmről írt értékelésemet IDE kattintva érhetitek el, a második rész kritikáját pedig ITT.

A teljes Maximum Ride

„Figyeled, hová megyünk? Lehetne az Iskola stílusosabb helyen? A Halál-völgy. A Rosszvíz-medence. Mintha odaérve egy jó szándékkal kikövezett utat találnánk, és át kellene kelnünk a Sztüx folyón, hogy bejussunk. Nem lepett volna meg.”

„Egyre növekvő idegességem ellenére is nagyszerűen éreztem magam odafent. Ilyen magasan már madara sem jártak – néhány sólyom, karvaly és más hasonló ragadozó kivételével. Néha odarepültek hozzánk, hogy jobban megnézzenek maguknak. Haver, én ilyen ronda madarakat még életemben nem láttam – gondolták.”

„- Ha jól látom, nem szeretnéd, hogy értesítsem a szüleidet – mondta lágy hangon Ella anyukája,és elkezdte levágni  a pulóverem nyakát.
- Ööö, igen. Jól tetszik látni – feleltem. Halló, laboratórium? Beszélhetnék egy lombikkal, kérem?”

„Aztán fél perccel később meglepetten konstatálta, hogy mini kő- és porlavinát okozva Gázos és Iggy száll le
esetlenül a sziklapárkányra. Böki csak nézte őket. Annyira örült, hogy nem akart hinni a szemének.
- Ti éltek! – mondta.
- Igen, élünk. És ti is – mondta Iggy idegesen. – Ez valami új köszönés?”

„- Ugyan, dehogy – köpött a földre Ari. – Egyszerűen azért üldözlek benneteket, mert ez a munkám. A bosszú csak élvezetesebbé teszi az egészet – vigyorgott önelégülten.
A középső ujjamat mutattam neki. Ne legyen, már olyan boldog, hogy madarat lehessen vele fogatni, nem igaz? (Érted? Madarat. Hülye vicc, felejtsd el!)”