Látogatók

Sziasztok!

Örülök, hogy itt vagytok!
Remélem, kedvet tudok csinálni nektek az olvasáshoz, filmekhez, a színházhoz, és a koreai popkultúrához, s hogy tetszeni fognak a bejegyzéseim. Fontos számomra, hogy ti, akik az oldalon jártok, ne csak egy arctalan tömeg legyetek. Az oldal tényleg naplószerű, már olyan tekintetben véve, hogy tényleg az őszinte benyomásaimat írom le. Örülnék, hogy ha ti is részt vennétek benne, írnátok egy kommentet vagy e-mailt bármikor, ha egy téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha egyetértesz velem, ha nem értesz egyet velem, ha tetszik az oldal, ha nem tetszik, ha észrevételed van, kérdésed, ötleted, kívánságod, hogy miről legyen még szó, plusz a ti ajánlásaitokra is kíváncsi vagyok. Erre nem azért van szükség, hogy növelje a statisztikai adatokat, hanem hogy élettel telivé váljon a blog, s hogy alapvetően egy kommunikatív közösséget alkothassunk, akiket a könyvek hoznak össze. Ha kritizálni akarsz, azt is megteheted, csak arra kérlek, legyen valami használható alapja, hogy javíthassak ott, ahol kell. Az utálkozókkal nagyon nem tudok mit csinálni. A maximum, amire képes vagyok, hogy felhőtlen időtöltést kívánok!

2017. szeptember 14., csütörtök

Vissza oda, amit Nem Nevezünk Nevén - III. Órarend book tag

Régen voltam már a blogon, hisz mint mindenki másnak, nekem sem volt egyszerű visszarázódnom a suliba járás menetrendjébe. Mintha a nyár meg sem történt volna! Kezdetben úgy gondoltam, tudom kezelni egyszerre a hegynyi tanulnivalót, ki fogok tudni gyakorolni minden hegedűdarabot, eljárok kórusra, választok egy sportágat, s mindemellett még marad időm a barátaimra, a könyveimre, saját írásokra és a blogra. Ám most minden, amit magam előtt látok, egy helyes kis kudarc. A hazaérkezés egyenlő a hullaállapottal, sokszor minden életkedvem elhagyom valahol a sínek mentén (vonattal ingázok), mire lenne bármire is időm, egyszerre minden lelkesedésem alábbhagy. Ha pedig épp mégiscsak van egy kis szabadidőm, akkor hirtelen azt sem tudom, hogy mihez kezdjek vele, pedig számtalan opció állna a rendelkezésemre. Az biztos, hogy nem szeretném szüneteltetni az oldalt, mert szeretem ezt csinálni, és bár ritkán, de amilyen időközönként csak tudok, majd jelentkezem. De most térjünk rá a lényegre!


A most következő Book Tag-et a Metaforaszennyezés nevű oldalon találtam, akinek írója pedig a Szembetűnő című blogon olvasta a kérdéseket. Mivel a legutolsó bejegyzésem épp órarend témában volt, azonnal megtetszett ez a kérdéssor. A feladat egyszerű: minden tantárgyhoz egy adott szempont szerint kapcsolni kell egy könyvet.
Ki tudja, talán a kedvenceim adnak egy plusz löketet minden órához…
MATEK - egy nagyon unalmas könyv

Ja, hogy mégse a kedvenceket kell beírni. Le kéne szoknom arról, hogy csak úgy belevágok Book Tag-ekbe, még mielőtt végigolvastam volna őket… Legutóbbi ilyen számomra a Moony Witcher: Morga, a szél mágusa volt. Nagyon nem tudtam mit kezdeni se a történettel, se a világgal, se a szereplőkkel, szenvedtem, mire végigolvastam. Róla is tervezek majd egy hosszabb beszámolót, de az idő és energia függvénye, hogy mikor is jelenik majd meg.
Egyébként a matek nem is unalmas!
TESI - egy könyv, melyben valamilyen sport szerepel

Tavi Kata: Nyitótánc – kosárlabda. Azért választottam épp ezt a kismillió másik sportolós könyv közül, mert (1) a kosár (a kézi mellett) a kedvencem és (2) ez egy olyan regény, amit már többször is olvastam, és imádom! Valamint egy középiskolában játszódik, szóval még témába is passzol.
KÉMIA - egy könyv, amit régen szerettél, de most már nem

Jay Asher: Tizenhárom okom volt. Emlékszem, elsőre teljesen el voltam ájulva a könyvtől, de másodjára, ha nem is utáltam meg, már nem tetszett annyira.
TÖRTÉNELEM - egy történelmi témájú könyv

Gondolj, gondolj… Még nem volt alkalmam elolvasni, de Adriana Trigiani könyvét, A cipész feleségét választom ide. Igazából csak azért, mert már időtlen idők óta ott van a polcomon és kézbe szeretném venni… csak hát sok minden más is van, volt, lesz, elsősorban tanulás és más könyvek olvasása.
IDEGEN NYELV - egy idegen nyelven írt könyv

Ezt a szempontot itt nem igazán értem, hisz ide bármi jó, amit eredetileg idegen nyelven írtak, de később a magyar fordításra is sor került. Eddig még az anyanyelvemen kívül semmilyen más nyelven nem olvastam (leszámítva az órai Readingeket), de akkor ide berakom James Pattersontól a Final Warningot, magyarul az Utolsó figyelmeztetést, ami a Maximum Ride 4. része. Számomra óriási szívfájdalom, hogy ez sorozat itthon csak a harmadik részig van meg, s mivel eddig semmi utalás nincs arra vonatkozólag, hogy tervben lenne a fordítása, már korábban elhatároztam, hogy akkor angolul állok neki a könyvnek.
IRODALOM - egy klasszikus regény

George Orwell: Állatfarm. Idei kötelező volt, de imádtam, elég durva történet, s talán épp egy időben olvastam a Morgával, aminek a nyáltengerét viszont pont egy ilyen szatírával kellett elegyensúlyozni. A baráti körömben vitatott ennek a könyvnek a népszerűsége, de én kitartok amellett, hogy ez egy zseniális és elgondolkodtató történet.
FÖLDRAJZ - egy különleges országban játszódó könyv

Miért nem rögtön világ? Szintén egy még frissebb élmény: J. R. R. Tolkien: Gyűrűk Ura. Szerintem nincs ember, aki minimum a címét ne hallotta volna ennek a könyvnek. Igazából eléggé szenvedős olvasásnak indult, nagyon lassan haladtam vele – mert valljuk be, vannak ott felesleges oldalak -, de Moria után már el sem lehetett választani a történettől!
NYELVTAN - egy könyv, melyben rengeteg nyelvtani és nyelvhelyességi hibát fedeztél fel
Biztos volt ilyen, de nem emlékszek rá, szóval annyira nem lehetett rossz… Vagy csak nekem is pocsék a helyesírásom! J
FIZIKA - egy könyv, amit mindig is utáltál, és utálni is fogsz

Cornelie C. G.: Érzelmi vírusveszély.  Na, ez az a könyv, ami nem véletlenül volt leértékelve, amikor megláttam a Lírában! A történeten belül több szál is fut, egy bűnügyi, egy romantikus, és van benne egy kis sci-fi is. Sokrétű, az biztos, amivel még önmagában nem is lenne baj. Csakhogy ezek közül egy sincs rendesen kidolgozva, mindenhol mintha csak fél információkat kapnánk egészek helyett, holott máskor meg mindannyiszor újraismételgeti azt, ami már elhangzott. Alapból a sztori is egy mozgalmas, menekülős, lövöldözős és hackeres dolog lenne, de a könyv romantikus oldala annyira aránytalanul erős volt a többihez képest (de mégis kidolgozatlan), hogy elnyomta az összes többi szintén fontos részt, minek következtében egy lyukas cselekményt kaptunk. Semmi sem tetszett benne! L
INFORMATIKA - egy könyv, amiről nem tudod eldönteni, szeretted-e vagy sem

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? Az első Dream válogatásos könyveim között volt, csupa jókat hallottam róla, s ez a piros-szürke kompozíció is elnyerte a tetszésemet. Maga a történet viszont mostanra teljesen kiesett (akár a tavalyi infóanyag), már fogalmam sincs miről szólt, de mintha valami olyan rémlene vele kapcsolatban, hogy az összes reakció, amit utána ki tudtam csikarni magamból, egy vállvonás volt. Egynek elment, de nem tett rám valami nagy hatást.
BIOLÓGIA - egy könyv, amit időnként szeretsz, időnként nem

Denise Jaden: Never Enough – Soha nem elég. Kétszer olvastam, először utáltam, másodjára viszont imádtam minden egyes oldalát. J
ÉNEK - egy zenei témájú könyv
Csendes Nóra: Zápor utca

TECHNIKA - egy könyv, amit vártál, de nagy csalódás volt

Na, míg a többi szempont közül jó néhány azért keményen feladta a leckét, itt egy pillanatig sem kellett gondolkoznom. Laura Arkanian: Holdezüst,vérarany. Teljesen mást vártam a könyvtől, s igazából egy kicsit az INFORMATIKA ponthoz is tartozik. Óriási sokk volt, mikor rájöttem, hogy ez a könyv teljesen másról szól, mint hittem, s utána már elég nehéz volt eldöntenem, végül is tetszett-e vagy sem. Az biztos viszont, hogy csalódás volt, de néhol negatív, néhol meg pozitív. Máig sem tudom dönteni.
Egy jó tanács: NE OLVASD EL A FÜLSZÖVEGET, ÉS AKKOR NEM LESZ ILYEN GONDOD!
ETIKA - egy sok tanulságot tartalmazó könyv
Szabó Magda: Abigél. Szintén kötelező lett volna, de nem jutott rá időnk, úgyhogy az osztály nagy része nem is olvasta el. Szerintem kár lenne kihagyni! Amúgy sosem volt etikám...
RAJZ - egy könyv, aminek gyönyörű a borítója

Édes istenem, de sok ilyen van! De számomra van egy kiemelkedő könyv, a Bukott angyalok városa Cassandra Clare-től, méghozzá a legújabb kiadás! A kedvenc részem volt a sorozatból, a kedvenc női karakterem van rajta a sorozatból, és a kedvenc színem adja az egésznek az alapját! Egyszóval nincs szó rá! Első látásra beleszerettem, és ha a további kötetek nem is lesznek a polcomon, nekem ez az egy akkor is kell, méghozzá így, ezzel a borítóval! <3
OSZTÁLYFŐNÖKI - egy vicces könyv

Ez szintén egy fogós kérdés… Legyen mondjuk Leiner Laura: Akkor szakítsunk c. regénye, amit én a Bábel mellett az írónő legjobb munkájának tartok. Egyik könyve sincs híján a humornak, mégis sokkal jobban szeretem tőle az „önálló” történeteket, mint a sorozatait.
***

Érdekes volt ez a gyors összefoglaló. Kíváncsi vagyok, ti hogyan választottatok volna, s konkrét kihívottjaim is vannak a Tag-re: @Beatrice8 (Molyirodalom) és @könyvespolc_petra (Könyvespolc), ha időtök engedi, böngésszétek végig a szempontokat! J Kitartást a sulihoz!

2017. szeptember 3., vasárnap

Vissza oda, amit Nem Nevezünk Nevén - II. 7 órarend könyvmolyoknak

Általánosan elfogadott igazság, hogy a suliban, ahova én járok, nemhogy első nap, de még az első héten sincs végleges órarend. Ami igazából megkönnyebbülés, mert amit ideiglenes menetrend gyanánt kaptunk, valami horrorisztikus! És igen, ez tipikusan az a szituáció, amin már csak egyvalami segíthet: a könyvek! Ebben a bejegyzésben 7 saját szerkesztésű, könyvmolyokhoz testhezálló órarendet hoztam. Remélem, tetszeni fognak nektek, vagy legalábbis találtok köztük használhatóakat. J






Nekem ez  a kettő, a 4. és az 5. a  kedvencem, bár egyelőre még nincs mit írnom bele…



Nyárvégi könyvtártúra :D

Hát nem?
Hogy mi is ez a kényszerűség nálam arra nézve, hogy megosszam veletek, miket kaparintottam a kezeim közé a könyves palotából? Passz, mindenesetre megint könyvtárban jártam, augusztus 31-én, a nyár utolsó napján. A legkisebb húgomat is vittem, nagyon lelkes volt, azt hiszem, van egy új könyvmoly a családban! :D
Annak ellenére, hogy még a korábbiak közül se végeztem 
minddel (például ilyen az alul látható képen szereplő A visszatérő, amit az eggyel korábbi könyvtártúra alkalmával is megmutattam, de hosszabbítanom kellett), újabb 3 könyvvel tértem haza. De most összekapom magam -elvégre mi másról is szól a szeptember? - és kiolvasom ezt a helyes kis könyvmolyképzős csoportot. Mindet. Egy sem menekül! :D

  



UDATE:

2017. augusztus 31., csütörtök

Vissza oda, amit Nem Nevezünk Nevén - I. Én és a suli

Ah, a suli… Mindenki máshogy viszonyul hozzá, annak ellenére, hogy a globális reakció az oktatási intézményekre a NEEEEEEEEEEEEEEEEEE! Pontosan így – beletörődő elhalással a végén. A végzete elől senki se menekülhet, muha-ha…
De azért valljuk be, nem olyan nagy katasztrófa ez. A mi kis humanoid, kétlábú és minden tekintetben mulandó társadalmunk tagjai leginkább a hangyákhoz hasonlíthatók. Ha belegondoltok, az ember folyamatosan csinál valamit, még nyáron/szabadság alatt is dolgozik, csak épp akkor a hobbijai kötik le, nem pedig a házi/munkahelyi feladatok. Ahogy a mondás tartja: az aktív pihenés a legjobb!
Ám mindenre rá lehet unni. Különböző, hogy kinek, miből, mikor lesz elege, de egyszer még az „aktív semmittevők” is rádöbbennek, hogy hé, nem kéne már valami mást csinálni? Ja, a sulivárás legfelismerhetőbb tünete, hogy a kis humanoid, kétlábú és minden tekintetben mulandó egyén minden mást is mulandónak kezd el látni maga körül, nem találja a helyét, egyszerűen már nem kötik le azok, amik eddig majd három hónapig hű társai voltak a hirtelen meghétszereződött szabadidőben. Aggodalomra semmi ok, ez csak azt jelenti, hogy itt az ideje a szeptembernek!



#1 Back to school TAG
A Vissza oda, amit Nem Nevezünk Nevén-bejegyzéssorozat 1. részében azt kísérlem meg fevázolni előttetek (meg amúgy magam előtt is), hogyan is viszonyulok a nyár véget értéhez. Kész vagytok? MEHET!
1. Szereted az iskolát?
Bármily kiábrándítóan hangzik is – eddig, gondolom, azt hittétek, hogy normális vagyok – igen. Van egy feelingje. Bár a válasz inkább úgy hangzik, hogy szeretem az iskolába járást, magáról a mostani épületről meg az iskoláról inkább nem nyilatkoznék – nem titok, hogy én sokkal jobban éreztem magam a volt sulimban. L
2. Mi az, ami miatt izgatott/ideges vagy?
Ki lesz az új rajztanárunk? Rajta kívül még hány pedagógus fog leadni minket, amiért kiakasztottuk? Ki fog ismételten – egy gyönyörű éves kihagyás után – rémisztgetni a biológiával? Tényleg lesz osztálytársunk, vagy ez az üzenet is csak annyi információértéket hordoz magában, mint az eddigi összes másik az osztálycsoportunkban?
Ok, nem leszek ilyen negatív, hisz a bejegyzés lényege az lenne, hogy éljen az ősz, vagy mi! Lesz egy történelmi kirándulás Szlovéniában és Olaszországban, amit già aspetto molto! Végre beszélhetek olaszul! J
3. Milyen tantárgyaid lesznek?
Idén? MINDENFÉLE! Tavaly még nem, de idén vége lesz a szép bioszmentes szabadságnak, de miéééért?
4. Mi a kedvenc tantárgyad?
Sosem, legalábbis pár éve még nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de a tesi. A gimi előtt a matek volt, de most már ott tartok, hogy a számok tudományának óráin egyfajta világvégepánik vesz rajtam erőt, mivel azon kevesek közé tartozok, akit a tanárunk szeret. Kérdezhetnétek, hol itt a baj? Hát, akkor a tanárnő még nem mosolygott rátok… Meg hát elég kellemetlen, ha 1 kilométeres körzetben érződik, hogy kivételeznek veled.
5. Mi a legkevésbé kedvelt tantárgyad?
Hé, ez a teszt tök logikus! Mármint ahogy követik egymást a kérdések.
A biosz és a földrajz. Ez az a kettő, amit csak órákon át tartó küzdelem árán vagyok képes beleverni a buksimba. Ó, és ti is biztosan tanultatok már embertant. Hát, én is! Mikor a szemről volt szó, akkor könnyeztem, mikor az idegrendszerről, kis híján lebénultam a fáradtságtól, ha az emésztő szervekről, erősen kellett volna egy zacskó… Igen, azt hiszem, mindenem, amiről tanultunk, hasonlóképpen, fokozottan figyelt az órán…
6. Tippek, hogyan élj túl egy unalmas órát:
·        Tanulj dolgozatra, készítsd el a leckéd, hogy ne maradjon otthonra.
·        Olvass a pad alatt! J
·        Firkálj tele MINDENT, hidd el, akár még jól is jöhet az otthoni ismétlésnél, meg a számonkérésnél, ha pl. egy évszám mellé odabiggyesztesz egy kiskacsát – garantáltan megjegyzed.

7. Hányadik osztályos voltál, amikor először használtál sminket?
Öööö… miért van itt szükségszerűen ez a kérdés?? (jól látjátok, nem olvastam végig a kérdéssort, csak úgy nekiestem).
Először 11 évesen voltam kisminkelve egy táncfellépés alkalmából (tehát elég korán), ami akkor persze nekem is nagyon izginek tűnt, de így utólag nem sok értelmét láttam, mert még a legelső sorban ülők se láttak belőle semmit. Azóta egyébként már nem táncolok, hétköznapokon pedig sosem viselek sminket, leszámítva a különleges alkalmakat, mint például hegedűfellépés vagy színház, de ez is kb. úgy néz ki, hogy a kezembe veszem azokat az izéket, amik nagyjának a nevét se ismerem, és elkezdek kísérletezni, aztán az egészet lemosom, annyira béna lett, belemosolygok a tükörbe, és ennyi. Az összes, amit be merek vállalni, egy nagyjából 4-5 milliméteres fekete csík az orrtól távolabbi szemsarkaimtól kiindulva (nem húzok teljes csíkot a szemhéjam mentén, mert hála a sűrű szempilláknak, ez szükségtelen… mondjuk leszokhatnának arról, hogy mindig a legrosszabb pillanatokban mennek bele a szemembe, mármint a szempillák), viszont ez is csak akkor, ha nagyon bal lábbal kelek fel, olyan hangulatban, hogy bármikor robbanhatok, mert ez a szöszmötölés elképesztően le tud nyugtatni, de ez is ritkaszámba megy, és sokszor ennek is a gyors eltávolítás a sorsa.
Viszont akkor se vágom a kérdés e keretek közé való behelyezésének miértjét. Ez is elvárás lenne a korosztályunkkal szemben…?
8. Hol szereted megvásárolni a sulis cuccokat?
Tesco, vagy bármilyen más nagyobb üzletház. A kis mezei papír-írószer kereskedések nem a szívem csücskei, mert mindent sokkal drágábban kapni, mikor az iskolakezdés egyébként is egy gigantikus kiadás.

9. Mi az a 3 nem sminkcucc, amit magadnál kell tartani a hátizsákodban?
Nem tud leszállni erről a sminkelésről… Lehet, hogy ez a tag kifejezetten az iskoláskorú divat- és sminktanácsadó lányokat hivatott megcélozni, akkor viszont elég rossz helyen jár… Én az ilyenekhez nem értek, sőt, szerintem ehhez valami született tehetség kell, ami vetekszik a lehetetlenségfaktorral!
Egyébként pedig toll, víz, és KÖNYV *.*! Ezek nélkül nem megyek sehova J.
10. Hogyan tudsz egyensúlyt tartani a barátok, a család, az iskola és az internetes életed között?
Na, ez már egy olyan dolog, ami tényleg megérdemli az odafigyelést. Iskola alatt a fent nevezettek közül leginkább a családot hajlamosabbak elhanyagolni, vagy ne adj isten, magát az iskolát. Hát, én meg pont a másik kettőt. Nincs túl nagy társasági igényem, sőt, szükségem van naponta kábé egy órára, amikor egyedül lehetek. Mivel a barátaimmal nem egy városban élünk, hét közben sulin kívül nem találkozunk, a szünetekben – meg néha órák alatt – szoktunk beszélgetni, illetve otthon csetelni. De mivel a tanulás plusz egyéb programok elég sok szabadidőt felemésztenek, azzal az eggyel, akivel nemcsak egy városban, de egy utcában lakunk, sőt a családfánknak is van egy közös ága, sem igazán tudok közös programokat szervezni a reggeli és a délutáni kómás vonatzötykölődésen kívül L. Ezen idén változtatni szeretnék.
***

Hát, azt leszámítva, hogy kicsit zabos lettem a sminkelésnél, voltak itt hasznos kérdések. És igaz, vár rám egy-két negatív dolog (wáá, biológia!), de összességében én mégiscsak várom, hogy beinduljon a tanítás, arról nem is beszélve, hogy hamarosan lehullanak a levelek, minden gyönyörű lesz, és végre nem fogunk megsülni! Szeretem az őszt, csakúgy, mint a telet, ez a két kedvenc évszakom. J
Ti hogy érzitek magatokat, így egy nappal elseje előtt? Várakozás, iszonyodás, vagy egy vállvonással elintézitek, hogy mindent túl lehet élni?

2017. augusztus 30., szerda

Blogprojekt#1 - III. Ki a kedvenc pár???


E havi utolsó bejegyzés a Blogprojekt keretében, egyben számomra a legnehezebb döntés: ki a kedvenc könyves szerelmespárod? Na, ha a fiúknál világvége hangulatot éreztem, akkor most nem is tudom, mit szóljak! Hosszas tépelődés volt ez is, először senki se jutott eszembe, aztán hirtelen megrohantak az ötletek, de nem untatlak titeket a részletekkel, hisz a lényeg úgyis az, hogy minduntalan Okváth Annánál lyukadtam ki.
A napokban elfogott a vágy, hogy elmenjek egy könyvesboltba, és megkaparintsak egy könyvet az írónőtől… a probléma mindössze annyi, hogy mind a szám szerint kettő megvan. Így máshogy kellett kiélnem a rajongásomat, itt, ebben a posztban, és közben arra is rájöttem, hogy őnáluk jobbat nem is választhatnék! J
A könyv fülszövegének nyitómondata: Mulatságos véletlenek, izgató irónia egy különös szerelmi kapcsolatban. Tömör, pontos, imádom! Okváth Anna első regényének, a Más állapotok szerelmeseiről lesz szó – NAGYON SPOILERESEN! Aki még esetleg nem olvasta, tegye meg, ez egy eszméletlenül jó könyv.
Loránd és Léna
Léna és Loránd kapcsolata egy könyvesboltban indul, tehát rossz már nem lehet! J A fiatal balerina régi „éppen háromnapos” vágya egy gyermek, ámde egy férj, vagy bármilyen más kapcsolat nélkül. Egy nap a munkahelyéül szolgáló boltban megpillantja régi egyetemi tanárát, Iványi professzort, Lorándot, és az eladóval folytatott beszélgetésének kihallgatása során kiderül, hogy a férfiben is feltámadtak a családnév továbbörökítésének ösztönei. Léna – akkor még Petrovics – ajánlatot tesz neki, miszerint ő megszülné a gyermekét. De nem ám szép felvezetést követően, lassan előkészítve a talajt. Nem. Az ajánlat mind Lorándot, és szerintem a lányt is meglepetésként éri, de még akkor sem hátrál meg, mikor a professzor úr a feleségére hivatkozva kijelenti, hogy szó sem lehet róla. Mulatságos véletlenek? Pipa.
A két főszereplő régebbi, Léna egyetemista évei alatti érintkezéseikről csak később, a történet előre haladtával olvashatunk. Iványi már akkor is kitüntetett figyelmet szentelt Lénának, magasabb elvárásai voltak vele szemben, mint a többi hallgatóval, ami miatt Lénának szent meggyőződése lett, hogy a professzor pikkel rá, s ez a benyomása az évek alatt egy cseppet sem változott. Később kiderül, hogy Loránd valódi célja a lányra terhelt nyomással és az erőltetett haladással, hogy bízott benne, Lénát nevezheti ki majd utódjának az egyetemi tanszéken. De mint mondtam, ez csak később derül ki, s bár Léna őt választotta donorjának, ellenszenve mit sem változott a professzor iránt. Izgató irónia? Pipa.
Lóránd és Léna története tehát egy tanár-diák szerelem pár évvel a tanulás befejezése után, de már akkor is így vagy úgy, de felfigyeltek egymásra. És akkor, abban a könyvesboltban Léna kirohanásszerű ajánlatát követően mindkettejük élete aljától a tetejéig, kívül-belül megváltozik, száznyolcvan fokos fordulatot vesz, tótágast áll, és igen, kicsit őrültekházává változik. Elvégre nem mindennapi kapcsolatkezdés az, ha valaki odaáll egy másik valaki elé, és felajánlja a méhét. Különös szerelmi kapcsolat? Pipa!
„- Miért hagyta ott a vőlegényét? –kérdez vissza. (…)
- Volt egy álmom – érvel.
- És?
- Ennyi.
- Volt egy álma, ezért nem ment férjhez?
- Pontosan.”
Mindkét karakter remekül be lett mutatva a könyvben, annyira élőnek éreztem őket, hogy szinte már keresni kezdtem őket az utcán. Léna egy vidám, nem hétköznapi lány, akiben folyton folyvást viaskodik a balettcipő és a rugdalózó, de eltökél, ha a fejébe vesz valamit, azt végre is hajtja. Hogy átgondolja-e, az már más kérdés, hisz csupán egy sugallat hatására képes faképnél hagyni a vőlegényét az esküvő napján. Loránd, aki jóval idősebb és nyugodtabb nála, sokszor gondolkozik azon, hogy a lány esetleg valami bűbájos boszorkány, aki a bűvkörébe vonta. Mind a ketten gondoskodó szelleműek, olyan féle pár ők, akikről első ránézésre látszik, hogy mindkettejükből remek szülő válna. Ismeretségük különösen indul, először barátsággá, majd lassan szerelemmé mélyül, míg végül erősebb összetartozást már el sem lehet képzelni.
„- Gyere haza, Léna!”
A szerelmük története szerintem egyáltalán nem az a nyálas féle elbeszélés, a cselekmény jóformán csak kettejük beszélgetéseiből és a babavárás különféle állomásairól szól, de látni ezt a szárba szökkenő, és egyre terebélyesedő vonzalmat csodálatos volt. Ők is csodálatosak! Imádtam minden közös jelenetüket! A könyv vége ugyan hagyott bennem némi kérdőjeleket, de az egymás iránti érzéseikben senki sem kételkedhetett. Ugyanis a befejezés: Léna váratlanul eltűnik, Loránd azonnal tudja, hogy valami baj van vele, s végül a korházban talál rá, ahol végleg fény derül arra, milyen fontosak is egymásnak. De a lezárás amilyen szép, éppannyira idegesítő is - mert nem tudjuk meg, hogy mi lesz Lénával, hogy minden rendbe jön-e, vagy a kapcsolatuk talán tragikus irányt vesz? Képzelhetitek, mennyire kiakadtam a levegőben lógó vég miatt. Kénytelen voltam én magam dönteni: Léna meggyógyul és Loránddal meg a kislányukkal, Szofival boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Másképp egyszerűen nem lehet! Vagy összetörik a szívem L!
***
A Blogprojektben, mint tudjátok, nem vagyok egyedül, kukkantsatok be a többiekhez is! J


2017. augusztus 29., kedd

Lesz Artemis Fowl-film?


A napokban az Tündérekkel életre-halálra kritika miatt, valamint a Blogprojekt második részével kapcsolatban sokat foglalkoztam Eoin Colfer Artemis Fowl sorozatával, ami nálam amúgy is egy nagy kedvenc. És mindig felmerül bennem a kétely: hogy is volt ez az egész a filmkészítéssel? Lett film, vagy nem lett film? Az itt a kérdés…
A könyvből - legalábbis az elsőből - filmet szándékoznak készíteni, kb. 2003 óta, ám valami mindig közbejött. Most viszont két olyan idei bejegyzésre is bukkantam, ami után joggal feltételezhetjük, hogy az Artemis Fowl film projektje ismét ott a teendők listáján – a cikkek szerint a Disney színészeket keres a főszereplő alakítására. A linkeket már közzétettem a blogprojektes posztomban is, viszont így külön posztban nagyobb figyelmet kap, plusz nem kell végiggörgetnetek egy terjedelmes szereplőelemzést.

Izgatottan várom, mi lesz ebből…